Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-103
230 103. országos ülés márczius 3. 1873. tartozók, vagy legalább azok egy része ellenében. amiben igen tisztelt képviselőtársam egyik jelét látta már a vallásos érzület elpusztulásának: annak, és ha ez csakugyan lenne, ennek a vallásos érzület elpusztulásának oka, nem oly messze van. ahol azt a tisztelt képviselő ur kereste; hanem van itt e házban, van azon ministeri padon vagy padokon, ahol tűrték vagy tűrni fognák a jövőben, hogy ezen nyomorúságos egyházi állapot tovább is fönálljon. És hogy mindezek daczára nem személyére, csak a közelségre vonatkozólag kérem érteni szavaimat, Somssich Pál tisztelt képviselőtársam saját szemében nem látta meg a gerendát, holott más szemében meglátta a szálkát; míg ezért oly messze Anglia nagy fiához Darvinhoz is kellett zarándokolnia : engedjen meg, hogy ezt csak a ministeriimi iránti gyöngéd érzületének tulajdonítsam. Én, tisztelt ház, óhajtom, hiszem, sőt még tovább megyek, elvárom, hogy ezen türhetlen állapotból mielőbb megszabaduljunk ; elvárom annyival inkább, most csak alig pár napja újból határozatilag lett utasítva a ministerium, a vallásszabadság és polgári házasság behozatalára mielőbb törvényjavaslatot terjeszteni a ház elé; és épen azért engedjen meg nekem a tisztelt pénzügyi bizottság, hogy egész tisztelettel kijelentsem, miszerint nem értein indokolását, hogy az egyházi czélokra előirányzott tételnek még több évig kell szerepelnie a költségvetésben; mert nem értem, hogy a vallásszabadságról szóló törvénynek nem megalkotása, hanem annak valóságos végrehajtása után lehessen még egyház, mely szabadságát, függetlenségét, vagy legalább is annak egy részét egy pár forintért kész volna eladni az államnak ; vagy hogy ha ez mégis megtörténnék: lehessen jogczim, amelynek alajrján a polgári házasság behozatala után bármily állami teendő teljesítéséért javadalmazására tarthatna igényt akármelyik egyház az állam részéről. Én mindezeknél fogva mielőbb megszüntethetőnek és megszüntetendőnek tartom az egyházak állami dotatióját, ami által nemcsak a költségvetésben elősorolt egyházak számára előirányzott összeget fogtuk nyomasztó pénzügyi helyzetünkben meggazdálkodni; hanem, csekély véleményem szerint, jogot fogtunk nyerni ezen egyház-állami dotatiójának visszatartására is, amely egyház állami dotatio természetesen a költségvetésben nem fordul elő; de amely dotatiok, mint mindnyájan tudjuk, hasonlíthat lanul magasabb összegre rúgnak a költségvetésben elősoroltak énál. Én mindezekért nagyon kérem a tisztelt házat, hogy a pénzügyi bizottság javaslatát mellőzve, méltóztassék ezen 310.000 forintot megszavazni; de megszavazni ugy, mint megszavazta 1870. óta mindig a rendkívüli kiadások között. (Élénk helyeslés hal felöl.) Gozmán János: Tisztelt ház! Én jelenleg sem a polgári házasságról, sem a vallásszabadságról nem beszélek; mert azt ide tartozónak, időszerintinek nem tartom. Nekem csak egy-két kérdésre nézve vannak szerény észrevételeim, ameny^ nyiben azok a görög szertartású egyházi szükségleteket tárgyazzák. A görög szertartású országosan elismert hitfelekezetek az 1848-iki XX. törvénynek és az akkori rendi törvényhozás örökké ragyogó építményének köszönhetik, hogy a vallás- és közoktatási minister ur költségvetésében 99.000 a görög katholikus, és 100.000 a görög-keleti egyház szükségeinek födözésére, azonkívül 4.000 forint a brassói gymnasium javára van előirányozva. Nem szabad kételkednem, hogy a vallásügyi minister ur az egyházi czélokra előirányzott 199.000 forintot az állam pénztárából hiánytalanul kiszolgáltatja; az is kétségtelen, hogy ezen összeg, ha egy részről a görög-katholicus, román és ruthén, másrészről a görög-keleti román és szerb egyházi szükségletekre fordittatik: oly csekélységekre olvad le, hogy a legégetőbb szükségek enyhitetlenül maradnak. Mindazonáltal hazánk jelen pénzviszonyai közt szót sem merek emelni ezen egyházi szükségletek enyhítésére előirányzott összeg emeléseért; hanem tekintve, az előbbi segélyezés országos nagy fontosságát, a szegény falusi papok és tanítók égbekiáltó nyomorúságát, a szomszéd Ausztriának azon dicséretes példáját, hogy épen jelenleg nagy gondot forclit a szegény papok segélyezésére : azon reményemnek adok kifejezést, hogy a tisztelt vallásügyi minister ur legközelebbi költségvetésében sokkal kedvezőbben fog gondoskodni a görög-keleti szertartású egyháznak, és szolgáinak és tanítóinak segélyezéséről. Hogy pedig addig, a törvényhozó-testület kellőleg megtudhassa a valódi szükségeket, és a pénznek hová lett fordításáról magának biztos tudomást szerezzen : nagyon czélszerűnek látnám, hogy a tisztelt vallásminister ur a jövő költségvetést megelőzőleg egyházmegyénkint tartandó gyűlések által határoztatná meg mind a szükségeket, mind pedig az azokra megkívántató összegek mennyiségét. Mert a görög-katholicus egyházak szükségeit nem a tömjén, vagy egy-két könyv hiánya képezi; hanem a papok és szegény tanítók szegénysége és minden javadalom nélküli állapota. A consistoriumoknak, a tisztviselőknek ezen egyházi segélybőli hasznok igazságos és méltányos, mert ők valóságos végrehajtói a törvénynek és a kormány rendeleteinek, és hivatalos közegek, kiktől az ország szolgálatot fizetés nélkül nem kívánhat. De mit ér mindez, ha a szegény papok és tanítók nagy szükséget szenvedvén és emiatt kötelességüknek meg nem felelhetvén, a népet fölvilágositás, a növendékeket oktatás nélkül hagyni kénytelenek? Valóban, ha meggondoljuk, hogy a különben ép s
