Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-97

48 97. országos ülés február 24. 1873. tartva azon czélt, hogy oda ménes fog hozatni. Semmi sem fog ott veszendőbe menni, semmi sem lesz koczkáztatva, és ez által, ha a pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatik: semmi sem történik egyéb, minthogy ezen költség a jelen évről elhalasztatik egy jobb évre. Radó Kálmán: Szavaim félremagyarázása végett kivánok egy pár szót szólam. A pénzügyi bizottság nagyon tisztelt előadója azt mondotta, hogy én azt állítottam, miszerint a fogarasi uradalomban történt befektetések elvesznének. Én ezt közelről sem mondottam; de nem is gondolhattam, mert tudom, hogy eddig legalább a kormány oda azon czélból befektetésekre a törvényhozástól egy krajczárt sem kért. Én csupán csak a Mezőhegyesen múlt év óta elhelyezett tenyészanyagnak, a hegyi ménes-törzsnek minőségéből vesztését és eredetiségének tökéletes elenyészését akartam jelezni. (Helyeslés.) Ebbeli meggyőződésemben pedig megingatva nem lévén: föntartom elmondott érveim alapján tett indítványomat. Zichy József gróf földművelési miilister: Tisztelt ház! Én azt hiszem, hogy lótenyésztésünk egyik főczélja, miként a múltkor voltam bátor röviden említeni: az, hogy a tenyésztés az országnak lehetőleg több vidékén létesíttessék. Tény, constatálva van az, hogy eddig hegyi fajokban nagy hiányt éreztünk, miután pedig a fogarasi ménes hivatva lesz ezen hiányt orvosolni, miután tehát, miként Radó Kálmán barátom kifejtette, attól lehet tartani, hogy a meglévő tenyészanyag ezen ménes fölállításának későbbi időre halasztása által kárt szenvedhetne, miután oda oly beruházások szükségesek, melyek későbben talán több költségbe fognának kerülni: bátor vagyok a tisztelt házat arra kérni, méltóztassék az előirányzott összeget megszavazni. (Helyeslés.) Simonyi Lajos báró: Tisztelt ház! Bocsánatot kérek, hogy egy pár rövid szóval a tisztelt ház becses figyelmét igénybe veszem. (Halljuk!) Azok. kik Erdély gazdasági viszonyait a régibb időtől ismerik, minden esetre igazat fognak nekem adni abban, hogy ha azt állítom, hogy a régibb időben Erdélyországnak egyik fő jövedelmét azon összegek képezték, melyek a tenyészállatok eladásából befolytak. (Igás ! Ügy van.') Az utóbbi időben azonban, különösen mi a lótenyésztést illeti, sajnosán tapasztaljuk a hanyatlást. Ezen század elején hozattak ugyan be vérlovak ; de ezek, miután csupán egyedül az angol vérhez tartoztak, némely nagyobb ménesekben eszközöltek javításokat; de a kisebb ménesekben a mezei gazdasági lovakon nem javítottak, sőt azoknak ártottak, mert nem illettek ezen vérhez, és ennek következtében oly állatokat teremtettek, melyek a régiekkel össze sem hasonlíthatók. (Helyeslés.) A régi erdélyi faj-ló igen keresett volt a vevők részéről; most ujabban ismét jó áron megvennék azt; sajnos, már több évtized óta ezeknek száma csökkent, és most ugy látszik, mintha kiveszett volna. Ezt azonban egyedül újból czélszerü párosítás által lehet előállítani; ez az egyesek erejét fölülmúlja, és azért az állam segélyére e tekintetben sehol oly nagy szükség nincs, mint épen Erdélyben. (Igás! Ugy van \) És azt hiszem, hogy e tekintetben igen helyesen fog eljárni a tisztelt ház, ha ezen ménesnek átszállítására, miután az hosszabb ideig Mezőhegyesen ugy sem tartható, a szükséges költséget megszavazza. Ami a megtakarítást illeti, azt én is óhajtom, és hogy ha ezen 60.000 frtnyi kiadás csakugyan szükségessé tenné az adó emelését, vagy átalában nagyobb terhet róna az adózókra: részemről sajnálattal bár, de megtagadnám; de a méneseknek jövedelme is van, és pedig előirányozva van ménesgazdaságból 1,300.000 frt, ménesekből 300.000 frt, méntótelepekből 200.000 frt, összesen több mint 1,800.000 frt. Miután pedig ezen jövedelmek leginkább gazdasági terményekből folynak be, melyek az idő viszontagságainak kitéve vannak, fölteszem, hogy a ministerium csakis a lehető roszabb viszonyokat vette figyelembe, midőn az összeget ajánlotta, és reménylem, hogy csak közép termés által is nagyobb leend a jövedelem, és nemcsak a 60 ezer forint, hanem ennél több is be fog hozatni, és igy azon jövedelemmel — kissé kedvező viszonyok közt — e kiadás pótoltatni fog, és azért nem szükséges, hogy nagyobb terheket rójunk az adózó közönségre. Ez okoknál fogva, miután csakugyan szükséges a ménesnek átszállítása, és mivel ez reménylhetőleg nagyobb terhet nem ró a haza adózó közönségére: részemről kérem a tisztelt házat, méltóztassék a 60.000 frtot megszavazni. (Élénk helyeslés bal felölj Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! Szabadjon csak arra vonatkozólag, a mit Simonyi Lajos képviselő ur felszólalása végén fölhozott, igen röviden megjegyzést tennem. Azt méltóztatott mondani a tisztelt képviselő ur, hogy ha e 60.000 frt megszavazása uj terhet róna az államra, ő, sajnálattal bá,r, de megtagadná, és azt hiszi a tisztelt képviselő ur, hogy ez nem történik, mert azt a ménesi birtok gazdasága be fogja hozni. A minisíeri előirányzatban részletesen a fogarasi uradalom kezelési kiadásai 46 ezer forinttal, jövedelmei pedig 58 ezer forinttal vannak számítva; igy tehát azon gazdaság csak 12 ezer frtot hasznot hajt; ez pedig, ha a méues át lesz is szállítva, ebből nem telik ki, és igy az csak papíron lesz haszon, és igy habár a 60 ezer forintot nem az adóterhekből fogjuk is kiegyenlíteni, de kölcsönvett pénzből kell kiegyen-