Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-96
96. országé* ülés február 22. 1873. a 9 mely az ország déli alvidékén egy felsőbb gazdasági tanintézet fölállítását elrendelte. S tettem ezt azért, hogy jelezzem fölszólalási szándékomat; de kiválólag tettem azért, hogy ezen határozat ne jusson azon határozatok sorsára, melyek a ministeriumhoz bővebb tanulmányozás végett utasitvák, csakis azért, hogy elodázva legyenek. Nem akarom én, tisztelt ház, ezen ügyet a recriminatio terére vinni, és többször elmondtam már nézetemet, de kifejezték mások is nem egyszer roszulásukat a kormány azon eljárása fölött, melyet követni szokott, szemben a ház határozatával. Csupán a földművelési minister ur indokolására szorítkozom. Midőn e kérdés, a gazdasági tanintézetek kérdése, a múlt évi költségvetés tárgyalásakor fölmerült : akkor a minister ur azt méltóztatott vitatni, hogy egy ilyen gazdasági tanintézet fölállítása nem szükséges; most pedig költségvetése indokolásában azt méltóztatik mondani, hogy azt fölállítani nem lehetett, inert az ország pénzereje nem engedi meg. Az elsőre nem kívánok refiectálni, noha a tisztelt minister ur beszédében már előre jelezte, hogy nagyobb barátja a földműves iskoláknak, mint az elsőrendű gazdasági tanintézeteknek, s ámbár megvallom, hogy ezen nézetében nem osztozom, mindazáltal most annak szükségességét nem akarom bizonyit.gatui, mert a tisztelt ház meggyőződött szükségességéről akkor, mikor ez érdemben határozatot hozott. Ami a tisztelt minister ur indokolásában előhozott második érvelését illeti, hogy tudniillik az ország pénzereje meg nem engedi és azért nem hajtotta végre a ház határozatát: én ezt a mentséget indokoltnak nem tartom. Megmondom az okát, miért; mert ha oly határozat foganatosításáról volna szó, amely nagy áldozatba kerül, hol ezen költséget az állam egészen viseli: akkor talán elfogadnám, a tisztelt minister ur mentségét; de miután a gazdasági intézetek, mint tudjuk, jobbára egyes községek és városok áldozatkészségéből emeltetnek, mint ez történt a kassai gazdasági tanintézet fölállításánál, is és midőn arra a tisztelt ház csupán 100.000 forintot szavazott meg: megvallom, ilyen körülmények között a fölhozott mentséget csak annyinak tekintem, mintha a tisztelt minister ur kijelentette volna egész őszinteséggel, hogy a tiszteit ház ezen határozatát teljesíteni nem hajlandó. De tovább megyek. — Én a minister urnák ezen eljárását nem tudom megegyeztetni a ministeri felelősséggel sem: (Helyeslés bal felöl) mert ha • egyszer a ház határozott: akkor a ministernek koránt sincs jogában a ház határozata fölött újból határozni; a ministernek kötelességében áll a ház határozatát teljesíteni. (Helyeslés bal felől.) Megengedem, hogy előfordulhat oly eset, midőn a ház egyik vagy másik határozatát teljesíteni nem lehet anélkül, hogy az állam meg ne károsittassék; de akkor előáll a minister második kötelessége, hogy a háztól indokolt jelentésben fölmentést kérjen azon határozat teljesítésének kötelezettsége alól. (Helyeslés bal felől.) Ezt nevezem én parlamentális, alkotmányos és felelős ministeri eljárásnak. Egyébiránt , tisztelt ház , én magam is beismerem pénzügyünk nyomasztó állapotát; elfogadom a helyzetet ugy, amint van, s belenyugszom a pénzügyi bizottság véleményébe. Fölszólalásom által csak indokolni és kijelenteni kívántam azt, miszerint a minister mentsége nem alapos, nem correct, és eljárása nem volt ildomos a parlament irányában, és midőn ezt teszem, tisztelt ház, mindamellett belenyugszom — mint fönebb is kijelentettem — a pénzügyi bizottság véleményébe; de másrészt már azért is elfogadom a pénzügyi bizottság véleményét, mert meglehet, hogy azon községek, melyek két év előtt talán tetemes ajánlatokat tettek egy felsőbb gazdasági tanintézet érdekében: a mostoha évek folytán most nincsenek olyan körülmények között, hogy igéretöket beválthassák. Miért is egyelőre csak arra kérem a tisztelt képviselőházat, miszerint ezelőtt már két évvel megvitatott határozatát továbbra is föntartani méltóztassék. S midőn ezt teszem, nem kívánok a tisztelt háztól pénzáldozatot; nem kívánok mást, mint méltó figyelmet az alföld iránt, hazánk közgazdasági iparának érdekében. Ajánlom indítványomat elfogadás végett. Mihályi Péter jegyző (olvassa az indítványt.) Mondja ki a ház, hogy 1871-dik évben hozott azon határozatát, mely az alvidék déli részén egy felsőbb gazdasági tanintézet fölállítását elrendelte, továbbra is föníartja. Zichy József gróf kereskedelmi minister: Igen természetes, hogy kötelességemnek fogom ismerni a tisztelt ház parancsa előtt meghajolni s megtenni azt, amit a ház czélszerünek tart; azonban a tisztelt képviselő ur engedje meg, miszerint megjegyezzem, hogy jelenleg a debreczeni magasabb gazdasági tanintézetben 120 hely létezik, s ezek közül 40 van betöltve, tehát 80 betöltendő; hogy Keszthelyen 120 közül 70 van betöltve és 50 betöltendő, hogy akkor, mikor a kassai tanintézetet meg fogjuk nyitni, újra 150 hely lesz betöltendő; összesen tehát 280 betöltendő hely lesz. Most, midőn ezen körülmények állanak, továbbá, midőn a letárgyalt költségvetés egyes részeiben oly kiadásokat töröltünk, melyek épen a jelenleg fönálló intézetek intensiv fejlesztésére volnának szükségesek, midőn igazán a tanári erőknek híjával vagyunk, akkor kérdem: vajon épen azon
