Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-100

100. országos ülés február 27. 1873. 139­metet, angolt, francziát túlszárnyalni nem sarkal bennünket a nemzeti ambitio, épen, mert óriási a feladat. De a szerb, horvát, román, tót által szel­lemi téren tulszárnyaltatni szégyenlenénk, a verseny javunkra szolgálhat csak. Megfeszített erővel fog­nánk munkálni művelődésünkön már nemzeti büsz­keségből is. Minden előre lépésök előbbre tolna minket is. minden vívmányaik a tudomány terén amienk is lenne. Riszámithatlan előnye lenne a bé­kés küzdelemnek nemcsak művelődési, de politikai, kivált testvériségi szempontból." Teljesen igaza van, tisztelt ház, ezen ezikk írójának és Jókai Mór tisztelt képviselő urnák is határozati javaslata által; mert megvallom, hogyha minden magyar így gondolkoznék, ha nemcsak to­leráns volna a többi nemzetiségek közművelődése iránt, hanem annak előmozdítása iránt is jó aka­rattal buzgólkodnék, ha egyátalában a különben is legerősebb és uralkodó magyar nemzetiség a töb­biek iránt annyira féltékeny nem volna, azt hiszem: talán eddig is, alig volna nemzetiségi kérdés. Saj­nos azonban, tisztelt ház, hogy ez nem igy van; mert nem is említve a többi nemzetiségek irodal­mát, hanem csak azok tanintézeteit, azok nemcsak hogy nem részesülnek támogatásban, hanem inkább ellenkezőleg; mert több ily irányú intézkedési! van, és a törvény némely része is annak megakadályo­zására látszik irányozva lenni. Nem az bajok tehát a nemzetiségeknek, hogy az állam a magyar nemzetiség közművelődése érdeké­ben sokat tesz; hanem az, hogy csakis annak érde­kében tesz mindent s a többiért semmit sem tesz. Hogy többet ne is említsek, tisztelt ház. fölemlítem csupán a kolozsvári egyetemet. Méltóztatnak tudni, hogy ez rövid idő előtt állíttatott föi : hanem kér­dem, volt-e csak parányi figyelem és méltányosság az országnak azon részében lakó román nemzetiség iránt ? Állittatott-e föl legalább egy parallel osztály. vagy tanittatik-e valamely tantárgy a nép anya­íryelvén, talán a bölcsészeti osztályban azon taná­rok számára, kik arra volnának kiképzendők, hogy saját iskoláikban jó tanárokul szerepeljenek'? Semmi sem történt; de tovább kell mennem; még azon része sincsen a törvénynek végrehajtva, mely a nemzetiségek érdekében Játszik meghozva lenni. Ez a nemzetiségi törvénynek 17. §-a. Ezen §. azt ren­deli, hogy a tisztelt kormány gondoskodjék arról, hogy oly vidékeken, hol egy vagy másik nemzetiségű polgárok tömegesen laknak, azok saját anyanyelvü­kön képeztethessenek mindaddig, míg a magasabb akadémiai tudományok kezdődnek; de vajon állitta­tott-e fölvalahol állam gymnasium román tannyelvvel ? Sehol; pedig már itt a házban sok szép, és sokat igérő beszédek mondottak; bátor vagyok hivat­kozni Pest belváros nagyérdemű képviselőjére, tisz­telt Deák Ferencz úrra, ki is az 1872. január 23-iki ülésben a következőket mondotta: „Azon jogosult ­ga minden nemzetiségnek, ha nem politikai nemze­tiség is, mindenesetre meg van, hogy mód nyújtas­sák neki gyermekei nevelésére, kimüveltetésére." Legyen bár az országban 300 gymnasium, le­gyen bár annyi, hogy minden 6 mértföldnyire ta­láltassák egy, ha valamely vidéki gymnasium nem azon nyelven, vagy legalább nem kiválóan azon nyelven tanit, mely azon vidéknek nyelve: akkor kétségkívül bajos lesz a kiművelés elővitele. Ha őket. arra kényszerítenek, hogy gyermekeik, kik a magyar nyelvben vagy épen nem. vagy ke­vésbbé jártasak, — mert hiszen a népiskolában főkép a magok nemzeti nyelvén taníttattak, — mindenütt és mindenben magyarul oktattassanak : ugy azon gym­nasiumokban lehetetlen volna az ifjak előhaladása, a szülők Inában költenének pénzt, a gyermekek Mában töltenek el idejöket, (Élénk helyeslés a nemzetiségi képviselők részéről,) Egyátalában. ha mi a nemzetiségeket megnyerni akarjuk: ennek nem az az útja, hogy őket minden áron magyarosítsuk, hanem hogy velők a magyar vi­szonyokat megkedveltessük. (Atalános helyeslés.) Én, tisztelt ház, ezen szép és mondhatni sokat igérő szavak után teljes megnyugvással néztem a jövő intézkedések elé, nem is kételkedtem afölött, hogy azon beszéd, melynek tudjuk, hogy rendszerem igen-igen nagj* morális hatása szokott lenni magára a tisztelt kormányra is: hogy azon beszéd elhangoz­zék anélkül, hogy tényleges eredménye legyen, kü­lönösen tekintve azt, hogy e hazában körülbeiül há­rom millió, ha nem is egészen románajku létezik ; talán ezek is megérdemlik azon figyelmet, hogy az -emiitett törvény 17. §-a értelmében valahol állam ­gymnasium állítassák. Azonban sajnos, eddig legalább semmi nyomát sem láttam annak. Én. tisztelt ház, ezen kérdésben a részletes tárgyalásnál, a középtanodák cziménél leszek bátor, ön­álló indítványt előterjeszteni; most azonban csak azért voltam bátor ezt fölemlíteni, hogy kérjem és fi­gyelmeztessem a tisztelt minister urat, hogy a kö­zéptanodák rendszere kérdésénél méltóztassék méltá­nyos figyelemmel és tekintettel lenni, különösen a románok közművelődése érdekében azon emiitett tör­vény §-aira, Van ugyan a hazában egypár román gymnasium ; de ezek felekezetiek és azok sem része­sülnek egyátalában semmi nemű államsegélyezésben. Előfordul ugyan a költségvetésben a brassói román­gymnasium részére előirányozva 4000 írt; de tisz­telt ház. ezen összeg illusorius, mert hiszen ezen gymnasium nem is kapja, miután oly föltételekhez van kötve, melyeknek ezen gymnasium felügyelő­sége, anélkül, hogy a felekezeti jelleget teljesen ve­szélyeztetné, meg nem felelhet, s igy valósággal illu­sorius a költségvetés ezen tétele. E tekintetben bátor leszek a maga helyén indítványt előterjeszteni. Itt lb !:i

Next

/
Thumbnails
Contents