Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-96
96. országos ülés február 22. 1873. 33. Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): a pesti zálogház. Széll Kálmán előadó: XV. Czim. Pesti zálogház. E czim alatt, mely tulaj donképen csak átfutó tételnek tekinthető, minthogy az üzlet nyeresége minden évben az üzlet gyarapítására fordittatik, ez idén 150.000 forint irányoztatik elő kiadásnak, ugyanannyi heveteknek, míglen 1872-re csak 142.000 forint vétetett föl mind az egyik,' mind a másik alakban. Az eredmény kedvezőtlennek mondható, minthogy a nagyobb forgalom és bruttó jövedelem daczára a tiszta haszon, azaz azon összeg, mely nyereség gyanánt az üzlet gyarapítására fordittathatik, csekélyebb a tavalinál: 18.270 frt 23.110 ellenében. Ez egyrészt annak a körülménynek tulajdonítható, hogy a szolgák ruháinak beszerzése, mely minden másodévben történik, épen 1873-ra esik; a kiadás eszerint ez évben nagyobb s másrészt, hogy a tantiéme, azaz 10 százalékos jutalék kiadása a személyzetnél ez idén legelőször hozatik javaslatba. A bizottság ez utóbbi rendszert ezen merő kereskedelmi vállalatnál tökéletesen helyeselvén, ezt nem ellenzi; de annak keresztülvitelétől jövőre jobb anyagi eredményeket vár. A kért. összeg megszavazását ajánlja. Elnök: Méltóztatnak elfogadni a. pénzügyi bizottság javaslatát (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Bányailletékek. Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Elfogadja a t. ház? (Elfogadjukl) Tehát, elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa) : Alapok, alapítványok és különféle bevételek. Széll Kálmán előadó: Az alapok, alapítványok és különféle bevételek czime alatt előirányzott 27.940 forintot fedezet gyanánt megszavazandónak ajánlja a bizottság. Elnök : Elfogadja a t. ház '? (Elfogadjuk) Tehát elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Nyugdijak. Széll Kálmán előadó: Nyugdíjak czime alatt 123.055 frtot az átalános jelentésben jelzett átalános föntartással a pénzügyi bizottság elfogadásra ajánlja. Elnök: Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság ajánlatát? (Elfogadjuk!) Tehát 123.055 forint elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa a rendkívüli szükséglet első cmnét.) JKÉPV. H. NAFLÓ. l%'~. V. KÖTET. Széll Kálmán előadó: A pénzügyi bizottságnak nincs észrevétele. Elnök: Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatik. Mihályi Péter jegyző (olvassa): Bécsi világkiállítás. Széll Kálmán előadó: T. ház! A pénzügyi bizottság kétfelé választotta ezen tételt, és az iparmúzeum fölállítása czéljából beszerzendő tárgyakra előirányzott 50.000 frt törlésével 300 ezer forintnak megszavazását ajánlja. Zsedényi Ede: Midőn a két első londoni és párisi világkiállítás alkalmával magam is tokaji borokat és a felső-magyarországi bányapolgárság részéről bányaterményeket állítottam ki, ezt azon hiedelemben tettem, hogy a különböző országok lakosai ez alkalommal részint nyersterményeit, részint iparczikkeit egymással megismertetvén, mindegyik ország saját termelési és kereskedelmi viszonyaihoz képest a külföld tapasztalási kincseit föl fogja használni és ennek nyomán mezei gazdaságát és iparát kifejtvén, a kiviteli kereskedelem terjesztetését is eszközölheti. Csalatkoztam. — A különböző iparágak képviselői, kézművesek, gyárosok, számosan megjelentek, saját czikkeiket csinosan előállították, figyelemmel megtekintették a mások által. kiállított tárgyakat, hogy magok részéről megtudhassák, mi lenne saját iparáguk kifejtésére nézve utánzásra méltó, mi kerülendő, — azonban föczéljuk csakis az volt, hogy valamely érdemjelt nyerhessenek, melyíyel hazájokba visszatérve, saját czikkeik becsét emelhessék. Tessék elhinni, hogy ezen érdemjel utáni ittas fölingerültség főjelleme volt minden eddigi világkiállításnak. Nem találkoztam kereskedőkkel, vállalkozókkal. kik azért jöttek volna, hogy a különböző országok nyersterményeivel vagy portékáival megismerkedvén, azoknak tömeges megvásárlására nézve összeköttetéseket kerestek volna. Ez iránti kérdésemre azt válaszolták, hogy a világkiállítások alkalmával az illető országok producensei és iparosai legszebb, legjobb terményeit vagy készítményeit, az érdeinjel megnyerése végett, ki szokták állítani, s az nagyon csalatkoznék, a ki hinné, hogy az átalános mindennapi productio, mely csakis a kereskedelem tárgya lehet, a minőség azon fokán áll, melyen a kiállított cz.kk és így a kiállított termények vagy művek szerint a vevés-adást, a kereskedést intézni lehetetlen. Oda vezettek p. o. az apatini kenderhez, melyből egy mázsa elő volt állítva, — gyönyörű, az orosz kenderrel vetélkedő termény volt, — de a helyszínén ilynemű kendernek még árnyékát sem találhatni; saját boraimra nézve azt kérdezték, hogy hány pinczében és hány hordóval találhatni ilynemű borokat? Teljes igazságuk volt, a kereskedőre nézve a világkiállítás semmi sulylvalnem bír, diszterem a tanulságos ki-^ 5
