Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-75

294 75. országos ülés január 28. 1873. csenek jelen: ha nem is tiszteletlenség, de figyelmetlenség a ház iránt. (Igaz! bal felől.) Ezen megjegyzés után, a mi magát a tárgyat illeti, azt hiszem, tisztelt ház, hogy midőn az ország pénzügyéről és vagyonáról, vagyis az államköltségvetésről van szó, két irányban kötelessége a törvényhozásnak megbírálni a kormány eddigi eljárását. Először meg kell bírálnia azt, hogy a kormány mikép kezelte az ország pénzügyeit és vagyonát, másrészről pedig meg kell birálnia azt, hogy a kormány voltakép milyen politikát követett; mert valamint nagy része van az államháztartásban a szigora takarékosság- és gazdálkodásnak, ugy bizonyára, a mint tegnap igen helyesen megjegyezte a pénzügyminister ur is, nagy része van abban az összes kormányzási politikának is. Jgy nem fogja meglepni a tisztelt házat, hogy én, mint a régi iskola egyik régi embere, első sorban a kormánynak nem pénzügyi, hanem a kormánynak eddig követett átalános kormányzási politikáját kívánom vizsgálat és bírálat alá venni. Teszem pedig ezt, tisztelt ház, két okból. Először azért, mert a kormánynak pénzügyi politikája fölött előttem már úgyis annyi kitűnő capacitás mondott és hozott ítéletet és bírálatot, és nagyon hiszem, hogy mondani és hozni fognak még többen is, a kik nálam e téren sokkal szakavatottabbak; másodszor azért, mert én, tisztelt ház, mindenekelőtt az ország alkotmányos és törvényes kormányzása iránt kivánok tisztában lenni. Ezt kívánom mindenekelőtt biztosítani és az e körül netán történt mulasztásokért a kormányt figyelmeztetni, vagy ha szükséges, feleletre is vonni. Épen ezért ebből indulva ki, én mind az összes kormányzás, mind különösen az államháztartás szempontjából is mintegy eredeti bűnül rovom föl nem csak a volt kormánynak, a melynek benne — elismerem -— a legnagyobb része van, hanem a mostaninak is, mint a volt kormány tagjainak azt, hogy nem nemzeti vagyis alkotmányos, hanem igen is házi, azaz személyes, önző politikát követtek eddig, a mi már magábanvéve is, hogy mily kártékonyán hathat, sőt már hatott is, nemcsak az öszszes kormányzásra, hanem magára az államháztartásra nézve: azt hiszem, nem igen szükséges mutogatnom. Hiszen helylyel-közzel a viták folyama alatt többek által ki lett mutatva ez is; azonban elmondom mégis nézeteimet ezen politika fölött, főleg azért, mert én ezen politikát tartom a hazára, a nemzetre nézve a legkárosabbnak, legveszélyesebbnek; elmondom pedig, tisztelt ház, minden tartózkodás , minden keserűség és szenvedélyesség nélkül. Azt mondtam ugyanis, hogy én mintegy eredeti bűnül rovom fel a kormánynak azt, hogy nem nemzeti, hanem személyes, önző politikát követett eddig. Önző politikát követett — mondom — mert a kormánynak eddig minden igyekezete, minden törekvése egyedül oda irányult, hogy magát mindenkép fentartsa és megtartsa, és így saját lételén aggódik inkább, mint a nemzet jólétén, mint a nemzet fejlődésén. (Élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Ez pedig, tisztelt ház, nem nemzeti: ez személyes, ez önző politika. Tehát nem alkotmányos kormányzás. Önző, személyes politikával pedig nem lehet realisálni, nem lehet megvalósitani a haza azon szép képét, melyet igen tisztelt képviselőtársunk, Gorove István, mint szórói-szóra már mondta;, még mindig keblében hord. Nem lehet — mondom — tisztelt ház, mert személyes, önző politika mellett egy ország sem virulhat, egy ország sem emelkedhet föl. Mert önző politikával nem lehet polgári erényeket, nem lehet nagy jellemeket növelni. Ezek nélkül pedig, tisztelt ház, bármit csináljunk is, nemzeti nagyságra, nemzeti aspiratiókra még csak gondolni sem lehet. Már pedig, tisztelt ház, egy valóban nemzeti, független felelős kormánynak, milyennek magát a mi kormányunk is nevezni és tartani szereti: egyik legnagyobb föladata, legmagasztosabb hivatása az volna, hogy a nemzetet nagy czélokra, nagy törekvés felé vezesse és ennek megfelelőleg járjon el aztán a belügyi reformkérdésekben is, mint közvetlenül előttem szóló tisztelt barátom is monda. Igen, tisztelt ház, nagy czélok, nagy törekvések felé vezessen, mert nekünk, hazánknak, méltóztatnak tudni, küldetésünk van Európában; vagy ha nem volna: akkor egy valóban nemzeti, független, felelős kormánytól azt várnók, azt követeinők, hogy teremtsen e nemzetnek küldetést. Úgyde ezt csak nemzeti, nem pedig önző politikával lehet eszközölni. A nemzeteknek, tisztelt ház, kivált fejlődő nemzeteknek, milyen mi is vagyunk, hogy nagyok és erősek legyenek: valódi statusférfiakra, nem önző politikusokra, nem csupán üzletemberekre van szükségük. (Helyeslés bal felől.) Olyanokra van szükségük, kik őket a békés haladás, a békés fejlődés utján is el tudnák vezetni az ígéret földére; de ha nemzeti létök, nemzeti becsületök forogna szóban, akkor a legvégsőtől sem ijednének vissza; de ezt csak nemzeti, nem pedig önző politikával lehet utóiérni, és itt bátor vagyok egy megjegyzést tenni (Halljuk!) Igen tisztelt Prileszky képviselőtársam nyilatkozatában a többi között azt monda, hogy ő választóinak csak békés fejlődést igért. Aligha nem téved tisztelt képviselő ur; mert én azt hiszem

7 hogy a békés fejlődést is csak nemzeti, nem pedig önző politika utján lehet biztositni. Mert, tisztelt ház, az önző politika mindig önérdekre, az önérdek pedig sok mindenre vezet. Innen a kormánynak a választásokban történt illetéktelen befolyása; innen a