Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-80

80. országos ülés február 3. 1873. 29 megújított és a mely a ház egy részéről tagadás­sal találkozott; és megújítom a fő ellenvetést ezen indítvány ellen, hogy nem tekintve a czélt, melyre törekszik, azt a mód miatt egyenesen alkotmány­ellenesnek tartom. (Ellenmondás.) Méltóztassék meggondolni okaimat. Tisztelt ház! ezen indítvány forma tekintetében tökéletesen elvontan bírálandó meg attól: vajon azon czél, me­lyet elérni kíván, helyes-e vagy nem? A leghelye­sebb tzélra legroszabb utón is lehet törekedni. Mit kíván, t. ház, az indítvány? Azt kívánja, hogy a ministerium oda utasíttassák, hogy saját teljha­talmából egy — a mint nevezi — rendszabály ut­ján mondja ki azt, a mi eddigelé törvényünkben ismeretes nem volt; mondja ki az összeférhetlen­ségi eseteket. Mert valóságos összeférbetlenségi eset fölállítása az, ha kimondatik, hogy a képviselőül megválasztott hivatalnok, ha székét elfoglalta, kö­szönjön le hivataláról. Hivatkozom a t. ház tag­jaira, méltóztassanak csak nekem egyetlen alkotmá­nyos országot mutatni, mely tagjainak szabadságát, függetlenségét féltékeny szemmel őrzi, mely megen­gedi, hogy a képviselőház összealkotását lényegesen érintő szabály másként, mint törvényhozás utján alkottassék, egyetlen egy alkotmányos államot, a mely az összeférhetetlenségi esetek fölállítását a mi­nisterium teljhatalmára akarta volna bízni. Ha önök egyetlen egy igazán alkotmányos államot sem tud­nak mutatni; ha elismerik, hogy minden időben, minden körülmények közt és minden igazi alkotmá­nyos országban a törvényhozás csorbithatlan jogai közé tartozik az összeférhetlenségi esetek fölállítása: akkor önöknek nem szabad oly indítványt elfogad­niuk, mely a ministert hatalommal akarja fölru­házni arra, a mi eddigi intézményeinkben nem lé­tez, t. i. az összeférhetlenségi esetek meghatározá­sára. (Ellenmondás bal felől. Fölkiáltás: A jobb oldalról történt az indítvány!) T. ház! ez oly veszedelmes praecedens lenne — melyre nézve, ha a legjobb akaratból származ­nék is, — azt állítanám, a mit Paczolay János képvi­selő tir más szavakkal már kimondott, hogy veszé­lyezteti az alkotmány egyik kiegészítő részét, mert az alkotmányhoz tartozik az is, hogy minő állásban levő állampolgárok ülhetnek a képviselőházban és minők nem, és ha egyszer praecedenst alkotunk arra, hogy a kormánynak az alsóház indítványára joga van bizonyos foglalkozási köröket, bizonyos polgári állást összeférhetleneknek nyilvánítani a par­lamentben való üléssel: akkor minden egyes eset­ben a többség azon foglalkozáskört, mely előtte legkellemetlenebb, melynek támogatására legkevéshbé számithat, és mely czéljaira legnagyobb akadályt képez; a kormány utján abból szépen kirekesztendi. (Mozgás.) Ne értsük félre a dolgot. Az mondatik: hogy ott van a tisztviselőnek joga, hogy választhat a között, hogy megmarad-e hivatalában, vagy elfog­lalja a képviselői állást. Hisz ezzel el van rejtve a dolog érdeme; mert a tisztviselői állás maga van összeférhetlennek decretálva a parlamentben üléssel. Ez egy oly szabály, mely helyes vagy helytelen lehet, de melyet csak törvény mondhat ki. (Helyeslés jobb felől.) És ha önök megengedik, (FölJááltás bal fe­lől : Nem, mi indítványoztuk!) — bocsánatot kérek, nem is állítom, hogy a ház bal oldaláról jött az indítvány, — ha az indítványozó megengedi,* hogy ez ministeri rendelet vagy rendszabály utján de mindenesetre a törvényhozás elkerülésével történ­jék: akkor azt kérdem, hogy minő életfoglalko­zás, minő polgári állás az, melyet ez alapon, ily utón, a képviselői megbízatással összeférhetlennek nyilvánítani nem lehetne? Egyébiránt ezen határozati javaslat talán meg sem volt kellően gondolva, mert olyat kivan, a mi­hez joga sincsen a képviselőháznak. Az incompa­tibilitás eseteit fölállitni a törvényhozás joga, me­lyet a ház határozat utján nem gyakorolhat, és így a ház határozat utján a ministeriumra sem ruház­hat oly jogot, sem nem adhat senki oly utasítást, melyet elrendelni maga a ház sincs határozat vuján jogosítva, melyet maga a ministerinm sem tehet a törvényhozás beleegyezése nélkül. Egyébiránt én részemről az incompatibilitási kérdés megoldását sok tekintetben sürgősnek tartom; de egyetér­tek Paczolay János képviselő úrral, ki azt állította, hogy az összeférhetlenségi esetek közül nem egyet külön, hanem annak minden eseteit együtt kell megoldani. Az összeférhetlenségnek csak egy tart­ható alapja van, és ez az, hogy általok a ház el­lenőrzési, a háznak alkotmányos kötelességei telje­sítésére való képessége emeltessék s csak ekkor helyes a megoldás, ha ezen esetek ugy állíttatnak fel, hogy a parlament azon kötelességek teljesítésére, melyek reá nehezednek, ez által képesebbé válik. Most méltóztassa­nak meggondolni azt, ha megtettünk-e mindent, hogy a házat kötelességei teljesítésére képesebbé tegyük: ha mi csak az államhivatalnokokat, kik ezen parlamentnek különben is kisebb %-át képezik, mint sok más parlamentben, (Ellenmondás bal felől.) kizárjuk. Igenis kisebb °/ 0-át, mert Olaszországban, a hol a hivatalnokok nincsenek mind kizárva, nagyobb azok százaléka; Angliában pedig, a hol bizonyos hivatal­nokok a házban ülhetnek, azok százaléka majdnem hasonló az ittenihez. Vajon ezáltal megtettünk-e mindent, mikre nézve a tapasztalás oktatott ben­nünket, hogy meg kell tennünk, ha a ház ellenőr­zési és egyéb kötelességei teljesítésére való képes­séget emelni akarjuk ? Vagy ki kell terjeszteni az incompatibilitást arra is, mi a ház ellenőrzési ké­pességének emelésére egyéb tekintetben is szolgál,

Next

/
Thumbnails
Contents