Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-91
288 91. országos ülés február 17. 1873. Tisztelt ház! Az akkori képviselőház talán méltán abban a vélekedésben lehetett, hogy a budaeszéki vonalon, a Paks-Kömlőd közti vonal oly vonal, mely eddig nem képezi az állanmtak sorozatát, mely útvonal kiépítetlen és így uj utat kell építtetni, és hiszem is, hogy a képviselőház azon reményben szavazta meg a minister ur által előirányzott 210.000 forintot, illetőleg ennek 6 évi esedékes 1872. évi részletét, a 75.000 forintot. De a tisztelt ház eddig is meggyőződhetett róla, a mint hogy meg is győződhettek többen a képviselőház tagjai közül azok, kik ezt figyelemmel kisérték, hogy ez legkevésbbé sem képezi azon államutvonalát; mert azon útvonal rendes kezelés alatt volt és rendes összeköttetésben volt a buda-eszéki felső és alsó útvonallal. Itt tehát egy uj összekötő ut építtetett ott, hol már eddig jó ut volt és pedig államut; mert lehet, nem tudom, talán más szempontból az eddig rendes jókarban levő ut elhanyagoltatott és helyette egészen uj ut építtetett egy kis kanyarulattal. Én nem tudom, mik voltak az okok ezen uj ut kiépítésére; de azt tudom, és a legfőbb az, hogy ezen útvonal nem volt egyenes, hanem egy dombon, szőlőhegyen ment keresztül. Lehet : helyes az , hogy ha az ember az állam pénzügyeinek tekintetbevételéveí mindenféle hegyet elhordat, és kikerüli az útvonalon, hogy a kocsi hegyen vagy lejtőn kénytelen legyen menni, hanem egyenesen mehessen, és sehol se hegyet, se völgyet ne érintsen. Kívántam volna a minister úrtól, hogy őszinteséggel megmondta volna 1872-ben a képviselőháznak, hogy neki ilyen szándéka van; de nem azt mondani, hogy én egy ut hiányában uj utat építtetni óhajtok akkor, midőn valósággal pedig a régi és meglehetős állam-utvonalat elhagyva, egy uj vonalat építtetni kívánok a másik fölhagyásával; mert e közt, tisztelt ház, nagy a különbség. Megjegyzem , azért szólaltam föl, misezrint fölkérjem a minister urat legyen szíves fölvilágosítást adni, s méltóztassék a tárgyat oly színben föltüntetni, mely a valóságnak a legjobban megfelel. Magára a tételre vonatkozólag, mint előbb említem, a 75.000 forintnyi tétel megszavazása ellen nem szólalok föl; de igenis fölszólalok a minister ur jelentésében foglalt állítólagos 65.000 forintnyi megtakarítás ellen. Én a 65.000 forint megtakarítást illetőleg megnéztem a ministernek az 1871-, 1872-, 1873-ki előterjesztett költségvetéseit; megnéztem azon öszszeget, melyet e czélra a minister ur átvett, és hiszem is oda fordított; de engedje meg, azt láttam, hogy a minister ur legkevésbbé sem takarított meg 65.000 forintot. A minister ur 1871-re méltóztatott fölvenni ezen útszakasz kiépítésére 45.406 forintot, 1872-ben méltóztatott fölvenni 77.503 forintot, 1873-ban méltóztatott kívánni 70 ezer forintot. Kérem alásan, ezen három tétel 192.906 forint. Az igaz, hogy 1871-ben egy kis czinrváltoztatással 90 ezer forint irányoztatik elő ezen útszakaszra. 1872-ben pedig ugyanazon útszakasz czime kétfelé osztatik, és két külön czimen kéretik, az egyikén 210 ezer forint, a másikon pedig azon 90 ezerből még meglevő és árlejtés utján megtakarítottnak állított összeg beszámításával csupán csak 7503 forint. Ha tehát az előirányzat 210 ezer forint, a 192.906 forint kiadásával a 65 ezer forintnyi megtakarítás eltűnik. De másodszor bátor vagyok ezen megtakarításra nézve azt is fölemlíteni, hogy ezen czimen: „a paksi átkelési útszakaszra 19.500 forint'' vétetett föl 1871-ben, és most ismét hasonló összeg; de a paksi átkelési ut alatt semmi egyebet nem érthetek, mint ugyanezen paks-kömlődi útszakasznak egy részét. Lehet, hogy tévedek, és ha a tisztelt minister ur fölvilágosit, nagyon örvendek rajta. Ezen költségvetésnek későbbi pontjaiban 12 ezer forint kívántatik egy part-védmű elkészítésére Pakson. Én nem vagyok az ellen, hogy egyes vidékek, ha á községek, városok veszélyeztetnek a folyam által, hogy az államtól ily esetekben némi segélyben ne részesüljenek, és ha ez a czél: én csak készséggel szavazom meg az összeget; de engedelmet kérek, én ugy tartom, hogy ezen partvédműnek előállítása nem annyira Paks városa biztosítására, mint inkább a közlekedési ministerium által építendő ezen drága útvonalnak biztosítására szándékoltatik ezen 12 ezer forint. (Peresei Béla közbeszól: .) Én a közlekedési minister úrtól vártam a fölvilágosítást, Perczel Béla képviselőtársam azonban, örülök rajta, hogy ő már is fölvilágosított; de bocsásson meg, majd azon műnek kivitele fogja azt igazolni: vajon ez a partvédmű nem-e ezen uj útvonal védelmére szolgál inkább, mint Paks város védelmére. Én nem szólalok föl az ellen, hogy ne szolgáljon az ezen útnak védelmére; de fölszólalok először azért, mert az akkori közmunka- és közlekedésügyi minister nem jelentette azt be, hogy ő miféle czélból és miért építtet egy ily utat. Ö azt állította, hogy egy kiépítetlen utvonalat akar építeni; ime pedig egy meglevő utat elhagy, és egy másik utat kezdeményezett a Duna medrében, olyan utat, melynek megvédésére egy partvédmű építése is szükséges. Fölszólalok azért, mert a minister ur 65 ezer forint megtakarításról tesz említést, midőn ő már eddig is többet költött az eredeti tervezetnél ezen útszakaszra. Én tehát arra kérem a tisztelt minister urat, hogy legyen szíves az ilyen utvonalak tervezeténél a részletes tervezetet és a költségvetést előadni, a
