Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-101

173 101. országos ülés február 28. 1873. nyelvet, amelylyel csakugyan hozzáférhetnek az egész európai műveltséghez. Átalánosságban elterjedt balhiedelem Magyaror­szágon az, hogy aki a német nyelvet birja: az be­járhatja az egész világot; pedig bizonyságot tehe­tek, hogy e tény nem áll; a német nyelvvel csak odáig lehet menni aránylag, mint a magyar nyelv­vel, azaz a magyarral Magyarországon, a némettel Németországon, de külföldön a magyar csak ma­gyarral beszélhet magyarul, a német csak némettel németül, holott Spanyol-, Angol-, Franczia- és Olasz­országben ezer müveit ember közül nem fog ta­lálni egyet, aki németül tudjon. Ezzel távolról sem akarok levonni semmit a német irodalom becséből; szükségesnek tartom, hogy a német nyelvet birjuk, de szükségesebbnek tartom, hogy még azon kivül egy más europailag elterjedt nyelvet bírjanak ifjaink. Ezeknek előrebocsátásával bátor vagyok áttérni tulaj donképeni tárgyamra, az úgynevezett keleti aka­démiára ; azért mondom: úgynevezett keleti akadé­mia, mert talán méltóztatnak emlékezni, hogy midőn ezen kérdést először szőnyegre hoztam, kifejeztem, hogy nem egyedül, czélom ifjainknak alkalmat nyúj­tani a keleti nyelvek tanulására, hiszen erre már van alkalom nyújtva az egyetemen ; hanem, mert reális, anyagi században élünk, és ifjaink nem sze­retnek olyat tanulni, ami semmi gyakorlati czélhoz nem vezet. Ha a tisztelt minister ur akarja, hogy iíjaink a keleti nyelvekben haladjanak, aziránt rokonszenv­vel viseltessenek : szükség, hogy alkalmat nyújtson nekik, hogy e téren kenyér keresetre is szert te­hessenek. Azért mondtam akkor, hogy ezzel össze kell kötni egy átalános consulatusi vagy diplomatiai pályára való képezdét. Ez volt igazi czélom. ez tűnik ki az akkori vitákból, ilyen értelemben támo­gatta azt akkor Tisza Kálmán, ilyenben Éber kép­viselő ur ; és maga tisztelt Pauler minister ur is, midőn határozati javaslatom első részét elfogadta, másik részére azt mondta, hogy ami a máso­dik észrevételt illeti, miszerint azért is szükség volna külön akadémiára, mert ha csak a bécsi ke­leti akadémián nem képezi ki magát valaki, nem tekintetik qualificáltnak a diplomatiai szolgálatra : csak az a válaszom, hogy egyetemünkön a szüksé­ges tanszékek mind föl lesznek állítva, hogy ép ugy alkalmat nyújtsunk a pesti ifjúságnak, mint a bé­csinek, magát kiképezni, s akkor a kormánynak módjában lesz az akadályokat elhárítani és oda hatni, hogy azok, kik itt egyetemet végeznek, ép ugy qualificáltnak tekintessenek, mint akik az orien­tális akadémián nyerték kiképeztetésöket, Világos tehát, hogy midőn tavaly a tisztelt ház, oda utasította a ministeriumot, hogy a kér­dést tanulmányozza, és tegyen jelentést, nem ugy értette ezt. hogy arról tegyen jelentést, miként hiszi, hogy a magyar ifjúság a keleti nyelveket ta­nulmányozhassa; hanem tegyen jelentést arról, mi­ként lenne elérhető azon ezél, hogy legyen egye­temünkön külön akadémiánk, ahol ifjaink a consu­latusi pályákra magokat akként képezhessék, hogy ott végzett tanulmányaik a Bécsben végzettekkel egyenlően tekintetbe vétessenek. Erre a tisztelt mi­nister ur nem felelt; pedig engedje meg a tisztelt ház, hogy figyelmeztessem, miszerint ez sokkal fon­tosabb, mint első perezre látszik. A tisztelt minis­ter ur szép beszédének végén arra kérte a házat, hogy ítéljék meg tetteit bármiként, csak intentioit ne vonják kétségbe. Nem is szándékozom ezt tenni: csak arra figyelmeztetem, miszerint a legjobb mód arra, hogy intentioinkat ne gyanúsítsák: az, hogy mond­juk ki világosan, mit akarunk. Már pedig e tárgy­ban, ugy látszik, a tisztelt minister urak nem akar­nak őszintén szólani. Elhiszem, genirozva vannak. A tisztelt háznak talán igen kevés tagja fogja tudni, hogy az úgynevezett keleti akadémia, mely Bécsben létezik, az országgyűlés megkérdezése, be­leegyezése és tudta nélkül közösügyesittetett, föl­vétetett a közösügyi budgetbe és ott rendesen tár­gyaltatik , vagyis inkább nem tárgyaltatik, ha­nem megszavaztatik. Nem fogom most ítélete­met ismételni, a közösügyes alku fölött, mert hiszen mindenki ismerheti; hanem azt hiszem : arra senki sincs följogosítva, hogy azon tért mind­inkább tágítsa. Erre nincs törvény, az országyülés sem 1867-ben, sem később bele nem egyezett. Ha abból indulunk ki, hogy a consulatusok tör­vény szerint a közösügyek közé soroltattak, tehát azon tanodának is, melyből a consulok kikerülnek, közösnek kell lennie, ilyen utón a dolgot ad absur­dnm lehet vinni és azt lehet mondani, hogy miután a közös hadügy, pénzügy ministereket rendesen a képviselőházból veszik, tehát a képviselőház közös­ügy. Az ami a keleti akadémiával történt, az néze­tem szerint, ha nem is törvényszegés, de elmu­lasztása annak, hogy e dolog törvényszerüleg ren­dezve legyen. Nem hiszem, hogy a tisztelt ház többségé­nek szándékában legyen a közoktatás bármely ré­szét a közös ügyek sorozatába tenni, és épen azért, mert megvagyok győződve, hogy azt nem akarja: azt hiszem, hogy gondoskodni fog a tisztelt kormány arról, hogy jövőre ez a delegationál elő ne fordul­jon. Ez ellen tehát tiltakozom, és épen azért, mert ugy vagyok meggyőződve, hogy az oda nem tarto­zik és törvény ellenes: a kormánynak gondoskodnia kell egy intézményről, mely azt pótolja. Elvárom a tisztelt minister úrtól, hogy midőn az egyetem újjá szervezéséről törvényjavaslatot fog a tisztelt ház elé terjeszteni, kifogja terjeszteni figyelmét e I tárgyra is; most tehát határozati javaslatot e tárgy-

Next

/
Thumbnails
Contents