Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.
Ülésnapok - 1872-87
87. országos ülé« február 11. 1873. 193 degradáltatott. (Helyeslés hal felöl.) Méltóztassanak megnézni az irányt. Sziget, Ujhely, Kassa, Oderberg; — Kolozsvár, Nagy-Várad, Szolnok, Hatvan, Rutka, Oderberg; — Kolozsvár, illetőleg Kagy-Szeben, Arad, Szeged, Eszék, Zákány és tovább; Győr, Grácz ; — Sopron, Pozsony, Vágvölgy. — Ez, uraim, mind oly vasút, mely a kereskedelmet a fővárostól tökéletesen elvezeti, tökéletesen decentralisálja. Pedig e tekintben nem kellett volna messzire menni; egy pillantás a térképre, megtanítja az embert, hogy mily gondosan concentrálja az osztrák kormány a vasúthálózat szálait Bécs körül, hogy mily gondosan iparkodik abban a perczben, melyben egy más város concurrentiát csinálhatna kereskedelmének: a rövidebb utat keresni és megnyitni, hogy ismét Bécs legyen a focus. Mi pedig decentralisáljuk vasutainkat, és még azt gondoljuk, hogy ez által fogunk nagy lendületet adni az ország kereskedelmének, — természetesen in partibus. De nemcsak a vasutak tekintetében, hanem a Dunán hajózás tekintetében hasonlóképen ide jutottunk. Mi megszavaztuk ugyan a dunaszabályozási összeget, és mit látunk ? Ott, a hol ezrek dolgozhatnának, néhány száz ember bogarász. Tessék fölmenni Bécsbe és megnézni, mi történt ott ugyanazon idő alatt; mily óriási müvek vitettek keresztül, ugy, hogy a lánczhajózás és az uj csatorna elkészültével a hajóterhek ezentúl Bécs falai alá fognak menni és Pest transennis város lesz. (Ugy van! hal felől.) Én, uraim, ha a Dunaszabályozásra gondolok, és meggondolom, hogy a jövő nyáron Európa összes országaiból, mondhatni az egész világból ezer és ezer ember fog Bécsbe látogatóba jönni, kik közül még néhány ezer ide is eltéved, és ki fog menni a Dunapartra, és hasonlatokat fog tenni, és consequentiát fog vonni, hogy mi történt ott, ahol csin és civilisatio van, és itt, ahol barbár piszok és rondaság uralkodik: •— én ezt a szó teljes értelmében szégyenlem. (Helyeslés.) Ha, uraim, fölszólaltam a vasutak érdekében. föl kell szólalnom. — bár koczkáztatom azt, hogy ismét azt fogja mondani valaki, hogy saját érdekemben beszélek, — a gőzhajózás érdekében is. Midőn a múlt évben e tárgyban szót emeltem, egy tisztelt barátom arra figyelmeztetett, hogy roszul tettem azt, mert mindenki tudja, hogy a társulat elnöke, tehát érdekelt fél vagyok, és ki tudja, hány száz részvénynyel birok. Én igen örülnék, ha ez igy volna. Megmondom, hogy mikor merült föl bennem azon eszme és akarat, hogy Magyarországon magyar lobogó alatt járjanak hajók : akkor, midőn a krimi háború után egyátalán lehetségesnek láttam, hogy magyar a hajók járjanak itt; igen szégyenteljesnek tartottam az országra nézve azt, hogy az összes magyar Dunán csakis osztrák hajó jár alá s föl; ekkor több meghitt barátommal, kik közül KÉBV. H. KAPLÓ. 18^j. IV. KÖTET. többen ülnek a képviselőházban, összeállottunk, megalkottuk az első gőzhajó-társulatot, melynek első két éve jövedelmező volt, de az utánok jövőévek már jövedelmet nem igen adtak, mert keletkeztek több uj társulatok is, és észrevevén a nagy gőzhajó-társulat a concurrentia hatását, oly éles nyomással nehezedett reánk, hogy azóta a tiszta jövedelem, ugy szólván, semmi; de azért nem adtuk!el az actiákat, nem azért, hogy hasznot hajtanak, nem is azért, mert nem lett volna alkalmunk azokon igen jó nyereséggel túladni; hanem azért, mert szükségesnek és hasznosnak tartottuk a concurrentiát föntartani, még pedig a magyar lobogó alatt; és mert mi privát emberek, áldozattal is föntartottuk ezen concurrentiát, mit nyertünk érte? gyanúsítást! ám tegyen ezentúl az állam — ha akar.— A mit mondtam akkor és mondok most: azt mindig egy és ugyanazon szempontból mondottam a gőzhajózásra és a vasutak forgalmi eszközeinek szaporítására nézve; semmi önérdek nem vezérelt és nem is vezérel. De, tisztelt ház, ha vasutainkat kiépítjük, ha megmentjük hajózásunkat is, ha nem tudunk alapot teremteni arra, hogy az industria, hogy a kereskedelem kellő árupénzt kaphasson: akkor minden erőlködéseink ephemér — igen múlékony — eredményeket szülnek. Ött, hol az industriális vállalatoknak kamatlába rendesen 8°/ fl , ott egészséges industria nem létezhetik. (Helyeslés hal felöl.) És figyelmeztetem a tisztelt házat, hogy ily körülmények között ne csodálkozzanak, ha az industria nem előre, hanem hátrafelé megy, és hogy a legtekintélyesebb pénzemberek Pestet elhagyják és Bécsbe telepednek. Ezek kórjelek ; a pénzemberek messze látnak és tudják, mit kell csinálni. Figyelmeztetem a tisztelt házat: hagyjunk föl valahára azon örökké való bókokkal; mondjuk ki egyszer, hogy saját önérdekünket föléhelyezzük minden más ember önérdekének, és merjünk a magunk lábára állani, és meg fogják önök látni, hogy menni fogunk járszalag nélkül. De, tisztelt ház, most szegények vagyunk, gyarmattá lettünk, és szegények vagyunk nemcsak egyénileg, hanem — sajnos — szegények vagyunk azért, mert népünkben most is él' és terjesztetik azon nézet, hogy az állam iránt teljesítendő kötelességek meg nem tartása, a monopóliumok megrövidítése: erény; hogy az adónak nem rendes fizetése semmi; hogy előbb fizessük ki adósságainkat, költsünk mulatságra, s csak ha majd azután marad valami, azt adjuk oda az adóra. Azon körülményt, hogy 6% késedelmi kamatot lehet fizetni az adó után, némely ember a kölcsönvétel egy, és pedig legkényelmesb módjának tekinti. Ily nézetekkel, ne méltóztassanak csodálkozni, ha hanyatlunk. (Helyeslés.) 25
