Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-91
292 91. országos ülés február 17. 1873. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a nagyszombat-krakói útra előirányzott 46 ezer forintot. (Elfogadjuk!) Tehát elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző: (Olvassa:) a marmaros-sziget-kirlibábai államuton az útszakasz kiépítésének befejezésére 109.160 frt. Pulszky Ferencz előadó: A pénzügyi bizottság megszavazandónak véli ezen öszszeget. Elnök : Elfogadja a tisztelt ház a marmarossziget-kirlibábai államutra előirányzott 109.160 frtot? (Elfogadjuk^.) Tehát elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa:) Az apahida-szászrégeni államuton a megkezdett épités folytatására 130.000 frt. Pulszky Ferencz előadó: A pénzügyi bizottság megszavazandónak véli ezen öszszeget, Elnök: Elfogadja-e a tisztelt ház az apahida-szászrégeni államut építésére a 130.000 frtot? (Elfogadjuk l) Tehát elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa:) a szeged-temesvár-szászsebesi államuton a piskii hid helyreállítására 65 ezer forint. Pulszky Ferencz előadó: A pénzügyi bizottság megszavazandónak véli ezen öszszeget. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a szegedtemesvár-szászsebesi államuton, a piskii hid helyreállítására a 65.000 forintot? (El!) Tehát elfogadtatott, Mihályi Péter jegyző: (Olvassa:) a nagyvárad-kolozsvár-marosvásárhely-brassói államuton az Olt vizén létező révjog kisajátítására 15.000 forint. Pulszky Ferencz előadó: Itt egy régi jog megadásáról van szó, miután pedig ez már bíróilag is meg van állapítva, a pénzügyi bizottság megszavazandónak véli ez összeget. Elnök: Elfogadja a tisztelt ház a nagyváradkolozsvár-marosvásárhely-brassói államuton az Olt vizén létező révjog kisajátítására a 15.000 forintot (El!) Tehát elfogadtatott. Mihályi Péter jegyző (olvassa:) a Héjasfalva-ghymesi államutra 200.000 forint. Pulszky Ferencz előadó: A héjasfalva-ghymesi államuton az előirányzott 200.000 frt helyett megajánlandónak vél a bizottság 130.000 forintot. Orbán Balázs: Tisztelt képviselőház! Előre is kijelentem, hogy a héjasfalva-csik-ghymesi államutra előirányzott 130.000 frtot teljes készséggel megszavazom; de mivel ez útvonal hazánk túlsó szögletében oly távol esik, hogy a kormány fölügyeleti jogát kellőleg nem érvényesítheti: szükségesnek hiszem a közlekedési minister urat egy s másra figyelmeztetni, s az útvonal., építési módozataira nézve néhány kérdést, a jövőben követendő eljárásra vonatkozólag pedig néhány kérést intézni. Mindenekelőtt bámulatomat kell kifejeznem a fölött, hogy ezen távoli utvonalt is azon consortium kerítette kezére, a mély hazánk csaknem minden államutját építi s melynek módjában van minden concurrenst mesterségesen eltávolítva, azokat kedve szerinti árakba kivenni. A versenyzők eltávolítása lefizetés s más módokon is történik; azonban az államra nézve a következmény mindig az, hogy túlságosan nagy árakat kénytelen adni. Jól tudom, hogy az ily sok titkos rugókat mozgató műveleteket bajos egyensúlyozni; mindazáltal azt hiszem, hogy a kormány szigorúbb ellenőrködéssel s a netalán hibás közegek példás megbüntetésével képes lenne az ily pátentális rászedetések ellen megóvni az államot. Kekem tudomásom van arról, hogy az utkiadásoknál előforduló sajnos visszaélések fonalai némileg a kormány kezébe adattak; én magam is egy — a múlt évi költségvetés tárgyalásakor mondott —• beszédemben érintem egy — még az önkény-uralom korából származó — társaságnak hazánk érdekeit mélyen sértő, talányszerü eljárásait, a prizmáknak 5—10-res árba való kiadását; de mindez, fájdalom, mi eredményre se vezetett. Kérésem tehát a közlekedési minister úrhoz az, hogy a kilátásba helyezett országos úthálózat és építési rendszer megállapításával kapcsolatosan hozzon be uj ellenőrködési rendszert is. Ez alatt pedig nem a javaslatba hozott utbiztosok szaporítását értem, mert ez útvonalnál volt és talán van is nagyon drágán díjazott ut vagy kormánybiztos; de az se nem ért az utcsináláshoz, se pedig egyszer végig szekerezésnél mást ez ut körül nem tett; épen az a baj most is, hogy sokan vannak, s annál könynyebben kibújnak a felelősség alól. Továbbá nem tudom, hogy a nevezett útvonal műszaki vezetése körül miféle intézkedések történtek; de azt látom, hogy ott sok szükségtelen és indokolatlan munkapazarlás történik. Például, a homorodi fürdő völgyébe a régi ut nagyon meredeken szállt alá; itt helyén volt az uj utat más irányban levezetni, de már a völgy túlsó, Csik felőli oldalán, a régi ut eléggé menedékesen emelkedett ki s legfölebb egy kis kanyarulatot adva annak, megmaradhatott volna; most azonban azt egészen elhagyták, s a völgy egy másik pontján iszonyú munkával egészen más utat véstek sziklás oldalokba, utat, a mely állandó soha sem lesz s a melynek lejtmérete semmivel sem előnyösebb a régi utónál; ez tagadhatatlanul ok nélküli idő és pénzpazarlás volt. Végre azt sem értem, hogy miért kell a hazai munkaerőt ez utak építésénél mellőzni. Senki sem fogja a székelyek munkakedvét és képességét két-