Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-99

99. országos ülés február 26. 1873. 103 idrály a maga nemzetétől, a nemzet a maga királyától soha meg nem vált. A lemondás befejezett tény­nyé válván, a nemzetgyűlés összeülvén, tanácskoz­ván a megújítandó kormányról: a köztársasági for­mát választotta és állapította meg. Folyó hó 11-én az uj köztársaság külügyére ezen változásról érte­sítette a külhatalmakat, biztosítván őket arról, hogy az nj köztársaság ugy ki- mind befelé békés jel­leggel bír. Ily körülmények közt bátran el lehetett volna várni, hogy a diplomatia nem fog késni e befeje­zett tényt elismerni annyival is inkább, mert nem volt jogunk föltenni a diplomatákról, hogy ők ki­rályiabbak lennének magánál a királynál, ki, midőn a koronát letette, tényleg maga ismerte el a spa­nyol köztársaságot. De egy más oknál fogva is re­méltem volna, és különösen reméltem volna a mon­archia képviselőitől, hogy a monarchiák a dynastiák érdekében sietni fognak az elismeréssel. Azt hiszem ugyanis, nem fogja túlzásnak venni senki, ha azt állítom, hogy tiz korona nem erősítette volna meg annyira a Savoya dynastiát. mint Amadeonak ezen lépése. Méltóztassanak elolvasni az olasz lapokat és azt, ami az olasz parlamentben történt, és meg fog­nak győződni arról, hogy nem túlzás az, amit állí­tok; Amadeo bemutatta, hogy méltó fia a „régalan­tuomonak." Ismétlem, azt hittem volna, hogy a monarchiák képviselői sietni fognak a monarchiáknak a dynastiák­nak érdekében elismerni a köztársaságot: azonban ez nem történt. Minthogy én, mint már többször volt alkalmam a házban kijelenteni, azon szempont­ból indulok ki, hogy minden nemzetnek, de külö­nösen a kisebb nemzeteknek, érdekükben áll őr­ködni afölött, hogy Európa diploniatiája tisztelet­ben tartsa a népek azon jogát, hogy belügyeiket akként rendezhessék, amint azt jónak látják: ennél­fogva bátor vagyok a tisztelt ministerelnök úrhoz a következő interpellatiot intézni: Interpellatio a m. kir. ministerelnök úrhoz! Miután Amadeo spanyol király ugy saját, mint ötódai nevében történt önkéntes lemondása folytán a spanyol nemzet törvényes képviselete a köztársa­sági kormányformát választotta s állapította meg : miután az uj köztársaság külügyére f. hó 11­ről keltezett köriratában teljes biztosítékot nyújt az iránt, hogy e kormány és kormányforma-változás legkevésbbé sincs a közbéke ellen irányozva; miután kétségbevonhatlan, hogy minden nép­nek jogában áll belügyeit akként rendezni, kormány­formáját akként megállapítani, mint azt saját körül­ményei, hajlamai, állami érdekei megkövetelik; és miután végre e jognak el nem ismerése, egyértelmű a nemzetek önrendelkezési jogának taga­iásával; kérdem a tisztelt ministerelnök úrtól: 1 szőr. Történt-e már e tárgyban megálla­podás, és minő? 2-szor. Ha eddigelé megállapodás még nem történt: szándékozik-e a tisztelt ministerelnök ur a létező törvények által számára föntartott befolyást az átalános népjog alapján a spanyol köztársaság elismerése érdekében érvényesíteni? Midőn ezen interpellatiomnak a tisztelt minis­terelnök úrral leendő közöltetését kérem, csak egy rövid kijelentéssel vagyok bátor azt kisérni. Tapasztalásból tudom, hogy ellenfeleink ugy a házban, mint a sajtóban, valahányszor hasontermé­szetü dologgal lépünk föl, annak mellékes czélokat szoktak tulajdonítani, noha magam és barátaim is ismételve bebizonyítottuk, hogy van elegendő bátor­ságunk hajlamainknak, nézeteinknek — bárminő merészeknek látszassanak is — a kellő időben vi­lágos szavakkal kifejezést adni: ennélfogva kijelen­tem, hogy akkor, midőn ezen interpellatiomat te­szem, midőn a spanyol uj kormánynak elismerését sürgetem: nem azért teszem azt, mert ott a köztár­sasági kormányformát választották; hanem sürget­tem volna akkor is, ha ott bárminő kormányformát választottak volna; sürgettem volna azért, mert, mint az imént mondani szerencsém volt, a jogok jogainak tartom azt, hogy minden nemzet önmagá­val szabadon rendelkezhessék. (Helyeslés a szélső bal oldalról.) Elnök: A benyújtott interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Következik a napirend, vagyis a. bűnvádi el­járás ideiglenes szabályozására vonatkozó, és az igazságügyminister ur által benyújtott határozati ja­vaslat tárgyalása, Mihályi Péter jegyző (olvassa a ha­tározati javaslatot.) Elnök: Kíván valaki szólani? Lázár Ádám: Tisztelt ház! Hivatkozva ugyané tárgyban 1872. évi martius 15-én az akkori igazságügyi minister Bittó István ur által beterjesz­tett ideiglenes bűnvádi eljárást illetőleg szintén ha­tározati javaslat tárgyalása alkalmával tartott kö­rülményes beszédemre, melynek ismétlésével a tisz­telt ház türelmét, bár számos uj tagjai vannak a háznak, nem kívánom ezúttal igénybe venni; csak­is néhány lényeges ténykörülményt vagyok bátor a tisztelt ház figyelmébe ajánlani, mielőtt ezen hatá­rozati javaslat el- vagy el nem fogadása fölött ha­tározna. Tudva van ugyanis az, hogy midőn a volt igazságügyminister Bittó István ur hasonló ideigle­nes bűnvádi eljárást szabályozó törvényjavaslatot ter­jesztett be: ezt akkor azon kényszerűségtől vezet­tetve tette, mert részint az anyagi büntető-törvény­könyvnek, részint pedig egy teljesen kimerítő bűn-

Next

/
Thumbnails
Contents