Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-62

62. országos ülés tőleg a magyar contíngens részét képező altisztek száma csupán 2772. szemben azon 8713 altiszttel, kik a nem magyar ezredekben szolgálnak. Mit mutat ez ? Azt, hogy nálunk még sokkal nagyobb szükség van a, bátorításra, mint a lajthántúli tartományokban avégre, hogy az altisztek hosszabb ideig maradjanak a hadseregben, hogy azon kedvező gazdasági viszonyok mellett, melynek alapján igen könnyen megszerezheti munkája által a maga polgári állásának megfelelő élelmet, igen könnyen élhet •és gyarapodhatik. ennélfogva sokkal kevesebb ügyes ember marad a magyar ezredekben, mint a lajthántúli ezredekben. Hogy pedig ezen állapoton érdekünkben van segíteni, azt hiszem szembeszökő, és azt hiszem hazafias érzetünk kívánja, hogy a magyar ezredekben semmi tekintetben ne legyen aránytalanság az altisztek és a lajthántúli ezredek altisztjei között, és hogy e tekintetben semminemű irigykedő összehasonlítások ne történhessenek. Súlyt kell fektetnünk arra is, hogy a magyar ezredek kizárólag magyar altisztek által vezényeltessenek, hogy azon erély, mely kiképezésükre szükséges, bennök minél inkább fölébredjen. Igaz, hogy Péchy Tamás tisztelt képviselő ur is előnyt kivan adni az altiszteknek, hanem épen az a kérdés, vajon azon puszta előny elegendő-e? Ha azt tekintjük, hogy a hivatalok betöltésénél eddig milyen rendszertelenség uralkodott; ha azt tekintjük, hogy Magyarországban e kérdés mily kevéssé volt törvény, törvényes szokás, vagy rendeletek által szabályozva; ha azt tekintjük hogy a hivatal-szolgák és egyéb ilyen állomások betöltésénél minő factorok szolgáltak eddig: kitűnik, miszerint itt törvényes intézkedés szüksége forog fön és pedig azért, hogy az igazság minden tekintete egy formán méltányoltassék, tekintetbe vétessék. (Helyeslés jobb felől.) Már most puszta előny biztosítása e tekintetben egyátalában nem elég, mert nem nyújt garantiát arra, hogy a hivatalos állomások betöltésénél •egyátalában bármi szabály szem előtt tartassák. Ami a puszta előnyt illeti, arra nem szükséges törvényt, határozatot hozni. Maga, az akiszíek képessége, maga azon iskola, melyet a közös hadseregben 8, 10 év alatt eltöltöttek: biztosiíja számukra azon előnyt, ha épen nem kellene azon nagy előítélettel küzdenie épen a közös hadsereg tekintetében, a melyeknek az imént is kifejezés adatott, mintha ugyanis a közös hadseregben köteiességének becsületesen megfelelő egyén már nem is lehetne kellőleg hazafias érzületű. Épen az ilyen előítéletekkel szemben, — mert mondjuk ki bátran, itt csupán előítéletekkel állunk szemben, — szükséges a törvényes intézkedés; mert hiszen, ha ilyen érzelmekkel vagyunk eltelve, akkor egész hadi fejlődésünket, rendszerünket, jelen honjanuár 13. 1873. 21 védelmi állapotainkat félre kellene vetnünk. (FölMáltások a szélső hal felöl: „Vessük félre!") mondom, ha ilyen érzületekkel állunk szemben, ilyen törvényt csakugyan nem hozhatnánk és előnyt sem biztosíthatnánk, mondom, épen ilyen gyakran tapasztalható elővéleményekkel szemközt szükséges határozott, inkább megkötő törvényes szabály. Ha Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur azon tapasztalatokra hivatkozik, melyeket maga a vasutaknál tett, melyek szerinte Poroszországban arra kényszeritették a vasutakat, hogy helyetteseket tartsanak ezen altisztek helyett: én csupán azon tapasztalatokra hivatkozom, melyeket égy honvédelmi ügyben kiküldött bizottságban három különböző párthoz tartozó katonai múlttal biró vasúti ügyek élén álló igen tisztelt képviselő nyilvánított. Mindhárom határozottan azt mondja, hogy törvény nélkül is csupán egyedül altisztek alkalmazhatók az összes vasutaknál, mert mást nem találnak, ki az igénveknek megfelelne. Hogy itt nem osztályelőnyök biztosításáról van szó, azt hiszem szembeszökő. Osztályelőnyök biztosításáról ott van szó, hol ezen osztály bizonyos falakkal, védvekkel van körülvéve, s hol ezen osztály tagjai közé valaki személyes érdemei által nem emelkedhetik. Itt azonban oly egyénekről van szó, kiknek osztályába bárki, ha kötelességén fölül eleget akar tenni a haza védelme igényeinek, beválhatik, ki a szolgálati időt hiven, pontosan töltötte ki, mert ezen pontosság, hűség alapján nyerheti ki azon bizonyítványt, melynek alapján e hivatalos állásokat megkaphatja. Itt tehát nem osztályelőnynek, hanem munkadíjnak biztosításáról van szó. (Helyeslés a jobb oldalon.) Őszintén csudálkozom azon psychologián, mely Péchy képviselőtársam előadásában kLvjezésre jutott midőn azt mondta, hogy ezen jutalom tudata ez embereket hanyagokká, és a biztos jó tudata munkátlanokká teszi. Eddig azt hittem, hogy épen a jutalom, a biztos jó tudata az, mely az embereket szorgalomra serkenti. Az állandó iparkodás ösztönét akarjuk az altiszteknek adni, épen azért bizonyos nem kétséges jövőt kell számukra biztositani, melynek elérése épen saját iparkodásuk folytatásától, jóviseíetök állandóságától fog függeni. (Helyeslés jobb felől.) Épen ezért nem kívánjuk folytatni a biztosítást azon álláson túl, midőn civiiis szolgálatba átléptek, mert ottani kötelességüknek megfelelésektől kell, hogy függjön azon további előmenetel, mely számukra biztosíttatik. Én azt hiszem, hogy itten nem katonai, hanem gazdasági elvről van szó, mennyi és minő azon jutalom, mely ezen egyéneket ráveheti arra, hogy idejűket jól használják. Ha ezen* jutalmat csekélyre szabjuk, nem kapunk elég egyént, vagy nem oly