Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-95

382 95. országos ülés február 21. 1873. Győrffy Gyula: Tisztelt ház! Mielőtt ezen czim egyes tételeinek tárgyalásába bocsátkoznám, legyen szabad a tisztelt ház és a tisztelt minister urnák figyelmét csak egy pillanatra igénybe vennem. (Halljuk!) Nem szándékozom ezen czim egyes tételei bírálatába bocsátkozni, habár erre némileg föl lennék jogosítva, miután midőn három évvel ezelőtt a költségvetés ugyanazon czimének tárgyalása alkalmával sajnálatomat fejeztem ki az iránt, hogy a teendők sokasága, és a szükségnek nagyságához képest, minő csekély összeg az, melyet a kormány ipari czélok, de különösen az iparos szaknevelés előmozdítására az előirányzatba fölvett: az akkori földmüvelés-, iparés kereskedelmi minister ur, a háznak most is igen tisztelt tagja Gorove István, azon méltó vádat, hogy ily csekély összeggel valamit tenni akarni, majdnem annyi, mint semmit sem tenni, azzal hárította el, hogy várjunk, mig az uj ipartörvény életbelép, és azt méltóztatott akkor ígérni, hogy majd ha az uj ipartörvény életbelép: utalva lesz a kormány, az iparos szakképzettség előmozdítására nagyobb áldozatokat is hozni. Mi ezen ígéretbe fektetett bizalommal mostanáig hallgattunk ; azonban azóta az ipar törvény életbelépett, a költségvetésben pedig majdnem ugyanazon tételeket találjuk, mint 3 évvel ezelőtt; mert az, hogy 4000 frttal több van előirányozva az iparos nevelésre, a teendők nagyságához és az igéret komolyságához képest, alig volna figyelembe vehető. Jogom volna tehát a költségvetés egyes tételeinek bírálatába bocsátkozni; azonban nem szándékozom az eddigi mulasztásokért szemrehányást tenni most, midőn oly ministerrel állok szemben, ki alig pár héttel ezelőtt foglalta el helyét, és a ki — igen szívesen elismerem — különösen mai napon tartott kitűnő beszéde által sok elismerést érdemel ki. Óhajtom, hogy a mily tetszéssel fogadtatott a minister ur programmja az ellenzék részéről : ép oly tetszéssel fogadtassák annak kivitele is. Óhajtom az ország emelkedése érdekében, hogy a minister ur eljárása ellen az ellenzéknek soha se legyen kifogása. Megvallom, hogy ehhez nekem is nagyon kevés reményem van, nem azért, mintha a minister urnák akár buzgóságát, akár kitűnő képességeit egy pillanatra is kétségbe vonnám ; hanem mert tudom, hogy bárki legyen is ez idő szerint Magyarország közgazdasági ministere, lehetetlen, hogy az ország iránti kötelességeit helyes mértékben teljesítse, oly átalános kormány-politika mellett, mely lépésről-lépésre akadályozza azt, hogy az ország saját érdekének éljen ugy, hogy átalában csak egyet említsek, az első életkérdésben, a vámügyben, mint ma is kifejtetett, a kormány ez ország közgazdasági érdekeivel sok tekintetben ellenkező irányt követ. Lesz tehát alkalmam az igen tisztelt miniater úrral eszmét cserélni e téren; most csak két óhajtásra vagyok bátor igénybe venni becses figyelmét, két oly ügyre vonatkozólag, mely az ipar és kereskedelem fejlesztésére nagy befolyással bir. Egyik óhajtásom az, hogy ügyekezzék az igen tisztelt minister ur minélelőbb tehetővé tenni, hogy az országban jelenleg fönálló ipar- és kereskelmi kamarák mielőbb föloszlattassanak, uj szabályok alapján czélszerübb szervezettel újra életbeléptettessenek. Mindenki beismeri ezen intézmény helyességét, mindenki beismeri azt is, hogy, a mint az jelenleg szervezve van, nem felel meg hivatásának. Elismerte azt a kormány is, nem ugyan a házban tett nyilatkozattal, hanem azon jelentéssel, melyetavolt államtitkár Fest Imre ur a közgazdasági ministerium öt évi működéséről a háznak bemutatott, A jelentésben, mely sok tekintetben igen becses, el van ismerve, hogy a fönálló kereskedelmi és iparkamarák nem töltik be hivatásukat, és nem felelnek meg azon reményeknek, melyek hozzájok köttettek; sőt ennek okát is helyesen jelzi a kormány, midőn kimondja, hogy ez nem magában ez intézményben, hanem a szervezet hiányaiban rejlik. A kormány, mint ezen jelentésben olvassuk, tanácskozott az iparés kereskedelmi kamara küldötteivel, és igy sajnálatomat fejezem ki, hogy csak ezekkel tanácskozott a tisztelt minister ur, a kamarai törvény módosítása tárgyában, és erre nézve bizonyára megállapodások is jöttek létre. Én ezen megállapodásokat nem ismerem ; de arra már most bátor vagyok a minister ur figyelmét fölhívni, hogy, a mint 1868-ban a kereskedelmi kamarákra vonatkozó törvénynek tárgyalása alkalmával Tisza Kálmán igen tisztelt képviselőtársam előre megjósolta, hogy az ipar- és kereskedelmi kamarák intézménye Magyarországon csak akkor birand életrevalósággal, csak akkor lesz azoknak jó eredménye : ha a szabad egyesülés elveire lesznek fektetve; de nem fog czélhoz vezetni, ha az iparosokra erőszakot, a közadókon kívül fizetendő, és különösen megjegyzem, igazságtalanul és méltánytalanul kivetett adó alapján föntartatik oly intézmény, mely először nem egészen az övék, s másodszor, melynek szabad működését a kormány minden beavatkozó atyáskodása igenis sokszor akadályozza, korlátozza. Mint mondám, ez 1868-ban előre meg volt jósolva, ugy most is előre lehet látni

? hogy ha az akkor általunk jelzett elvek és szempontok minden következményeikkel együtt, a szerzett tapasztalatok daczára, most sem lennének elismerve: az uj törvényjavaslat keresztülvitelével a helyett, hogy az ügyön segítenénk, ezen nagyfontosságú ügyet csak egy ujabb kísérlet esélyének, vagy talán veszélyének tennők ki. Nagyon szerencsésnek érezném magamat, ha e tekintetben a minister ur megnyugtató nyilatkozatát hallanám, s egyszersmind igéretét arra nézve, hogy e fontos tör-