Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.
Ülésnapok - 1872-99
9Í). országos ülés február 26. 1873. 111 kérdések fölött döntünk, mi történt tényleg, mi történhetett volna, s mi történhetnék, ha a föltételek, amelyek között a működés eszközöltetik, megváltoztattatnának: azon változásokat is tekintetbe veszszük, melyeknek szükségességét talán érezzük, melyeknek keresztülvitele által a munkának hatályosbilását, nagyobb körben kiterjedését érhetnők el. E tekintetben pedig a népiskolai törvény revisioja kérdésében azt hiszem, átalánosságban — igen kevés kitétellel — egyetért az egész ház; egyetért pedig abban, hogy azon átalános elveket, melyeken népoktatási törvényünk alapszik, bolygatni nem czélszerü; de épen azért, mert ezen meggyőződésben magam is osztozom, szükségesnek tartom véleményemet egy pontra nézve egész nyíltsággal kifejteni, amely a képviselőházban többször fölemlittetett; fölemlittetett pedig egyebek közöt egy igen tekintélyes és ugy egyéniségénél, mint állásánál fogva is igen nyomatékos képviselő, gróf Lónyay Menyhért által; iölemlittetett a minapi diseussioban dr. Oláh Gyula képviselő inaltál is. Ez pedig azon eszme, amely, véleményem szerint, következményül maga után vonná az egész népiskolai törvény revisiját: a cultus elválasztása a közoktatástól. (Halljuk !) Tudom, hogy a cultus- és vallásnak a közoktatási ügytől szigorú elválasztására irányzott törekvés, gyökét leli az emberi gondolat-szabadságnak terjesztésére, érvényesítésére irányzott azon ügyekezetben, mely, a kizárólagos egyházi orthodoxiával szemben, az egyéni meggyőződés függetlenségét prodamálja, azt az állami, a társadalmi téren keresztül vinni óhajtja; de azt is tudom, hogy minden elv, mihelyt a végletekig alkalmazzuk: okvetlenül az ellenkező elvnek érvényesítését, az ellenkező elvnek reactioját idézi elő; azt is tudom, hogy ha egy részről a gondolat szabadságát függetlenül az egyház befolyásától keresztül kívánjuk vinni, ha, mondom, ezen törekvésünkben odáig megyünk, hogy a vallásfelekezetnek minden befolyását a nevelés ügyére tagadjuk : ép oly dogmatismusba, ép oly orthodoxiába esünk, az állami omnipotentiának ugyanazon káros következményeit idézzük elő, amelybe jutottunk akkor, midőn az egyházi omnipotentia még nem volt megtörve, amelybe jutnunk kell, mihelyt bármi egyoldalú törekvést kívánunk a sokoldalú társadalmi föladatoknak megoldására fordítani. Meg vagyok győződve, hogy azon jog, amelylyel minden vallás-felekezet bir, mely szerint világnézletét, legbensőbb meggyőződését, a társadalmi élet legkülönbözőbb factorainál érvényesítse, legkülönbözőbb jeleneteiben fölszinre hozza: képezi a szabadság egyik legállandóbb biztositékát. Meg vagyok győződve arról, hogy az egész népoktatásnak valóban gyökerét vágjuk el, ha sikerülne bebizonyítanunk az egyházaknak, hogy nem áll érdekökben az sktatás ügyét előmozdítani, hogy az oktatás ügye a vallásos meggyőződés ügyétől tökéletesen külön választandó. Hiában tagadjuk, hogy az oktatás előrevitelére nézve az állam ereje, az állam eszközei, eddig legalább, legnagyobb részt elégtelenek ; hiában tagadjuk azt, hogy a legbuzditóbb indok, mely valakit társadalmi működésre bírhat: épen az, mely vallásos meggyőződéssel, összes világnézletével összeesik. Meg vagyok győződve arról, ha a vallásos kérdéseket nem a nevelés ügyeivel összefüggésbe hozva kivánnók megoldatni, hanem arra fektetnők a fősúlyt, hogy ezen téren a közös meggyőződés, a közös érdek előmozdítása tekintetéből induljunk ki, karöltve baladva az egyházakkal, addig legalább, a mig lehet, ha mondom azon háborút, azon harezot mindjárt proclaniálnók, melyre Szathmáry Károly igen tisztelt képviselő ur az imént utalt, ha az egyházzal, úgyszólván, policialis ellentétbe helyeznék mamagunkat, ha az egyház ügyeit pusztán közrendészeti szempontból kívánnék tárgyalni: megvagyok győződve, ez nem volna egyéb, mint összes elemi népoktatási ügyünknek föláldozása , talán a felsőbb oktatásnak némi könnyebbségére. (Tetszés jobb felől.) De mint a tisztelt minister ur is megjegyezte , Magyarországon nem szabad sem az egyikre sem a. másikra, a többiek rovására, nagyobb súlyt fektetni. Itten karöltve kell haladnunk mind az elemi, mind a közép, mind a felsőbb oktatás terén; (Tetszés jobb felél) mindazon eszközöket, mindazon segédforrásokat igénybe véve, melyekkel találkozunk és az állami segélyt csupán ott véve igénybe, ahol egyéb utón a kellő sikert, biztosítva nem látjuk. De különösen szükségesnek látom azon eszme föntartását, miszerint a cultura és közoktatás kérdései karöltve oldassanak meg, midőn a népoktatási törvény revisiójáról van szó, midőn azon intézkedésekről van szó, melyek ugy látszik, nincsenek a jelen törvény keretei között elegendőleg biztosítva. Nevezetesen azt hiszem, hogy a felekezeti iskolák fölötti fölügyeletet nemhogy kevesbíteni, nemhogy csökkenteni, hanem tetemesen öregbíteni kellene ; (Tetszés jobb felől) hogy midőn a törvény revisiójáról van szó: azon szükséget kell szem előtt tartanunk, hogy az államnak, illetőleg a ministernek hatalmában legyen megkövetelni, még pedig magoknak a felekezeteknek is érdekében, hogy iskoláikat kellően szereljék föl. (Tetszés jobb felől.) Azt hiszem, hogy a jelen törvény erre nézve a ministernek nem nyújt elegendő támpontot. Nagy szükségét látom továbbá különösen annak, hogy a tanítók fizetésének minimuma necsak az államiaknál, hanem mint Molnár Aladár tisztelt képviselő ur megjegyezte: a felekezetieknél is megállapittassék. Nem járna ez — az én véleményem szerint — a felekezetek jogának semminemű csorbításával; mert ha meghatározhatja az állam azt, hogy
