Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-90

90. országos ülés február 15. 1873. 255 Gullner Gyula: Tisztelt ház! Nincs szándékom ezen kérvény érdeméhez szólani, mely tárgyalás alatt van, mert nem ösmerem ugy a vi­szonyokat, mint az előttem szólott képviselő ur ismeri. Készemről jelenleg csak az alkalmat kívá­nom megragadni arra, hogy fölhívjam a tisztelt ház becses figyelmét a katonai elszállásolás ügyére. Méltóztatnak tudni, tisztelt ház, hogy ez égető kérdés, és tán mondható, hogy az ország minden vidékén az. (Helyeslés.) Évek óta azzal hallgattatják el a községek, törvényható.ságok, városok kérelmeit, hogy e kérdés nagyszerű tanulmányt igényel, — .amit nem vonok kétségbe, — hogy ezen kérdésben tárgyalások folynak a közös hadügyminister és a honvédelmi minister közt, szóval, hogy ezen kér­déssel foglalkoznak a fölsőbb hatóságok, és mi történik? Legalább tudtomra, semmi. Határozottan emlékszem, tisztelt ház, hogy már 1868-ban azon ígéret jött a honvédelmi ministeriumtól egyes föl­szólalásokra, hogy ezen kérdés közelebbről tör­vényhozásilag megoldatik ; majd hallottuk a kaszár­nya-rendszert, majd a kérdés egyébkinti rendezését; majd hallottuk azt, hogy a mennyire egyes közsé­gek hivatva vannak a katonák elszállásolására, a többi községek a hozzájárulás arányában fognak fölszólittatni. De ez még mind függő kérdés, sőt még azon irány sincs meghatározva, melyben az meg fog oldatni. De ami még rosszabb, még a megoldás módja iránt sincsenek tisztában az illetők. Ha jól tudom, a jelenlegi ülésszak elején Ürményi Miksa képviselő ur Lónyay gróf akkori ministerelnök úrhoz interpellatiot intézett e tárgyban ,és akkor az lett a válasz, — a melyben Ürményi képviselő ur is megnyugodott, — hogy ezen kérdés tanulmányoztatik, iránta tárgyalások folynak a hon­védelmi és a hadügyministerium közt, és ügyekezni fognak, a mennyire lehet a kérdést tisztázni. Én azt hiszem, hogy ez nem lehet pártkérdés; de igenis sürgős és égető kérdése az ország min­den részének. Tudok községeket, amelyek 15—20 év óta folyvást terhelve vannak • beszállásolásokkal -épen azért, mert vasutjok van, a másik község pedig, melynek szintén van vasútja, soha sem látott beszállásolást. Csak ezen anomáliára akartam a tisztelt ház figyelmét fölhívni és ennélfogva bátor­kodom a következő határozati javaslatot benyújtani: „Utasítsa a ház a honvédelmi ministert, hogy a ka­tonabeszállásolás rendezése tárgyában előterjesztését legkésőbb a jövő ülésszak elejére mutassa be." Azt gondolom, tisztelt ház, hogy ezáltal egy átalában nincs praejudicálva a kérdés mikénti meg­oldásának; de másrészről megteszi a ház azon kö­telességét, hogy ezen annyira sürgős és fontos kér­dés végre valahára megoldás elé vezettessék. (He­Jyeslés hal felöl.) Mihályi Péter jegyző (újra fölolvassa Gullner Gyula határozati javaslatát.) Madarász József: Tisztelt képviselő­ház ! Először is meg kell jegyeznem, miszerint lehe­tetlen, hogy a tisztelt ház Gullner tisztelt képvi­selőtársam által benyújtott határozati javaslathoz egyhangúlag ne járuljon. Én legalább részemről megvagyok győződve, hogy a véderőről szóló tör­vény már önmagában igazságtalan mérvű nagy terheket ró az adózó nép legszegényebb osztályai­nak gyermekeire, és így önmagára a népre. Lehe­tetlen tehát, hogy legalább a beszállásolás ügyében nevezetesen ne kívánjon a képviselőház segíteni azáltal, hogy az, a kia legnagyobb jövedelemmel van megáldva és nem vesz részt a katonakötele­zettség terheiben, mivel nincsenek gyermekei, vagy mivel nem lehetnek gyermekei, mint a nagy va­gyonú magasabb papságnál, mondom, hogyha már személyesen nem vesznek részt ezen teherben: leg­alább vegyenek részt azon vagyon és a vagyonhoz mért jövedelem arányában, mely kezeik közt vau. Adjanak hálát az istennek, hogy van vagyonuk. Lehetetlen tehát nem pártolnom Gullner Gyula képviselőtársam indítványát. Azonban, amit Kiss János képviselőtársam a most tárgyalás alatt levő ügyre kér a kérvényi bizottság jelentéséhez csatol­tatni : ez a legkevesebb, amit ő kivan. Figyelemmel végig hallgattam Szatmárváros kérvényét, és azt tapasztaltam, hogy épen a honvé­delmi minister azon ígérete következtében történt az építkezés, hogy rendkívüli időket kivéve: nem fogna terheltetni nagyobb számú katonasággal, mint amely azon laktanyában elfér. Ha tehát valaki magát kötelezi: köteles azon kötelezettségét meg is tartani. Mivel most Szatmár városa jogosan és méltán arról panaszkodik, hogy a honvédelmi minister által tett igéret nem teljesíttetik, és mert már többizben folyamodott a honvédelmi ministerhez, és az még sem adott segélyt: legalább ide a kép­viselőházhoz tett kérvénye vétessék tekintetbe, hogy a minister az intézkedésről jelentését a háznak megtegye. Én tehát ezt ellentétben nem látván a kérvé­nyi bizottság jelentésével, sőt mint kiegészítését látom a tárgyalt kérvénynek, hogy a kérvényi bi­zottság véleményéhez csatoltassék az, miszerint in­tézkedésről jelentését a képviselőháznak a honvé­delmi minister tegye meg, azt pártolom. Nehrebeczky Sándor s Elismerem, hogy a katonaság beszállásolási kérdése, különösen a beszállásolás és elhelyezési teher igazságos fölosz­tása : nagyfontosságú. Ezt az előttem szóló Gullner képviselő ur igen helyesen indokolta. A jelen kér­dés 'nemcsak a honvédelmi és a közös hadügymi­nisterium közt van tárgyalás alatt, de egyúttal a belügyministerium is, minthogy ezen terhek légin-

Next

/
Thumbnails
Contents