Képviselőházi napló, 1872. V. kötet • 1873. február 22–márczius 8.

Ülésnapok - 1872-98

József: ha előbb láttam volna, mily helyen van ott a tanítóképezde, soha se engedtem volna oda tétetni. Az internatusok kérdése nem olyan kis kérdés, hogy azon könnyű móddal keresztül lehessen esni. és hogy egy rósz helyen lévő tanítóképezde miatt ily rendszert hozzon be az állam, mely azután átalános rendszerré nőheti ki magát. Miért hagyta ki a törvényhozás a tanitóképezdékből az internatusokat? Kihagyta először is költség-kímélés tekintetéből. Emlékszem. hogy akkor számítást tettünk és kiderült, hogy 20 tanítóképezde két tanitólakással 1,344.485 forintba került volna, ugyanannyi tanítóképezde pedig két tanári lakással és 80 tanulóra benlakással legalább 2,352.485 frtba. Azonban tisztelt képviselőház, jó rendszerért lehet áldozatot is hozni: de az internatusok kérdése ma már, akár mit mondjanak egyes egyének, átalában el van ítélve. (Helyeslés.) Jól tudom, hogy egy német lapban nem rég is megjelent egy kivonat a góthai seminarium igazgatójának munkájából, melyben az mondatik, hogy jó paedagogiai föltételek mellett az internatussal ellátott tanitóképezdék szintúgy megfelelnek a czémak, mint azok, amelvekben nincsen benlakás. Azonban tisztelt képviselőház, mindenekelőtt megjegyzem, hogy azon író jó paedagogiai föltételeket említ, ily jó paedagogiai föltételeket pedig csak egyes kivételes esetekben találunk, aminőt azon czilík említ, egy Pestalozzinál, egy Fellenbergnél, kik. amilyen kitűnők voltak a közoktatás módszerében, szintoly kitűnő nevelők is voltak. Kitűnő ne velők egy vagy több gyermeket egyforma sikerrel nevelhetnek. De hol találjuk föl azon paedagogiai föltételeket? Azon czikk nem idézte egészen a góthai seminarium ingazgatőjának értekezését. Én végig olvastam. Ez értekezés azt mondja, hogy „ha rósz internátus és rósz externatus közt kell választani, inkább az utóbbit választom. A rósz externatus mellett csak egyesek jutnak tönkre: rósz internatusok melett egész osztályok." (Élénk helyeslés.) Már, tisztelt ház, én tudom azt, hogy Kémetország több tanitóképezdéjében van internátus; de tudom azt is, hogy van igen sok más kitűnő tanintézet, ahol nincsen benlakás. Vaunak ugyan egyes tanférfiak, kik jó paedagogiai föltételek alatt az internátus mellett is szót emelnek; de velők szemben utalok az összes németországi tanárok bécsi gyűlésére, amely egy pár évvel ezelőtt tartatott, ahol 5,000 tanitó, kik közt egy rész internatusban növelkedett, egyhangúlag szólalt föl az internátus ellen. Tudom azt, hogy kitűnő szakférfiak, mint Renan, Michel Bréal a collégé de francé egyik kitűnő tanára, Victor de Laprade, a franczia Institut tagja, Fonsságrives és Laurentie és más kitűnő szakférfiak Francziaországban ujabb időben egy egész irodalmat teremtettek, amelynek föladata mind az internátus kérdését ostromolni; mert erre viszik vissza, mint egyik fő okra, Franfelmiár 25. 1873. 101 cziaország szellemi, és nagy részben testi sülyedését. Ezek közül az egyik, Victor de Laprade, egy egész munkát irt Francziaország közoktatási rendszeréről, melynek nagy részét épen ezen kérdésnek szentelte, és amelyben egész emphasissal kiált föl, hogy: „ü szabad gondolkozók, tudjátok-e mi az internátus'? hogy az zárda? tudjátok-e anyák, hogy mi az? tudjátok-e, hogy az kaszárnya, hozzátok nem is szólok szegény gyermekek, kik nagyon is jól tudjátok, hogy az börtön." Kétségtelen, tisztelt ház, hogy az internátus ezen két elemből: a zárda és kaszárnya elemből, és amennyiben egy bizonyos merev fegyelem pótolja bennök a paedagogiát; mert hiszen tisztelt képviselőház, igen ritkák a Pestalozzik és Fellenbergek : — amryiban azt lehetne mondani, hogy valóságos börtönök is. Ezen fegyelem nincs tekintettel a korra és jellem-különbségre, annak végrehajtóit inkább érdeklik az internátus anyagi ügyei, gazdasági ügyei, melyekért őket a minister felelősségre vonja; kevésbbé érdeklődnek az erkölcsi, paedagogiai ügyek iránt, amelyekért őket a szülők nem vonhatják felelősségre. (Tetszés.) Fegyelem, mely inkább csak a külső rend föntartására törekszik; azzal, ami csak az egyes növendékeknek magának árt, de a közrendet nem zavarja, nem törődik. Kern erkölcsi, nem nevelési szempont; hanem politikai, rendőri fegyelem, mely átalános büntetéseket alkalmaz, mint mondám, kor- és nem-különbség nélkül és paedagogiai megfigyelése nélkül az egyéni jellemeknek, amivel sokszor inkább ront, mint javit. A legkisebb fegyelmetlenséget azzal büntetik meg, hogy eltiltják a szabadon való sétálást, amit elvonni egy fejlődő ifjútól az egészség elleni merénylet. Ezen fegyelem a hanyagot azzal bünteti, hogy még több terhet ró rá, hogy büntetésül szab elébe pensumokat, melyeket neki az alatt, míg társai sétálnak, meg kell tanulnia, holott pedig talán épen lelki és testi gyengesége volt oka hanyagságának; mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy sokszor ezen tényezők is befolynak egy gyermeknél arra, hogy föladatának nem képes megfelelni. Rósz oktatási módszer mellett a tantárgyak sokasága különben is ólomsuryként nehezedik a testileg vagy lelkileg gyöngébb gyermekek fejlődésére. Az internátus fegyelme e túlterheléssel nem törődik; nem tudja, hogy sok esetben épen erősíteni kellene a testet, amelyet büntet. Egy kitűnő író — ki egyszersmind orvos is — s aki szintén az internatusokat ostromolja, irta többek közt: csak restségem és egy kis fegyelmetlenség mentett meg az internatusban a teljes testi romlástól ; ha jó tanuló lettem volna : soha sem lett volna belőlem ember. — Szólhatnék még arról, menynyire helytelen az a nevelés, mely a világtól épen a serdülés éveiben a leendő néptanitókat elkülönzi; elkülönzi talán a kísértetektől is, de nem is engedi