Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

63. országos ülés január 14. 1873. 4 5 ,igényre jogosult" teendő „törvényes igénynyel biró. Ez a stylaris; az érdemleges pedig észrevétel az, hogy az első és második bekezdés közé még a következő bekezdés vétessék fel: „ a kinevezésük megsemmisítésével ekként elbocsátott egyéneknek az elbocsátás napjától számitva egy évi fizetése az által, ki a kinevezést illetéktelenül s a törvény mellőzésével eszközölte, kárpótlásul megtérítendő". Ezen bekezdés elfogadásánál, mely identicus a honvédelmi törvények tárgyában kiküldött bizottság javaslatával, azon szempont vezette a központi bizottságot, miszerint annak, a ki a kinevezés megsemmisitése által saját hibáján kivül hivatalát elvesztette, bizonyos kárpótlás adassék. (Helyeslés.) Ez által legyen a törvénynek sanctiój a. (Helyeslés.) Matolay Etele ! T. ház! Ezen most felolvasott két §. helyett, mindkettőnek kihagyása mellett bátor vagyok egy ujabb §-t ajánlani, nem azért, mintha a §§-ok számát kevesbíteni akarnám, de három fontos elvnél fogva, melyekben, reménylem a t. ház kivétel nélkül osztozik. Az egyik fontos elv, hogy a hol bíráskodás van, nevezetesen, ahol a törvény meg nem tartásáról és annak büntetése fölötti bíráskodásról van szó, ott egyedül a rendes bíróság hozhasson ítéletet, nem pedig a kormány; a másik elv az, hogy senki ne kerülje ki törvényszegés esetében a büntetést; a harmadik fontos elv pedig az, hogy a ki nem vétett a törvény ellen, az ne büntettessék. A 16. §. mind a három fontos elvbe ütközik, azért habár részemről is helyesnek, sőt elkerülhetlen szükségesnek tartom, hogy a törvénynek sanctiója legyen, hogy ha törvényt hozunk, melyben egyesekre vagy hatóságokra, hivatalokra, társulatokra kötelességeket szabunk: szabjuk meg egyszersmind a következéseket, melyeket a törvény meg nem tartása maga után von, azaz legyen a törvénynek sanctiój a. De nem helyeselhetem, hogy ily esetekben ne a bíróság, hanem a kormány bíráskodjék, mert az azon átalános elvbe ütközik, hogy minden törvényszegés esetében esak rendes bíróság hozzon ítéletet. Azért első czélja módositványomnak ezen bajon segíteni. Nem helyeselhetem továbbá azt, hogy midőn megszabjuk a büntetést a törvényhatóságokra és magántársulatokra, ha vétenek ezen törvény ellen, azon hivatalokra, melyekre hasonlag szól ezen törvény és melyek hasonlag véthetnek a törvény ellen, ne lehessen büntetést szabni, sőt panaszt sem tenni, mint a 16. §. jelen szövege magával hozná. Nem helyeslem végre azt, hogy a ki a törvény ellen nem vétett, azaz, ki e törvény ellenére nyert állomásra kinevezést, az is bűnhődjék az által, hogy elbocsáttatik nyert hivatalából. Ezen három hiányon segítendő, bátor vagyok egy szakaszt ajánlani, melyben arról is van gondoskodva, hogy ha a biróságvétene a törvény ellen, hol és ki ellen lehessen panaszt tenni, s ki Ítéljen benne. Bátor leszek módositványomat felolvasni. A 15. és 16. §. helyett tétessék: , Minden igényre jogosult, ha valamely fentartott szolgálati, hivatali, vagy felvigyázói állomás jelen törvény határozata ellenére töltetik be, az illető hatóság, hivatal, vagy társulat ellen annak illetékes bírósága előtt a kinevezéstől számított fél év alatt panaszt tehet; a kinevezést tett hatóság

r hivatal vagy társulat, ha törvényellenesen járt el, 100-tól 500 frtig terjedő birságra ítéltetik, mely azon törvényhatóság szegény-alapjába fizetendő, melynek területén az illető bíróság székel; ha pedig maga a bíróság ellen merülne fel panasz, az igazságügyminister az eljárásra egy szomszéd biróságot küld ki. (Helyeslés a bál oldalon.) A következő szakaszok száma pedig ehhez képest lenne kiigazítandó. (Helyeslés hal felől.) Kiss Miklós jegyző (olvassa e médositványt.) Nehrebeczky Sándor: T. ház! Matolay tisztelt képviselőtársammal tökéletesen egyetértek abban, hogy a tárgyalás alatt levő 16-ik §-ban jogi fogalmaink szerint az úgynevezett sanctio legis foglaltatik, melyre minden törvénynél nagy szükség van. Egyetértek vele abban is, hogy ezen három elv, először a hol bíráskodásról van szó, ott rendes bíró ítéljen, másodszor, hogy senki se kerülje ki a büntetést, ki azt megérdemli, harmadszor, hogy a ki nem vétett a törvény ellen, ne büntettessék; igen helyes és elfogadandó. Daczára annak, hogy ezekben a t. képviselő xirral egyetértek, az általa beterjesztett módositványt még sem fogadhatom el. E módositvány két szempontból bírálható meg: elvi és gyakorlati szempontból. Mi az elvit illeti, én részemről teljesen meg vagyok győződve arról, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat, átalán és annak minden egyes intézkedéseit tekintve, egészen adminisztratív természetű, egészen administrativ téren mozog. Én tehát azt hiszem, hogy minden intézkedésnek, mely abban foglaltatik, végrehajtása is egészen az administrativ közegek hatásköréhez tartozik. A törvényhozás elkülönítette már az igazságszolgáltatást az administratiotól akkor, midőn az 1869. IY. t. czikket alkotta, melynek 1. §-ában világosan ki van mondva, hogy az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkülönittetik, hogy sem a közigazgatási, sem a íörvéuykezési hivatalnokok egymás hatáskörébe nem avatkozhatnak, és én t. ház nagy súlyt fektetek arra, hogy az ily sarkalatos elv, melyet a törvényhozás már törvénybe igtatott, elkerülhetlen szükség nélkül meg ne ingattassék

y hanem következetesen tartassék meg. 6*