Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-80
80. országos ülés február 3. 1873. 29 megújított és a mely a ház egy részéről tagadással találkozott; és megújítom a fő ellenvetést ezen indítvány ellen, hogy nem tekintve a czélt, melyre törekszik, azt a mód miatt egyenesen alkotmányellenesnek tartom. (Ellenmondás.) Méltóztassék meggondolni okaimat. Tisztelt ház! ezen indítvány forma tekintetében tökéletesen elvontan bírálandó meg attól: vajon azon czél, melyet elérni kíván, helyes-e vagy nem? A leghelyesebb tzélra legroszabb utón is lehet törekedni. Mit kíván, t. ház, az indítvány? Azt kívánja, hogy a ministerium oda utasíttassák, hogy saját teljhatalmából egy — a mint nevezi — rendszabály utján mondja ki azt, a mi eddigelé törvényünkben ismeretes nem volt; mondja ki az összeférhetlenségi eseteket. Mert valóságos összeférbetlenségi eset fölállítása az, ha kimondatik, hogy a képviselőül megválasztott hivatalnok, ha székét elfoglalta, köszönjön le hivataláról. Hivatkozom a t. ház tagjaira, méltóztassanak csak nekem egyetlen alkotmányos országot mutatni, mely tagjainak szabadságát, függetlenségét féltékeny szemmel őrzi, mely megengedi, hogy a képviselőház összealkotását lényegesen érintő szabály másként, mint törvényhozás utján alkottassék, egyetlen egy alkotmányos államot, a mely az összeférhetetlenségi esetek fölállítását a ministerium teljhatalmára akarta volna bízni. Ha önök egyetlen egy igazán alkotmányos államot sem tudnak mutatni; ha elismerik, hogy minden időben, minden körülmények közt és minden igazi alkotmányos országban a törvényhozás csorbithatlan jogai közé tartozik az összeférhetlenségi esetek fölállítása: akkor önöknek nem szabad oly indítványt elfogadniuk, mely a ministert hatalommal akarja fölruházni arra, a mi eddigi intézményeinkben nem létez, t. i. az összeférhetlenségi esetek meghatározására. (Ellenmondás bal felől. Fölkiáltás: A jobb oldalról történt az indítvány!) T. ház! ez oly veszedelmes praecedens lenne — melyre nézve, ha a legjobb akaratból származnék is, — azt állítanám, a mit Paczolay János képviselő tir más szavakkal már kimondott, hogy veszélyezteti az alkotmány egyik kiegészítő részét, mert az alkotmányhoz tartozik az is, hogy minő állásban levő állampolgárok ülhetnek a képviselőházban és minők nem, és ha egyszer praecedenst alkotunk arra, hogy a kormánynak az alsóház indítványára joga van bizonyos foglalkozási köröket, bizonyos polgári állást összeférhetleneknek nyilvánítani a parlamentben való üléssel: akkor minden egyes esetben a többség azon foglalkozáskört, mely előtte legkellemetlenebb, melynek támogatására legkevéshbé számithat, és mely czéljaira legnagyobb akadályt képez; a kormány utján abból szépen kirekesztendi. (Mozgás.) Ne értsük félre a dolgot. Az mondatik: hogy ott van a tisztviselőnek joga, hogy választhat a között, hogy megmarad-e hivatalában, vagy elfoglalja a képviselői állást. Hisz ezzel el van rejtve a dolog érdeme; mert a tisztviselői állás maga van összeférhetlennek decretálva a parlamentben üléssel. Ez egy oly szabály, mely helyes vagy helytelen lehet, de melyet csak törvény mondhat ki. (Helyeslés jobb felől.) És ha önök megengedik, (FölJááltás bal felől : Nem, mi indítványoztuk!) — bocsánatot kérek, nem is állítom, hogy a ház bal oldaláról jött az indítvány, — ha az indítványozó megengedi,* hogy ez ministeri rendelet vagy rendszabály utján de mindenesetre a törvényhozás elkerülésével történjék: akkor azt kérdem, hogy minő életfoglalkozás, minő polgári állás az, melyet ez alapon, ily utón, a képviselői megbízatással összeférhetlennek nyilvánítani nem lehetne? Egyébiránt ezen határozati javaslat talán meg sem volt kellően gondolva, mert olyat kivan, a mihez joga sincsen a képviselőháznak. Az incompatibilitás eseteit fölállitni a törvényhozás joga, melyet a ház határozat utján nem gyakorolhat, és így a ház határozat utján a ministeriumra sem ruházhat oly jogot, sem nem adhat senki oly utasítást, melyet elrendelni maga a ház sincs határozat vuján jogosítva, melyet maga a ministerinm sem tehet a törvényhozás beleegyezése nélkül. Egyébiránt én részemről az incompatibilitási kérdés megoldását sok tekintetben sürgősnek tartom; de egyetértek Paczolay János képviselő úrral, ki azt állította, hogy az összeférhetlenségi esetek közül nem egyet külön, hanem annak minden eseteit együtt kell megoldani. Az összeférhetlenségnek csak egy tartható alapja van, és ez az, hogy általok a ház ellenőrzési, a háznak alkotmányos kötelességei teljesítésére való képessége emeltessék s csak ekkor helyes a megoldás, ha ezen esetek ugy állíttatnak fel, hogy a parlament azon kötelességek teljesítésére, melyek reá nehezednek, ez által képesebbé válik. Most méltóztassanak meggondolni azt, ha megtettünk-e mindent, hogy a házat kötelességei teljesítésére képesebbé tegyük: ha mi csak az államhivatalnokokat, kik ezen parlamentnek különben is kisebb %-át képezik, mint sok más parlamentben, (Ellenmondás bal felől.) kizárjuk. Igenis kisebb °/ 0-át, mert Olaszországban, a hol a hivatalnokok nincsenek mind kizárva, nagyobb azok százaléka; Angliában pedig, a hol bizonyos hivatalnokok a házban ülhetnek, azok százaléka majdnem hasonló az ittenihez. Vajon ezáltal megtettünk-e mindent, mikre nézve a tapasztalás oktatott bennünket, hogy meg kell tennünk, ha a ház ellenőrzési és egyéb kötelességei teljesítésére való képességet emelni akarjuk ? Vagy ki kell terjeszteni az incompatibilitást arra is, mi a ház ellenőrzési képességének emelésére egyéb tekintetben is szolgál,
