Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

f»3. országos ülés január 14. 1873. 51 1-ször, azon igazságtalanság, hogy a honpolgárok tulajdona az állam részére elvétetik a tulajdonosok akarata, beleegyezése ellenére, midőn az államnak e szükséglete a nélkül is fedezhető; 2-szor, azon még kirívóbb igazságtalanság, hogy Magyarország polgárainak lovai, nagyrészben azon lószükségletre nézve is elvétetnek, amely szükségletről az osztrák birodalom polgárai kötelesek gondoskodni: ez indokoknál fogva, alólirt képviselő kéri, hogy a fentjelzett törvényjavaslat részletes vita alapjául se fogadtatván el, vettessék el." Csak néhány szót kívánok még ezek után szólani. (Halljuk!) El vagyok készülve rá, hogy a központi bizottsági t. előadó ur ellenemben is azt fogja mondhatni, és én örülni fogok rajta — amit Csanády képviselőtársamnak mondott nem régen, hogy sem országom, sem nemzetem azért, mert a kivánt létszükségletet egyátalában megtagadom. Ha a központi bizottság t. előadója indokolásának utolsó szavaira figyelünk, melyek szerint e törvényjavaslat által eszközöltetik az, hogy az egész hadsereg védi az egész hazát: én ez ellenében nyilvánitom, hogy nekem azon ország, hogy nekem azon nemzet, melyet a tapasztalat szerint látok, hogy a tiszteltbizottsági előadó ur országának és nemzetének óhajt, — nem óhajtom, hogy oszágom, nemzetem legyen. Én igazán őszintén és nyíltan megvallottam mindig, hogy én az osztrák-magyar birodalmat nem tekintem hazámnak. Én hazámnak tisztán Magyarországot, nemzetemnek tisztán a magyar nemzetet tekintem : (Éljenzés a szélső bal oldalon.) és én hazámnak képviselőházában nagyon szerencsétlennek tartom azon napot, amelyen ministerelnök ur, mint ez ma is az előbbi tárgy vitatásakor történt, azt nyilvánítja, hogy ez sem nem osztrák törvényjavaslat, sem nem magyar törvényjavaslat, tehát hihetőleg osztrák-magyar. Én Magyarország törvényhozó testületében sohasem szeretném látni, hogy oly törvén}javaslatot tárgyaljon, még az ellenem levő többség is, mely sem nem osztrák, sem nem magyar, hanem hihetőleg osztrák-magyar érdekeknek szolgáló törvény. Én ily törvényt alkotni nem kívánok. Én, míg választóim bizalma ezen képviselőházba küld, osztrák-magyar hazának osztrák-magyar birodalomnak, ily nemzetnek nem kívánok tagja lenni ; és azért az azt megalkotó közös ügyes törvény ellen is küzdeni fogok, természetesen alkotmányos eszközökkel, mert ha másként tennék, a törvény szigora engem is utóiérne; és igenis mindent el fogok követni, hogy azon közösügyes osztrák-magyar birodalom is, melyet a 1867-iki többség — megengedem, — törvényileg alkotott, mielőbb megváltoztattassák. Addig is soha mást nem ismerek hazámnak, mint Magyarországot, és soha más nemzetet nem vallok a magaménak, mint a magyar nemzetet; és mert azt látom, hogy a tisztelt központi bizottsági előadó ur, pártállásánál fogva, azon törvényeket és azon intézkedéseket kívánja, melyek az osztrák-magyar birodalmat, szerinte az osztrák-magyar hazát erősitik: én természetesen csak Örülni fogok rajta, ha azt mondja, hogy én ily hazát és ily nemzetet nem kívánok, hanem kívánok magyar hazát, és kívánok magyar nemzetet. És mert ezt kívánom, azért óhajtom, és kérem is önöket, hogy vegyék figyelembe, ne az én inditványcinat, mert tudom, hogy azt nem fogják elfogadni, hanem azon módosításokat, amelyek legalább az ország alkotmányos jogát és az ország népének csakis önmaga Magyarország irányábani kötelességét fogják kívánni. Én részemről ezen módositvány okhoz mindig igen szívesen hozzá fogok járulni. De legyenek szívesek meggondolni azt, hogy ne hozzanak mindig oly törvényeket, melyek előbbutóbb Magyarország összes népének gondolkodását oda fogja juttatni és vezéreim, hogy míg ezen közös osztrák birodalmi kiegyezés áll: lehetetlen, hogy más törvényt hozzon és alkosson a képviselőház, mint amely az osztráknak többnyire javára, és a magyarnak kárára szolgál. Én csak egyíelenegyet fogok ajánlani a tisztelt képviselőháznak ezen törvényjavaslatból figyelmébe. Például önmagában a különvéleményben is elő van adva, szükségeltetik körülbelül 99.000 ló, ha jól emlékezem. Magyarország polgárai kötelesek lesznek ezen 99.000 lóból körülbelől 60.000-et adni, tehát az osztrák-birodalom részére 39.000 fog esni. Én azt állítom, hogy ez teher a polgárokra nézve, mert mindenesetre azon polgárok kénytelenek lesznek lovaikat azon áron odaadni, mint amelyre azon bizottság azokat becsüli, önök tehát nem tagadhatják, hogy önmaguk levonják a terhet az osztrák birodalom azon polgárai válláról, kik az önök által

1 alkotott közösügyi törvényben megállapított arány szerint sokkal többet volnának kénytelenek adni. és azon terhet, melyet levonnak, rárakják a magyar polgárok vállaira. Én azt ajánlom a tisztelt képviselő urak becses figyelmébe, hogy ha én csak azt tartanám szem előtt, amit óhajtok, hogy minél előbb meggyőződjék a magyar nemzet az 1865 — 68-ki országgyűlésen hozott közösügyeknek Magyarország nyomorúságát előmozdító voltáról: akkor azt kellene kívánnom, hogy önök minél több ily törvényeket hozzanak; azonban én kívánom, hogy legalább addig is, mig elhozandja, és azt hiszem, el is hozandja, azt az idő mennélelőbb, amit én óhajtok, érjük meg azt, hogy tisztán önálló független magyar hazánk javára működhessünk itt a képviselőházban: önök oly terheket ne rójanak Magyarország polgáraira, melyekkel más ország polgárai tartoznak.