Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

63. «r«zágos ülés jsumár 14. 1873. 41 jnodik 8 igy e joga illusoriussá válik. Ez nem oly nagy dolog; a hatóságnál és társulatoknál ezrek és ezrekre megy az ügydarabok száma, ha tehát e szám 5—10-zel szaporodik, az valami nagy hátrányt nem fog okozni. Ennélfogva kérem a tisztelt házat, méltóztassék e szakaszt elfogadni. (Helyeslés jobb felöl.) Hollán Ernő: Tisztelt ház! Én Csernátony Lajos képviselő ur észrevételeire némi megnyugtatásul azt akarom mondani, hogy az itt tervezett intézkedésből, mely szerint közöltetni fog az illetővel, hogy mily számban vannak előjegyezve a folyamodók, nem fog formális levelezés keletkezni; hanem meg fog történni az, a mi Lajtán tul már gyakorlatban van, mert ott ezen törvény már fél év óta fönáll, és van módunk megfigyelni az eredményt is, mely azt mutatja, hogy ily müveletekre bizonyos blauquettek léteznek, melyeken meg vannak a rovatok, ugy, hogy azok egyszerűen betölthetők, és minden nehézség nélkül kiszolgáltathatók. Egyébiránt nemcsak Poroszországban, de az egész német hadszervezetben, mely most már kiterjeszkedik egész Németországra, — ugy hiszem a központi bizottság előadójánál lesznek az ez iránti kimutatások — mondom, Németországban fönállnak ezen intézkedések, és leginkább ezek alapján készült a jelen törvényjavaslat, és csak azon intézkedések hagyattak ki, melyek a mi felfogásaink szerint gyűlöletesebbek. Én is ismételhetem, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy t. i. öntudatosan, világosan és határozottan előnyöket nyújtunk az altiszteknek; de nem privilégium gyanánt; én ezen előnyök nyújtását tisztán kétoldalú szerződésnek tekintem. Az illető altiszt, t. i. azt mondja: rászánom magamat az áldozatra, meghozom azt a közügynek, de mit adnak értté jutalmul? és erre ismét világosan és tisztán az állam kijelenti, hogyha 3 év helyett 8 évig maradsz ott: akkor az ország részéről ezen és ezen jutalomra számithatsz. Ez azon álláspont, melyből én ezen dolgot megítélem, és azért nem qualificálhatoni ezen előnyöket privilégium gyanánt, mely más polgárok rovására történik. Kérem tehát a tisztelt házat, méltóztassék az előbbi szerkezetet elfogadni. Tisza László % Bátor vagyok eszmetisztázás végett röviden felszólalni. Ministerelnök ur azt monda, hogy mi is óhajtunk előnyöket adni a kiszolgált altiszteknek. Igen is; de a mint Hollán Ernő tisztelt képviselő ur is utalt ezen különbségre, mi ugy tekintjük a dolgot, hogy itt nem előny, de kizárólagos szabadalom adatik, mi a dolognak csakis ezen oldalát elemezzük; azt azonban, hogy egyenlő képességűek közt az altiszteknek bizonyos előnyök nyújtassanak, nem ellenezKlPV. H. NAPLÓ l&s- ni. KÖTET. zük. Ezt kívántam az előny és szabadalom közötti különbségre nézve hangsúlyozni. Én azt hiszem, hogy legyen valaki altiszt vagy nem, okvetetlenül meg kell szűnnie az előnynek ott, hol valami, a mi neki előnyül szolgál, a másiknak hátrányára van. És nem hiszem, hogy legyen valaki a házban, ki azt állithatná, hogy az itt adott kizárólagos privilégium nem akadályozza azon társulatok érdekeit, kiknél ezen bizonyos mértékben mégis elviselt erők rajok erőszakoltatnak a fiatal erők helyett. Elismerem, hogy szükséges megadni az előnyt, de azt elrendelni, a mi egyesek, társulatok jogába ütközik, a törvényhozásnak nem áll jogában. Nem helyeselhetem azt, a mire a tisztelt ministerelnök ur méltóztatott hivatkozni, hogy a hatóságok és a társulatok értesítsék az Árvamegyében állomásozó strázsamestert, hányan vannak előtte előjegyezve? Mundus se expediet; ha rokonai vannak tessék azoknak a rokonoknak a végére járni, hányan vannak Brassóban előjegyezve. Ne tegyük nemcsak a törvényhatóságokat, de magukat a társulatokat is a kiszolgált káplárok és strázsamesterek tudakozó intézetévé: mert azt hiszem, hogy minden esetre igen messze megy a törvényjavaslat, midőn oly nagy előjogokat ad egyeseknek, a megyei törvényhatóságok és társulati igazgatóságokkal szemben. Bezárom beszédemet és csak Hollán képviselő urnák kívánok köszönetet mondani, hogy igazat adott nekünk a bizottsági előadó úrral szemben. Ugyanis a poroszországi hasonirányu törvényről tegnap a mi oldalunkon mondta valaki, hogy e törvényjavaslat fordítása a porosz törvénynek. Az előadó ur bennünket ebben meghazudtolt; a tisztelt képviselő ur méltóztatott ugyanezt állítani, mit mi mondottunk, köszönet érte. Egy kicsit rontja örömemet, ha tekintetbe veszem, hogy e törvényjavaslat nemcsak a porosz hasonló törvény copiája, hanem a lajtántulinak is, talán azért kell igy keresztülmennie, mert Lajtán tul már keresztülment, akár czélszerü nálunk, akár nem. Visszatérve a porosz eredeti törvényre, ha méltóztatnak czélszerünek látni a porosz törvényt átültetni : méltóztassanak átültetni a porosz jó administratiót, a porosz fölvilágodottságot és a porosz népnevelést; akkor azt hiszem, hogy beillik hozzánk, de most még nem illik. (Helyeslés bal felöl.) Hollán Ernő : A házszabályok értelmében szavaim félremagyarázása miatt kívánok szólani. Én egy szóval sem mondtam itt, mintha a beterjesztett törvényjavaslat a porosz törvények fordítása, vagy copiája volna: csak azt mondtam, hogy mi az elvet alkalmazzuk, de azért az sem nem fordítás, sem nem copia. 6