Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-74

74. országos ülés január 27. 1873. 219 Én az egész népre szólok s nem értem azon egyeseket, a kik a maguk szükségletét Parisból és Bécsből hozathatják Bukarestbe is. (Derültség.) Könnyebb nevetni, mint megfigyelni a dolgok menetét. Ha a tisztelt képviselő urak látták volna, a mint én láttam, azon sok száz és ezerre menő tulipántos ládát, a melyek egyike a másikba rakva, a melyek oda kivitetnek cserébe mintegy azon finom árukért, a melyeket meg a nyugot ád nekünk, elismernék, hogy a forgalom ugy megy, mmt én mondám: hogy mi finomabb fényűzési czikkeinket hozmuk nyugatról és kezdetleges iparczikkeket adunk azoknak, a kiknél az iparos fejlettség hátrább áll a miénknél és elhinnék, hogy a dolognak ez a természetes menete, mi nem változik meg senki kedveért is. Ez azon közgazdászati irány, a melyet követve nemcsak megalapithatónak, de fentarthatónak is vélek egy egészséges pénzügyi rendszert, melynek megalkotására, ugy vélem, az idő elérkezett. Nem ok nélkül mondom, hogy azt hiszem, az idő elérkezett. Arról ugyanis meg vagyok győződve, hogy előbb nem volt itt. Már egyszer voltam bátor azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy annak idején igazak voltak azon expectoratiók, a melyek álliták, hogy ezen nemzet adóval tul van terhelve, s hogy azt tovább szaporítani nem lehet. Tökéletesen alaposaknak tartom őket azon időre nézve. De ha igazuk van azon tisztelt képviselő uraknak, a kik az ország haladását oly élénken ecsetelték: akkor már mondhatjuk, hogy ezen országban, mebynek földértéke, csak a vasutak mentén, egy fél milliárddal emelkedett, hogy azon országban, a melynek bevételei a természetszerű emelkedés folytán 30%-kal növekedtek, hogy azon országban, a mely mostoha időkből származott adósságoktól nagy részben megtisztult, hogy ezen országban talán ideje van a fokozott erőktől némileg többet követelni a jövendőre nézve. Teljes meggyőződésem szerint ebben az országban, valamint a társadalmi életnek alaptényezője épen a földmivelés, ugy az adórendszernél is alapja a földadó. E tekintetben már voltam bátor kiemelni, hogy az adó-cataster revisiójára vonatkozó törvényjavaslatot, melyet a múlt ülésszak alatt már bemutattam, még e héten ismét bemutatom. De ez még nem elég, mert ez az adórendszernek csak egyik sarkköve, kell hogy a többiek, melyek vele harmonicus összeköttetésbe hozandók, szintén behozassanak, azt nyomon kövessék. A ház-adót illetőleg meggyőződésem, hogy itt apróbb igazításokon kivül gyökeres változtatásra nem lesz szükség. Az adótétel magasságának megmérése akkor lesz idején, mikor a többi adónemeknél az már megállapittatott : mert akkor tűnik ki, hogy öszhangzatos-e az azokkal, vagy nem. A mi illeti a másik két direct adónemet, a személyes kereseti és a jövedelmi adót, azt hiszem, hogy e tekintetben legnagyobb a fejletlenség direct adóink rendszerében. Azt hiszem, és ez erős meggyőződésem, hogy itt gyökeres teljes átalakításra van szükség, oly átalakításra, mi egy felől biztosítsa azt, hogy az idetartozó minden jövedelem kellőleg megróvható legyen, hogy annak adója kellő arányt mutasson mind az idetartozó ágak közt, mind pedig szemben a többi reáladókkal: a föld- és házadóval. Egy megfelelőleg berendezendő kereseti adó, melyet ha ugy tetszik, osztályadónak is nevezhetünk, van hivatva véleményem szerint az e téren való tökéletlenségek elhárítására. Minő lesz az? Ennek fejtegetését azt gondolom, nem várja tőlem most senki, akkor lesz ez helyén és idején,ha beterjesztem a javaslatokat. Csak egyet mondok. Meggyőződésem szerint három mozzanat az, mit itt szem elől téveszteni nem lehet, sőt szem előtt tartani kell egyaránt. Az első az individuális munka és annak gyümölcse, értem ugy a különös qualificatio által nem gyámolított közönséges munkát, mint azt mely különös qualificatio, sajátságos irányú képzés, az intellectualis erő által gyámolittatik, azt mely némelyeket valamely speciális téren egyebeknél alkalmasabbá tesz a keresetre. Másik a tőke, mely az embereket arra viszi, hogy necsak a maguk testi és szellemi erejével, de a tőke segélyével megszerzett eszközökkel, gépekkel stb. dolgozzanak, sőt más embereknek az ő czéljokra biztosított munkájából is hasznot húzzanak. Az első a munkadíj, a másik a hasznosított tőke jövedelme. Ezekhez járul utóbbi esetben a vállalkozó haszna. E három együtt: az individuális testi és szellemi munka, a tőkenyeremény, és a vállalkozási díj az, mi e téren figyelemben tartandó. Fölfogásom szerint, jó azon adórendszer, mely ezen három alap kellő megadóztatását nemcsak eszközölni akarja, hanem a megfelelő támpontok megtalálása által birja is, olyan adórendszer, mely ezek egyikét vagy másikát figyelmen kivül hagyja, vagy ha czélba veszi is, de a megfelelő támpontokat meg nem találja, czélját itt is ott is többé-kevésbbé elhibázza, nem kielégítő. A czélt illetőleg, melyet e tekintetben magam elé tűztem, azt hiszem elég volt ennyit említenem. A mi egyéb adónemeinket illeti, nem tagadhatom, tisztelt ház, hogy daczára annak, hogy valami nagy tökélyre vittnek adórendszerünket nem tartom, annak egyik lényeges sarkkövét ez idő szerint sem vélem mellőzhetőnek. Tehát én a jövedékek föladását a fogyasztási adók, vagy azok valamelyikének megszüntetését, a bélyeg és illetékek mellőzését olyan dolgoknak tartom, melyek nekem nem is vágyaim, de melyekről még értem, ha valakinek vágyai.