Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-103

103. országos ülés márezius 3. 1873. 235 hogy az egyházfő megválasztassék, a megkezdett autonomicus szervezet létrejöjön, és a plébániák papságánakjavadalmazása iránti 1869. és 70. congressusi határozat, mely már három év előtt előterjesztetett: szentesítve , ezzel közöltessék. Ez az, amit mondani akartam, és amit nemcsak én, hanem ugy látom, hittársaim és a kormány is óhajtnak : t. i. az egyház rendezett állapotát. (Helyeslés.) Miletics Szvetozár % Tisztelt ház! Rám nézve ezen összegnek megszavazása semleges addig, mig nem leszünk oly állapotban, hogy mi is az egyházi és iskolai autonómiát gyakoroljuk. A királyi biztos kiküldetett azért, hogy rendet csináljon. Ezen kiküldetés előtt az egyház és iskolák administratiojában rend uralkodott, és mint mondám, most zavart csinált. Volt ugyan valamiben rendetlenség addig is, és az abban állott, hogy a plébánoson kivül fizetést mások nem kaptak a községektől. És pedig miért nem? Azért, mert a régi, a Mária Theresia idejéből származó, a stólát és papi bért, szabályozó rendeletek megszűntek 1865-ben, congressusi határozat következtében. 18 68-ban királyi rendelet szabályozta ugyan a plebánusok fizetését, de oly módon, hogy csak készpénzben fizettessenek. Ez az egyházi községeknek terhes volt; nem voltak képesek készpénzben fizetni; azelőtt a stólát és papbért természetben fizették. A következés az lett, hogy a rendelet végrehajtathatlanná lett. Az 1870. congressus uj rendszabályt hozott be : három módot ajánlt az egyházközségeknek, hogy a külömböző viszonyok és állapotok szerint miképen fizessenek. De ezen rendszabály még most sem erősitetett meg, és innen származnak azon rendetlenségek az egyházközségekben. A plebánusok ezen elégedetlenségét, főkép azoknak, akiknek a magánérdek előbb való a közérdeknél, fölhasználta a kormány arra, hogy királyi biztost küldjön. Ennyit akartam mondani, ami a dolgot illeti. És ez alkalommal bátor leszek válaszolni Kondorossy tisztelt képviselőtársam egynémely szavaira , melyeket az átalános vita alkalmával mondott. Kondorossy tisztelt képviselő ur mondta „tagadja, hogy mindazt, mi az egyes túlzók részéről akár a legjobb akaratból , de . mindenesetre túlságos túlbuzgóságból, akár politikai számításból eddig történt, azaz összes szerb nemzet rovására fölszámítani lehessen." Hogy a meíito rténtek szó alatt mit ért, a következő szavaiból kitűnik, midőn azt monda, hogy akkor a múltban nem származhattak volna ezen népből oly hazafias jellemek mint Tököly, Damjanics és Vukovics. Tehát a hazaellenes tettek volnának azok, amelyekkel t. képviselő ur az egyes túlzókat gyanúsítani látszik. Hogy a túlzók alatt a szerb szabadelvű vagyis ellenzéki párt értetik: az szembetűnő. Én tagadom, hogy azok részéről, hazaellenes tettek történtek volna, és azt insinuationak, alaptalan gyanúsításnak tartom és fogom jelezni mindaddig, míg az be nem bizonyittatik, mert „affirmanti incumbit probatio." De meglehet, hogy ezen állitásnak az az oka, hogy a tisztelt képviselő urnák és nekem nem egyenlő hazafisági mértékünk van, ez már kitűnik azon nevekből, melyeket ő állításának bebizonyítására fölhozott, és pedig Tököly mellett Vukovics és Damjanics nevet. Én, tisztelt ház, tisztelem Damjanics hősi szivét és Vukovics tudományosságát, jellemszilárdságát * és tisztaságát, és hogy birnám abstrahálm más tulajdonaikat, örülnék annak, hogy amaz a hőssziveknek, emez a jellemnek virága: a szerb vérből hajtott ki, de mint tudva van, ők saját nemzetiségűket támadták meg. Meglehet és fájdalom, vannak sokan a magyarok közt, kik hazafiságuk bizonyítékául és péklányául saját nemzetiségök szétszaggatását, vagy legalább semlegesítését eszközölték. De addig, mig ugy lesz, egymásközti bizalomról szó sem lehet.és'addig ellensúlyául a túlzó párt létele jogosítva és biztosítva van. A mi Tökölyt illeti, neki nemzetiségi, szabadelvüségi és egyházi tekintetben mi vagyunk utódai, mert ő annak idejében harczolt az egyházi hyerarchia, s a reactio visszaélései ellen: s mint akkori udvari titkár, ő volt az, ki a szerb nemzetnek kijelentette, hogy a szerb hyerarchia az ellen küzd, hogy az 17tl0-iki congressusi határozatok az egyházügyekben ne erősíttessenek meg, azért, mert ott az foglaltatott, hogy a metropoliták, püspökök és zárdafőnökök évenkint kötelesek nevezetes összegeket fizetni népnevelési czélokra. E határozatok nem is ersősittettek meg. A tisztelt képviselő ur azt mondta, hogy necsak fölfelé, hanem lefelé is e! kell a politikát a congressustól elhárítani. Már mondtam, hogy mi nem csináltunk politikát. Aki valamit állit, kell, hogy azt bebizonyítsa. Ü azt mondta, ki kell utasítani az egyház köréből minden tendentiát, mely egyházrendezés ürügye alatt a politikai coripheusok czéljait mozdítja elő. Ily politikai törekvések nem léteztek, tagadom azok létezését mindaddig, mig be nem bizonyittatik. Hogy pedig a szerb nép nagyobb bizalommal viseltetik á szerb nemzeti szabadelvű párt iránt: annak oka nem az, hogy a coripheusok politikai számítást csinálnak, mert mindig számításból indulnak ki, és hogy a nép tapasztalta, hogy azok, kik magokat a kormány és nép közt mint közvetítő eszközök viselik ; nem mondom ezt az egyesekről, hanem átalában az egész oda tartozó osztályról, hogy gyakran csinálnak számításokat arról, hogyan lehetne „capram et canles salvare," azaz a nép bizalmát saját érdekökre és javokra, gyakran a nép karával is, fölhasználni, és mégis becsületes, sőt érdemes embereknek maradni. Az én fölfogásom legalább, tisztelt ház, hogy a nép bizalmatlansággal viseltetik azon emberek iránt, akik 30*