Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-63

34 63. országos illés január 14. 1873. arányt, % a nélkül, hogy a bank megadja legalább azt, a mit a kormánynak másod helyen kívánalma volt. Mert midőn azt látta a magyar kormány, hogy a quota-arányt meg nem kaphatja: azt kívánta, hogy legalább helyreállíttassák azon arány a dotatióra nézve, mely 1869-ben létezett. A bank még azt is megtagadja és a vége az, hogy a kormány elfogadja a végleges állandó rendezésre vonatkozó alkudozásokat azon feltétel alatt, hogy a bécsi bank 3 millióval felemeli a magyar fiókok dotatióját s még 1 V» millió fölemelést tesz kilátásba, azaz azon 105,000.000 helyett, melyet a kormány kezdetben kívánt, azon 50,000.000 helyett, melyet második kivánata kitett volna: 25—28,000.000 lesz egyelőre az egész dotatio, és sem függetlenség, sem uj fiókintézet nem lesz; egyszóval minden tekintetben aláveti magát a bank kívánalmainak, vagy inkább határozatainak. így állott a dolog múlt év deczemberében ezen okmány-gyűjtemény szerint és fájdalom nincs okunk kételkedni, hogy még ma is igy áll. Igaz ugyan, hogy a .Pesti Naplő," mikor tegnap este közzétette ezen okmányok kivonatát, hozzátette, hogy azóta — mert ezen okmányok csak deczemberig mennek — sok változás történt: Lónyay leköszönt, Kerkapoly és Szlávy Bécsben voltak stb. Hogy ennek valami eredménye lenne a kérdésre, ezt — megvallom — nem tehetem fel addig, mig a kormány határozottan meg nem mondja; mert a mi Kerkapoly nagyon tisztelt pénzügyminister urat illeti, épen ő irta mindazon leveleket, melyeket azon okmány-gyűjteményben találok, és ő az, a ki még most is vezeti a tárgyalásokat. És a pénzügyminister ur után, vagy talán a pénzügyminister ur előtt van még egy minister, a ki leginkább és legközvetlenebbül van érdekelve a bankkérdés szerencsés megoldása iránt, és ez a kereskedelmi minister ur; ez pedig az uj ministcriumnak még most is nemcsak tagja, hanem elnöke is. Én tehát nem látom át, mily változás történt volna azóta, mely feljogosítana azon reményre, hogy másként és más alapon kezdettek meg azon részletes tárgyalások, melyekről a lapok szólnak. Kettős tehát az aggodalmam. Az első az, hogy az előttünk levő előzmények után ítélve, olyan szerződés fog létrejönni, mely még a jobboldal legmérsékeltebb kívánalmait sem fogja kielégíteni, másik aggodalmam pedig — és ez mindenesetre nagyon alapos, — a következőben áll: hogy állandó végleges eredmény jöjjön létre, azaz, hogy az 1862-iki bankakta uj bankakta által cseréltessék fel, és ezen bankaktában mind Magyarországra, mind Cislajthauiára végleges határozás jöjjön létre, ahhoz szükséges a magyar képviselőház, a bécsi Reichsrath és ezenkívül a nemzeti bank részvényeseinek hozzájárulása is. Ez mindenesetre több hónapot, talán 1—2 évet is igénybe fog venni. Eddig azt hittük, hogy a kormány legalább intézkedni fog az iránt, hogy ezen idő tartama alatt valamikép elviselhetővé tegye a helyzetet a kereskedelem és iparra nézve. Igen nagy a pénz és hitelszűke Pesten több hét, több hónap óta, és elviselte a kereskedelem és ipar csakis azon reményben, hogy minden nap hozhat talán javulást, azaz valami eredményt. Ezen reménynyel most fel kell hagyni, mert legalább több hónapra, talán egész évre lesz szükség ezen eredmény elérésére és azért szükségesebb, mint valaha, valamiképea ideiglenes intézkedések által gondoskodni arról, hogy tönkre ne jusson kereskedelmünk és iparunk. Ezen szellemben bátor vagyok a következő interpellatiót intézni a pénzügyminister úrhoz: (olvassa): 1. Hitelesek-e azon okmányok, melyeket az osztrák nemzeti bank igazgatósága e napokban, mint az ő közte s a magyar pénzügyministerium közt a magyar bankkérdés ügyében folytatott levelezést közzétett? 2. Ha igen, fönáll-e még ma is, mint az épen megkezdendő részletesebb tárgyalások kiindulási pontja azon tény, mely ama levelezések végeredménye gyanánt tűnik ki, t. i. hogy a magyar kormány, hátrálván lépésről lépésre, az osztrák nemzeti bank egyedárusságának Magyarországra való állandó, s végleges kiterjesztését czélzó alkudozásokba belebocsátkozott, anélkül, hogy az osztrák nemzeti bank igazgatósága megfelelt volna azon kívánalmaknak, melyeket a magyar pénzügyér múlt év Julius 20. és október 27-éről szóló sürgönyeiben, mint az ilynemű tárgyalások elengedhetlen előfeltételeit jelzett? 3. Ha áll mindez, — minthogy a bankkérdés ezen állandó végleges rendezése, a magyar országgyűlés, a bécsi Reichsrath s az osztrák nemzeti bank közgyűlésének hozzájárulását kívánja, s ennek folytán előreláthatólag legalább több hónapot veend igénybe: —• minő intézkedéseket tett vagy szándékozik tenni a magyar kormány arra nézve, hogy ezen időtartamra a példátlan pénz- s hitelnyomor, mely kereskedelmünket s iparunkat darab idő óta zsibbasztja, s napról-napra elviselheti énebbé válik, valamiképen enyhittessék. (Balfelől zajos helyeslés.) Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Lázár Ádám: Tisztelt képviselőház! A Magyarországon jelenleg tettleg fönálló bűnvádi eljárás tárgyában szándékozom egy interpellatiót intézni; azt mondám tettleg, és miután ez a legnagyobb nyomatékkal lesz a jelenlegi bűnvádi eljárásra nézve, tekintettel arra, hogy egy oly szakférfihoz, az igazságügyministerhez intézem interpella-