Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-88
88. országos ülés február 12. 1873. 215 mányban, de nem a maga személyére nézve, hanem mint Debreczen városának megbízottjáé. És ez egészen más dolog, mert a consortionalis tag, ki ott van a maga személyére nézve, a maga nyereségét mozdítja elő ; de az, ki egy várost képvisel, az a város érdekében jár el; és ez egészen más dolog. Különben én nem vagyok hivatva Tisza Kálmán tisztelt barátomat védelmezni, mikor ő maga is jelen van, és ugy hiszem, fog ő magáért felelni e tekintetben is. Áttérek most már magára a tárgyra. Nézetem szerint a vasutaknál nálunk követett politika igen Mbás volt; először azért, mert mindenféle nagy politikai befolyással biró egyének voltak a consortiumok tagjai, akik valamely vaspályánál az engedélyt el is nyerték. Én igen nagy hibának tartom azt, hogy ez igy volt. Nem azért, mintha nem hinném, hogy lehetnek olyanok, kik az ország érdekeit védelmezik és azt tartják szem előtt; de mégis átalánosságban kénytelen vagyok elismerni, hogy ezen -eljárásból az országra igen sok kár háromlott, és én kérem a tisztelt házat, hogy jövőre, ha ily engedélyokmányok fordulnak elő, melyekben akár a felső, akár az alsóház tagjai vagy államhivatalnokok szerepelnek, ne méltóztassanak megadni az engedélyt. Azon eljárás, mely a múltban követtetett, nagy befolyással van a vonalak irányára is; személyes •érdekben egy-egy kanyarulat lett becsúsztatva, mely az országnak nagy kárára volt. Sokkal jobb, ha az országgyűlés tagjai, kik hivatva vannak arra, hogy ellenőrizzék a vasutakat, önmagok nincsenek érdekelve. Annál feltűnőbb nálunk a hibás eljárás következménye ; mert meg kell vallani, hogy ugy mint mindenben, az eljárás itt is a lehető legroszabb. A Bach rendszert egyszerűen átvettük és csak most jöttünk rá, hogy az az ellenőrzésre nagyon rósz. Eeménylem, hogy a tisztelt közlekedési minister ur, ki maga is beismeri, hogy az eddigi eljárás rósz volt, akkor, mikor a közigazgatás szervezete törvényhozásilag fog megállapittatni — mely keretbe ezen ellenőrzés is tartozik — sokkal jobb, czélszerübb és mégis hasznosabb fog életbeléptetni. Nagy hiba volt nálunk a vasutak körül követett bizonyos rejtélyesség is. Midőn az alkotmányos Időszak beköszöntött, azon kormány, melyről maga a közlekedési minister ur is beismeré, hogy ellenséges irányt követett ellenünk, még inkább kifejtette ezen ellenséges irányt. Mert ha végig nézzük azon okmányokat, melyeket a minister ur az egyes képviselőknek kiszolgáltatott, azon időben majdnem minden pályánál ujabb szerződés köttetett a mini-sterinm és a társaságok közt. Sajnos, hogy csak most kaptuk ezen okmányokat; s akkor, mikor még lehetett volna talán némely részben segíteni, az igen tisztelt ministerium nem tartotta helyén, hogy az országgyűlést e tekintetben felvilágosítsa, a mit én részemről nagy hibának tartok. Csak egy pár példát említek fel. Itt fölhozatott igen tisztelt barátom Simonyi Ernő által, hogy a déli vaspálya-társulatnak oly szerződése van az állammal, épen azon időszakból, midőn már az alkotmányos aera bekövetkezendő volt, mely az államra nevezetes terheket ró a kamatbiztositás által. Erre darab ideig semmi válasz nem jött. Nem rég a pénzügyminister kijelentette, hogy e terhes szerződés nem lóvén az országgyűlés által elfogadva, s nem lévén a magyar kormány által helybenhagyva, nem kötelezi Magyarországot. Én nem tudom, hogy minő okoskodásra állapítja a pénzügyminister ezt, mert a kassa-oderbergi pályánál, mely szintén még a cs. k. ministeriumok idejében engedményeztetett, nem ily eljárás követtetett. Ott is azon időszakban, midőn már a magyar kormány átveendő volt az ügyek vezetését, uj szerződés köttetett a társulattal, mely szerződés azon vasutakról kiadott könyvben, melyet a minister ur közlött velünk, benne foglaltatik — és pedig köttetett az uj szerződés a nélkül, hogy a magyar országgyűlésnek mely akkor már együtt volt, mely nélkül semmit az ország kárára kötni nem lett volna szabad, arra befolyása lett volna. Ez uj terhes szerződés mai napig érvényben van s ma is ez növeli deficitünket a költségvetésnél, hogy ez uj szerződés alapján a kassa-oderbergi vasútnak nagyobb kamatbiztositási összeget kell adni, mint kellett volna a régi eredeti szerződés szerint. Csodálatos, mily rejtélyesség van e dolgokban. Ha szóba kerülnek : a tisztelt ministerek azt mondják, hogy nem kötelezők, másokra pedig melyek szóba nem kerülnek, egészen természetesnek tartják, hogy kötelezők legyenek. Ezt igen nagy hibának tartom és én megvártam volna a ministeriumtól, hogy a mint tudomására jött annak, hogy már a koronázás után az alkotmányos időben az országgyűlés mellőzésével ujabb engedély okmány változtatás és szerződés köttetett azon ministerium által, mely arra, nézetem szerint, feljogosítva nem volt: az országgyűlést felhívta volna, mielőtt ezen költségek fedezésére föl szólította, hogy e tekintetben vagy országosan intézkedjék és fogadja el, vagy ne tartsa magát kötelezettnek, miután a ministerium erre felhatalmazva nem lehetett s igy nem köthetett az ország számára ily terhes szerződést. Tisztelt képviselőház! A legutóbbi időben igen gyakran emlegettetett e házban a tarif-rendszer. Meggyőződésem szerint egy-egy dolog nagyobb befolyással nemzeti kereskedelmünkre nincs, mint épen ezen tarifa-rendszer, és azért bátor vagyok ahhoz néhány szót szólani. Igen sajnálom, hogy a tisztelt kormány 6 teljes évig e tekintetben nam tett semmit ; de nem is tanulmányoztatta a kérdést, pedig
