Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-103
250 103. országos ülés márczius 3. 1873. gyűjteményt. Én részemről csakugyan megnéztem azon népismei gyűjteményt, még pedig kétszer is, s azt tapasztaltam, hogy Magyarországra vonatkozólag népismei gyűjteménynek teljességgel nem is nevezhető: mert abban a magyar népség s a magyar vidékek házi ipara nincs képviselve, vagy pedig igen csekély részben, és arra a czélra, hogy ez a bécsi világkiállításon a magyar nép házi iparát képviselje : én sem látom alkalmasnak. Elnök: Elfogadja a ház a pénzügyi bizottság véleményét, mely szerint ezen 15.000 forintnyi összeg töröltetnék ? (Igen! Nem!) Méltóztassanak azok, kik az összeget töröltetni kivánják, föláilani és állva maradni. (Megtörténik; a jegyzők öszszessámlálják a szavazókat.) Méltóztassanak most .azok fölállani , alak az összeget megszavazzák. (Megtörténik; a jegyzők összeszámítják a szavazókat.) 58 szavazat 51 ellenében megszavazza a 15.000 forintnyi összeget. Mihályi Péter jegyző (olvassa a költségvetést): Az 1873. évi világkiállításból az országos képtár számára szerzendő jeles munkák vásárlására 10.000 forint. Kautz Gyula eléadö: A pénzügyi bizottság a 10.000 forintot nem ajánlja a tisztelt háznak. Pulszky Ferencz: Tisztelt ház! A pénzügyi bizottság itt ismét 10.000 forintot törölt, 4e hogy a tisztelt ház tudja, hogy miről van itt szó, tehát el fogom ennek históriáját beszélni. {Hulljuk!) Nagyon sajnálom, hogy legjobb része az ülésnek a vallásra vonatkozó csekély gyakorlati értékű vitatásokra fordittatik, a culturalis kérdések pedig mindig délután fél 3-kor jönnek elő, mikor összeütközésbe jönnek a gyomor kívánalmaival, s mikor oly kevesen vagyunk, hogy igen nehéz a dolgokat ixgy kifejteni, mint azt megérdemelnék. Igen jól tudjuk, hogy Magyarország az ujabb időben leginkább a művészet terén haladt elő, és tud fölmutatni egyes hires művészeket: mint egy Munkácsyt, Benczúrt az országon kivül, s az országon belől egy Ligetit, Keletit, Székelyt és Thant, kik az országnak e téren valóban díszére válnak. Most Bécsben világkiállítás lesz; azt kívántuk, hogy a magyar művészet ugy legyen ott képviselve, amint illik, s igy nagyon természetes, fölhívtuk minden belföldi művészünket, hogy tegyenek ki magukért és mutassák meg, hogy mit tudnak a magyar művészek; az is nagyon természetes, hogy nagyobb műveket kell készíteni, és készítettek is olyanokat, amelyek nem épen a nagy publicum ínyére vannak; mert sokkal nagyobbak, bogy magán lakásban elhelyeztethessenek. így tehát, miután tudtuk, hogy ott igen érdekes képek lesznek: kértünk 10.000 forintot, hogy egynémelyikét a múzeum számára megvásárolhassuk, s hogy azoknak munkálkodásuk ne menjen kárba, kik ezt az ország érdekében teszik. Én tehát nagyon kérem a tisztelt házat, méltóztassanak ezt a 10.000 forintot megszavazni. Zsedényi Ede: Előttem szólott, ; ugy látszik, nem emlékezik arra, hogy 1 milliót adtunk már országos képtárra, midőn a herczeg Eszterházy-képtárt megvettük; de még nem fizettük ki. (Pulszky közbeszól: Már ki van fizetve!) Azt mondja, 10.000 forint nem sok. De csak előbb megszavaztunk arra a szegény népismei gyűjteményre és az egyetemi épületre tetemes összegeket, s igy ennek soha sem lenne vége. Azt olvasom a ministeri indokolásban, hogy lehetetlen, hogy a magyar kormány a legközelebb szomszédságunkban tartandó világkiállításnál a képzőművészet iránti tiszteletének adóját bármely szerény mérvben le nem rója. Azt hiszik, hogy annyi pénzünk van, hogy a külföldi művészetek iránt ily nagy hódolattal lehetünk, s mindjárt 10.000 forintot kérnek. Meg kell elégedni a herczeg Eszterházy-képtárral; még jön idő, mikor többet is megszavazhatunk, de most töröltetni kérem. Ivánka Imre: Annak daczára, hogy Pulszky képviselő ur megleczkéztetett bennünket, hogy mihez szóljunk és mihez nem: én mégis pártolom ez esetben, én szintén ez összeget kevésnek tartom, miután a mai világban 10.000 forintért alig lehet három jó képet venni; (Fölkiáltás: Egyet sem!) igaz, egyet sem, ha nagyobbszerü. Kérem tehát, hogy legalább honfiaink bátorítására és buzdítására szavazzuk meg az előirányzott összeget. (Helyeslések. Ellenmondások.) Ugron Gábor: Én röviden csak azt akartam mondani, hogy nem elég egy képtár, melyet már megszereztünk ; mert azt folyton szaporítanunk kell, és a képeket nem a szerint kell megbecsülni, hogy mit érnek ma, mert a szerint, amit a szerzők híre-neve emelkedik, emelkedik roppant mértékben a képek értéke is; sőt megtörténhetik az is, hogy egynémely szerzőtől való képet nem is fogunk majd találni, amikor keressük. Meglehet, hogy a világkiállításon egynémely képet könnyen megvehetünk, melyet majd 20—30 év múlva semmi áron sem tudunk megkapni. Épen azért megszavazom az előirányzott összeget, s ha ellene valami kifogásom lehetne: az csak az, hogy azzal kellő eredményt alig fogunk elérni, (Helyeslések. Ellenmondások.) Nagy György: A közvetlen előttem szólóval ellentétben, nekem nem azért van kifogásom, hogy kevés az összeg, hanem, hogy nagyon is sok. És igen tisztelt Pulszky képviselő úrral sem értek egyet, aki pedig oly melegséggel szólott, hogy hiszen az a 10.000 forint nem sok: adjuk meg;