Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-95

95. országos ülés február 21. 1873. 377* tett megjegyzései a hitel megszilárdítására vagy pedig- a szédelgés fölbátoritására vezetnek-e, vagy nem? és vajon áll-e az, hogy a ministernek az egész e tárgyban! eljáráshoz semmi köze sem volna? hogy áll-e az, hogy a társulati tagok teljes tulajdonosai lévén a részvényeknek, bármily áron szerezték is azokat, tőlök függ, hogy tetszésök szerinti fölpénzzel árusítsák el ? mert ugy mond a nevezett közlöny, vagy nem ér meg annyit azon részvény, hogy 20 forint fölpénzzel vétessék meg, és akkor mindenkinek szabadságában áll nem irni alá; vagy megér annyit, és akkor nincs azon minister a világon, aki ezen adás-vevést megakadályoztatná. De különben is — mondja a nevezett lap — sértésnek tartaná olvasói iránt, ha ily elemi dolgokról tovább akarna szólani és azzal végzi, hogy Madarász József tisztelt képviselőtársam interpellatioja tudatlanságot árul el, és nevetségessé teszi Magyarországot Európa előtt. Az alternatíva azonban megfordítva is áll. Azon részvények t. i., vagy szolgáltatni fogják azon nagy jövedelmet, melyet az alapítók a közönség számára kilátásba helyeznek; azonban az aláírásra való kitevés azért történik, mivel az alapítók a részvényeket kellő időben kifizetni nem képesek : akkor inkább az aláírók járulnak jótéteménynyel az illető társulati tagokra nézve amennyiben kisegítik őket azon kellemetlen helyzetből, melynél fogva részvények diját lefizetni képesek lévén, az üzletet beszüntetni nem kénytelenittetnek; vagy pedig azon hasznot és jövedelmet be fogják hozni azon részvények, melyet a hirdetményben a társulati tagok Ígértek, és e tekintetben szintén köszönettel tartoznak a társulati tagoknak annyiban, amennyiben a közönség köréből aláírók az általok aláirt összeget befizetvén: őket jövedelemhez juttatják; hogy azonban kit lehet tudatlansággal és törvénybem járatlansággal vádolni, s kiről mondhatja azt, hogy az idő s ezzel együtt, mert az idő pénz, the times is money, a mások pénzét lopja, ki a törvényre való hivatkozással a járatlan és a jóhiszemű egyéneket meg akarja menteni a szédelgők üzletétől, vagy az, ki nagy nyeremény Ígérgetéssel a közönséget előleges fizetésre fölszólitgatván és arra a biztosítékul követelt 20 forint előleg lefizettetvén, azt fölpénz ezime alatt a syndicatus részére visszatartja, s így 5.000 részvénynél 20 írttal 100.000 frtot gyűjtvén öszsze, s romján más boldogságának, melyet rogyni vigan lát, épít márvány palotát: ezt az 1840-ik XVIII. törvényczikk elolvasásából fogja a tisztelt ház és a közönség megérteni. Előlegesen csak annyit jegyzek meg, hogy a kereskedelmi társulat közlönye ily észrevételeket azért terjeszt, mert ez által saját védelmére nyomást akar gyakorolni a közvéleményre és mintegy meg akarja értetni azt a ministerrel, — KÉPV. H. NAPLÓ. 18!j. IV. KÖTET. amit ezúttal el is ért, — mert a minister szórólszóra magáévá tette azon észrevételeket, azt jelentvén ki, miszerint az aláírás fölhívása által* tnlaj donképen nem is aláírás történt; hanem a már elhelyezett részvények eiárusitásához fogtak, ami szabad alkut tevén, ahhoz a ministernek és kormánynak semmi köze. Azt hiszem, hogy nincs köztünk senki, ki kétségbe vonná a minister urnák mai beszédébere mondott azon elvek helyességét, miszerint a kormány az üzletben és általán az ipar, kereskedelem és földmivelés mikénti intézésébe beavatkozni nem akar annyira, hogy azt egyes esetekben korlátozná vagy meggátolná; de hogy a szavaknak egészen más értelem tulajdonítható, mint amit azok jelentenek, a budai takarékpénztár intézet fölhivásánál történt, hol a hirdetményben világosan aláírásra volt fölhiva a közönség, oly módon, hogy az. 5.000 részvény aláíró 500.000 frt erejéig minden részvény után 5°/

0-ot, tehát egyenként 50 frtot fizessen be, hogy ezen szavaknak: aláirási fölhívás más értelem nem tulaj donitható, mint csak aláírás és abból elárusitást kihozni nem lehet: az nagyon kétségtelen : valamint kétségtelen az is, hogy 20 frt biztosíték letételéből elárusitást kihozni nem lehet, és hogy ennélfogva a vidéki közönséget, mely ily börze üzletben nem jártas, s nem tudja, hogy az aláírás nem darusítás: rászedik. Helytelen a részvénytársulatok alapításánál az ily eljárás, mert mielőtt azon részvényekre nézve, melyeket az alapítók aláírás alá bocsátnak, az aláírást eszközölnék: előre alakulnak, ezt pedig törvényből kimagyarázni nem lehet: valamint, hogy a 20 frt, fölpénz. gyanánt, a társulati tagok részére átengedendő, sem az aláirási fölhívásból, sem annak 2-ik és 3-ik pontjából ki nem hozható; mert azért, hogy ki van mondva, miszerint az árfolyam az 50 frttal befizetett részvényre nézve 1870-re volt megállapítva: ezt szintén a vidéki közönség meg nem érthette, nemcsak azért, mert minden ilyen fölhívásoknak és kötelezettséget magok után vonó bárminő hirdetményeknek világosan érthetőknek kell lenniök; hanem azért is, mert rég elmúlt azon idő, midőn valamint a vegyészet abban állott, hogy a vegytanárok ólomból ezüstöt, rézből aranyat kívántak összekeverés által kihozni, ma pedig már mindenki tudja, hogy ólomból ezüst, rézből arany semmi vegytani utón nem válik: ép ugy van az, hogy 50 forintból 70 frtot semmiféle kormány rendelet vagy börzei manipulatio által decretálni és kieszközölni nem lehet; 50 frt mindig 50 frt marad. Ily cselekvés által ideig óráig álomba ringatni lehet a közönséget; de az előbb-utóbb föl fog ébredni a rideg valóság reggelére. Tisztelt ház! Jelen fölszólalásomnak tárgya csak az, röviden kimutatni azt., hogy az újonnan ala48