Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-80
80. országos ülés február 3. 1873. 19 képviselő urnák azon megjegyzéséhez, miszerint mi talán azért sem óhajtjuk az administrationalis eljárásban tapasztalattal biró egyénekre bizni, mintha a ministereket nem tartanok ilyeneknek. Azt hiszem azonban, miszerint itt a képviselőházban a részletes budgetek megvitatása alkalmával is mindazon kérdéseket, melyek az egész közigazgatási rendszer megállapítása iránt fönfcrognak, sohasem tulajdonította senki azt, miszerint a mostani rendszer rósz, kizárólag a ministereknek, sohasem mondatott az, miszerint az egyes ministerek eljárásában, személyes képességében rejlik a hiba. Ott, ahol egyátalában rendszerváltoztatásról van szó, ott, hol ily nagymérvű kérdés megvitatásával kell foglalkoznunk, míg ezen igazságnak fölismerésére jutott a képviselőház, fölül kellett emelkedni azon szükkörü fölfogáson, mely a bajt egyes személyeknek tulajdonítja, s mely az egész rendszer megváltoztatásának szükségét egyes személy tehetségétől, eljárásától teszi függővé. Azzal, hogy a pénzügyi bizottság határozati javaslatát elfogadjuk, egyszersmind kifejezést adunk azon meggyőződésünknek is, miszerint a rendszer hiányai, melyeket orvosolni akarunk, nem a felszínen feküsznek, illetőleg, hogy az egész rendszer rósz volt, amelyet mással pótolni akarunk, nem csupán egyes intézkedések, nem csupán egyes személyi tulajdonokban lelik gyökeröket; át kell hatva lennünk azon meggyőződéstől, miszerint azok a múlt hagyományaiból, azon rendszerek hibáiból származnak, melyek után ezen mostani rendszer alakult, nemzeti hibákból, melyeket orvosolni akarunk, s oly előítéletekből, amelyektől nem tudtuk magunkat eddig emancipálni. Véleményem szerint épen mert a gyógymód gyökeres akar lenni, egyszersmind gyökereiben kell ismerni a bajt, azért akarunk enquetet, azért akarjuk azt, hogy az enquet ne egyes kérdésekre, hanem az összes rendszerre terjeszkedjék ki. Ami illeti még azon két javaslatot, mely az incompatibilitás kérdésére nézve beterjesztetett, azt hiszem, hogy a képviselőház nem habozhat, midőn ezen elvnek újbóli elfogadásáról van szó, amely oly gyakran hangoztatott, miszerint az incompatibilitási kérdés iránt törvény alkotásának szüksége kétségtelenül fönforog, én azt hiszem, hogy ezen határozati javaslatban ezen kérdés fölvetése csupán folytatása ama tavaly hozott határozatnak, a mely akkor is egy törvénynek behozatalát eredményezte. A két javaslat közt azonban, azt hiszem, hogy sokkal correctebb, a dolog lényegét sokkal inkább érintő az, melyet Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur beterjesztett. Az incompatibilitás átalában a választási szabadsággal összefüggő kérdés, amely csupán törvénynyel rendeztethetik. Már maga ama határozati javaslat, melyet Perényi báró képviselőtársam a ház elé terjesztett, ugy látszik, ezen meggyőződés folytán nyerte formulázását ; mert ki akarja kerülni a választási szabadság megérintésének kérdését, midőn nem a hivatalnokok megválaszthatlanságáról, hanem a megválasztott hivatalnokoknak hivatalukban megmaradása lehetetlenségéről kivan a ministerium által szabályzatot alkottatni. Azt hiszem azonban, ily fontos tárgyban nem czélszerü az intézkedést pusztán egyes ministeri szabályzatokra bizni. Azt hiszem, hogy midőn elvek proclamálásáröl van szó, akkor illő és kell, hogy a képviselőház véleménye, a képviselőház meggyőződése vétessék figyelembe, nehogy megint olyan, a ház intentióival ellenkező intézkedések történjenek, minők a múlt ülésszak folyamában a ház hasonczélu törekvései folytán ide kerültek. Azt hiszem, ily félrendszabályok, téves intézkedések kikerülése czéljából mulhatlanul szükséges, hogy törvényalakban jusson ez a ház elé, hogy intentióját praegnansan, határozottan kijelölhesse. Még csak egy megjegyzésem van azon észrevételekre, melyeket Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur a hivatalnoki kérdés egyes részleteire nézve tett. Nem terjesztett be határozati javaslatot, s igy nem esett azon következetlenségbe, melybe Irányi tisztelt képviselő ur. hogy azon határozati javaslatnak azon elvi horderejű kérdéseknek, melyek a pénzügyi bizottság által inditványoztatnak, szűkebb keretet adjon, s azoknak mintegy praejudicáljon. De midőn a hivatalnoki kérdésre némely észrevételeket tett, már némileg praejudicáít azon átaíános hangulatnak, azon részrehajlatlanságnak, mely kell, hogy e kérdés eldöntésénél az enquette-t. a házat lelkesítse. Kétségtelen, hogy a fizetésekre nézve az állam magán-társulatokkal nem versenyezhet; kétségtelen, hogy minden állomásra számosan concurrálnak, mi némikép azon fölfogás ellen látszik küzdeni, hogy a magasabb hivatalok kellőleg dotálva nincsenek. De azt hiszem, hogy a következtetésbe tévedés csúszott be. Nemcsak azok számát kell tekintetbe venni, kik valamely hivatalos állásra concurrálnak, midőn a fizetés elég vagy elégtelen voltáról szólunk ; hanem hogy az illetők minő képességgel bírnak, s megfelelnek-e azon igényeknek, melyeket azoktól, kik hivatalnoki állásra folyamodnak, méltán megvárhatunk. Ha e kérdés megvizsgálásába bocsátkozunk, azt hiszem, azon számos folyamodványoknak csak fölületes megtekintése után is ki fog derülni, hogy a folyamodók számát azok szaporítják, kik a hivatalok betöltésére legalkalmatlanabbak, kik, ha a képességet ítélnők meg, legkevesebb joggal sem bírnának a concurrálásra. Azt hiszem tehát, hogy a jó hivatalnokok érdekeit nem szabad függővé tenni azok képességétől és érdemtelenségétől, kik a hivatalok után hiában sóvárognak. 3*
