Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-103

226 103. országos ülés márczius 3. 1873. totta; ,és ha van tudomása mindezekről: hogyan igazolhatja; ha pedig nem: vajon hajlandó-e nevezett királyi biztost e végett felelősségre vonni, s a patronatust előbbi törvényes állapotába visszahelyezni ? Elnök: Közöltetni fog a vallás- és közoktatási minister úrral. Miletics Szvetozár s Tisztelt ház! A szerb gymnasiumi ügygyei összeköttetésben van szerencsém a következő interpellatiot intézni a tisztelt közoktatási minister úrhoz. Wächter Frigyes jegyző (olvassa:) Interpellatio a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz. 1-ször. Van-e tudomása a minister urnák azon a szerb és más lapokban is közölt esetről, hogy b. Majthényi királyi biztos múlt évi október havában megkíséri ette dr. Gyorgyevics Milánt, az újvidéki szerb gymnasium tanárát rábírni, és arra kényszeríteni: miszerint ez a „Zastava" czimü szerb politikai lap szerkesztőségében kém gyanánt pénzigéret és kedvező állomás elnyerése mellett szolgálatába szegődjék; ellenesetben pedig tanári állomásától való végképi elbocsátásával és honvédelmi szolgálatban való állandó letartóztatásával s üldözéssel fenyegetődzött, s hogy e miatt nevezett tanár, hogy becsületét megóvja és a szenvedéstől megszabaduljon, kénytelén vala Szerbiába átszökni, és igy egész jövendőjét itt Magyarországban tönkre tenni? 2-szor. Ha nincs tudomása erről a minister urnák: vajon hajlandó-e ezen eljárás ellen vizsgálatot elrendelni, illetőleg nevezett királyi biztost felelősségre vonni? 3-szor. Ha pedig van tudomása erről, és azt helyesli, méltóztassék fölvilágosítást adni, hogyan egyeztethető össze az egyházi ügyekben kiküldött királyi biztos föladatával az állami titkos policia szerepe, és melyik törvény, avagy közerkölcsi szabály alapján igazolhatja azt, hogy a kormány közege, az állam hatalmává! visszaélve, egy alkotmányos polgár becsületét ily erkölcstelen módon kísértetbe hozza egy egész családnak fönállását, jövendőjét pedig veszélyezteti és tönkre teszi? Nagy György: Tisztelt ház! A népoktatásról szóló törvény megalkotása után való évben a tisztelt ház egy bizonyos összeget szavazott meg a néptanitók segélyezése czimén, és miután azóta ezen tétel a költségvetésben mindannyiszor előfordul, azt hiszem, hogy a tisztelt ház ezen intézkedés által azon hiányon kívánt segíteni, mely a közoktatási törvényben, különösen a felekezeti néptanitók fizetésére nézve vonatkozik. Nem tartom szükségesnek a tisztelt ház előtt a néptanitók sorsáról átalánosan, hosszasan szólni; nem tartom ezt szükségesnek azért, mert azt hiszem, hogy önök ismerik mindnyájan azon kedvezőtlen anyagi helyzetet, melyben különösen a felekezeti néptanitók tengnek; pedig tudjuk, hogy a kor iránya mennyire anyagi, és tudjuk azt is, hogy az oly pályák, melyek az illetőket anyagi jutalommal nem kecsegtetik, nagyon gyér számú követőkre számithatnak: tudjuk azt is, hogy ezer és ezer tanítóra van szükségünk; de ha igy marad a dolog, félek, hogy ezen hiány jóra való alkalmas tanítókkal alig lesz valahogy pótolható. Fölismerte a tisztelt minister ur elődje a bajt, és a képviselőház elé terjesztett jelentésében rá is utalt arra, és egyenesen kimondotta, hogy a felekezeti néptanitók fizetését legalább is a községi néptanitók törvényben megállapított fizetése minimumára kell emelni; de igen sajnálom és csodálkozom rajta, hogy erre nézve, habár fölismerte a bajt, nem sietett orvoslása végett a tisztelt ház elé egy törvényj avaslatot térj eszteni. Elvárom a mostani igen tisztelt közoktatási minister úrtól, hogy azon mulasztást, mely elődje által elkövettetett, sietni fog jóvátenni, mert higyjék el a képviselő urak, rég elmúlt az az idő, midőn Luther a tanítókat arra tanította, hogy ne nézzék azt, hogyan fizeti és hogyan becsüli őket a világ : hanem tekintsék, hogyan becsüli őket az Isten, és hogyan fogja más világon jutalmazni. A mai tanítók a más világi jutalmon kivül szeretnének fáradságukhoz méltólag e világon is jutalomban részesülni. És tökéletes igazságuk van; mert hisz az ő föladatuk oly magasztos, s fáradozásuk gyümölcse oly nemes, hogy alig lehet eléggé jutalmazni. A tanítókat méltán nevezhetjük az emberiség legnagyobb jótevőinek. És mégis azon összeg, mely 1871-ben, illetőleg 1872. martius végéig a néptanitók segélyezésére fordíttatott összeg, 30.203 forinttal kevesebb, mint az, mely ugyané czélra 1869-ben fordíttatott, és 1871-ben sokkal kevesebb tanitórészesittetett segélyezésben, mint 1869-ben, de bizonyosan nem azért, mintha oly irányban emelkedett volna a tanítók jóléte, hanem azért, mert az eljárási mód nem felei meg a czélnak. A tisztelt képviselőház csak azt tudja, hogy a közoktatási minister hány tanítót részesít segélyben, de hogy miért? mily elvek szerint? arról nincs tudomása. Én azt hiszem, tisztelt ház! hogy a képviselőháznak nemcsak joga, hanem kötelessége is tudomással birni arról, hogy az általa megszavazott öszszegek miként használtatnak föl? E czélból van szerencsém a tisztelt ház elé egy határozati javaslatot terjeszteni, mely igy szól: Határozati javaslat. „Utasítsa a képviselőház a vallás- és közoktatásügyi ministert, hogy a néptanitók segélyezésénél eddig követett eljárásra nézve a múlt évi segélyezésre utólagosan, a jövőre nézve pedig az előbbeni évről a közoktatásügy állapota-