Képviselőházi napló, 1872. IV. kötet • 1873. február 3–február 21.

Ülésnapok - 1872-80

8 80. országos ülés február 3. 1873. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a törvényjavaslatot.) Elnök: Elfogadja-e a tisztelt ház az imént harmadszor fölolvasott törvényjavaslatot? (Elfogad­juk !) Ezen törvényjavaslat tehát ugy átalánosság­ban, mint részleteiben véglegesen elfogadtatván, tár­gyalás végett a méltóságos főrendi háznak fog át­küldetni. Következik a napirendnek második tárgya, t. i. a pénzügyi bizottság határozati javaslatának átalá­nos tárgyalása. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház! Azon utasításnak, a melyet a tisztelt ház a szombati ülésben a pénzügyi bizottságnak adott, hogy t. i. az átalános jelentésben előterjesztett egyes indítvá­nyokat határozati javaslatok formájában öntse, a pénzügyi bizottság megfelelt és a 173. számú iro­mányban van szerencséje e határozati javaslatokat már ugy formulázva a tisztelt ház elé terjesztem, mint azok, ha azokat a tisztelt ház elfogadja, ha­tározatképen kijelentendők lesznek a ház* 41tal. Az első határozati javaslat vonatkozik a nyug­dijakra. Az átalános jelentés az 51-ik lapon moti­válja ezen határozati javaslatot. Én azt egyszerűen fölolvasni leszek bátor s a tisztelt ház figyelmébe ajánlani elfogadás végett. (Olvassa): „Határozza el a ház: 1. A nyugdijak czimén előirányzott összegekre a ház kijelenti, hogy azokat az 1870. évi martins hó 22-én hozott határozat értelmében fölveszi ugyan a költségvetésbe; de csak azon föntartással ajánlja meg azokat, hogy az állami számszék által a tör­vény és a képviselőház 1870. évi martius hó 22­kén hozott határozataival összeegyeztessenek; mind­addig pedig, mig az állami számszék ezen vizsgá­latot nem teljesítette: a nyugdijakra fölvett össze­geket végleg megállapítottaknak nem tekinti." Elnök: Elfogadja a tisztelt ház? (El!) Te­hát az első határozati javaslat elfogadtatott. Széll Kálmán előadó: A második határozati javaslat, kapcsolatban az előbbivel, a nyug­dijakra vonatkozik. Ez egy utasítást foglal magá­ban, mely szerint a számvevőszék föl volna hívandó, hogy ezen vizsgálat nem teljesítésének okait adja elő, vagy adjon a teljesített vizsgálatról a tisztelt háznak jelentést. Ez igy hangzik: 2. Az állami számszéket egyúttal utasítja a ház, hogy adjon mielőbb jelentést a ház határozata értelmében teljesített vizsgálatról, vagy adja elő azon okokat, melyek eddig gátolták abban, hogy a ház határozatának eleget tegyen. Várady Gábor: Tisztelt képviselőház! Én a pénzügyi bizottság által javasolt határozatot elfogadom; bár óhajtottam volna, ka a pénzügyi bi­zottság, már csak a világosság kedveért is, hivatko­zott volna azon határozatra, a melyet az állam­számvevőszék nem teljesített; mert akkor mindjárt kitűnt volna, hogy több mint egy éve telt el an­nak, midőn ezen határozat hozatott, a melyet az államszámvevőszék jónak látott nem teljesíteni, t. í. 1871. évi december hó 7-kén hozatott ezen ha­tározat. Nincs észrevételem ellene, ha a határozati ja­vaslat ugy marad is, a mint az szerkesztve van, de ha a pénzügyi bizottság tisztelt előadója a tisz­telt ház engedelmével fölveszi a határozati javas­latba ezen módosítást, hogy „az 1871. évi decem­ber hó 7-én hozott határozat értelmében", én czél­szerübbnek találom, bár én nem óhajtok erre nézve módosítást előterjeszteni. A tisztelt háznak határozata igy szól , mely — mint mondám — 1871. évi december hó 7-kén hozatott. (Olvassa): „1. A nyugdijakra előirányzott összegeket az 1870. évi martius hó 22-én hozott határozat értel­mében fölveszi ugyan a ház a költségvetésbe, de azokat csak azon föntartással ajánlja meg azon évre, hogy azok az állami számszék által a törvény és a kép­viselőház 1870. évi martius hó 22-én hozott hatá­rozataival összeegyeztessenek; mindaddig pedig, mig az állami számszék azokra nézve ezen vizsgálatot nem teljesítette: azokat végleg megállapítottnak nem tekintheti." Tisztelt ház, ha ezen eset külön és egyedül állana, ha ezen egyetlen határozatot nem teljesítette volna az államszámszék, nem szólaltam volna föl, de miként a pénzügyi bizottság jelentéséből és ja­vaslataiból megérteni méltóztatnak, az államszámszék a törvény világos rendeletét sem teljesítette. (Fölkiál­tások: Ugy van! Ugy van!) Mert az 1870: XVIII. törvényczikkben meghagyatott, hogy saját ügykeze­lésének, az állam összes számviteli rendszerének és az államadósság ellenőrzésének szabályozásáról leg­fölebb két év alatt terjeszsze elő javaslatait. Mi­után az idézett törvény 1870. májusban szentesitte­tett, s december elején léptettetett életbe: tehát már a múlt évben lett volna köteles az államszám­szék a törvény rendeletét teljesíteni. (Igaz! Ugy van!) Nincs, nézetem szerint, az államszámszéknek semmi elfogadható kifogása, miért nem teljesítette e törvényt. Azon költségvetés, vagyis azon összeg, melyet átalányban a maga részére megszavaztatni kért. megszavaztatott minden levonás nélkül; tehát a hivatalnoki személyzet hiányával vagy kevés vol­tával nem mentheti magát az államszámszék. Még csak azt sem tartotta szükségesnek az államszám­szék, hogy ezen, hogy ugy fejezzem ki magamat, mert jobb kifejezést nem találhatok, hogy ezen vas­tag mulasztás alkalmából igazolást vagy legalább mentő okokat terjesztessen a képviselőház elé. Ezekre kívántam a tisztelt ház figyelmét felhívni, mert nagyon rósz példával megy elő azon szám-

Next

/
Thumbnails
Contents