Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-73

250 73. országos ülés január 2.1. 1873. Egyébiránt ezen vonalnak engedélyesei tanúskodhatnak arról, hogy ezen első vonalnál is igyekeztem megóvni az állam érdekeit. (Igazi jobb felől.) Tehát sem a kassa-oderbergi vasút, sem az első erdélyi, sem a pécs-barcsi, sem az alföldi vonalat a ministermm nem kezdeményezte. Azon sorozatban, melyet a tisztelt képviselő ur előadott, következik az észak-keleti vasút. Ki indítványozta az észak-keleti vasutat? Még nem is volt a törvényhozás törvény alkotására képesítve, mert királyunk nem volt megkoronázva: és már is 1866 mártius 22-kén a 45-ik ülésben a debreczenszathmárszigeti pálya kiépítése iránt egy indítvány tétetett s az el is fogadtatott. , Ki tette az inditányt? A ministerium nem, mert nem is létezett; de tette Debreczen városa tisztelt képviselője Tisza Kálmán ur, (Derültség. Mozgás a bal oldalon.) amely határozatban a ház előre kimondta azt, hogy mihelyt törvény alkotására képesítve lesz, a jövő ministerium első teendői közé sorozza ezen vasút létesítését. Alig hogy véghez ment a koronázás és törvényeket lehetett hozni, 1867. Julius 26-án 40 társával szintén Debreczen város tisztelt képviselője adott be egy határozati javaslatot, mely elfogadtatván, meghagyatott a ministeriumnak ezen vonal kiépítése iránt mielébb javaslatot előterjeszteni. Ez képezte alapját azon kamatbiztositási tárgyalásoknak, melyeket a ministerium e vasútra nézve megindított. Tehát ezen vonalat sem a ministerium kezdeményezte. Hasonló eset volt majdnem minden kamatbiztositás iránt, miről az „Országgyűlési Naplók" s „Jegyzőkönyvek" tanúságot tesznek. Nagyon hosszura terjedne előadásom, ha mindezt elősorolni kívánnám, azonban engedje meg a képviselő ur, hogy egy vonalra nézve, melyet emiitett, mint a ministerium által kezdeményezettre, adjak felvilágosítást. (Halljuk*, halljukl) S ez a nyíregyház-unghvári vonal, miután ez bizonyosan czélzás akart lenni reám, mivel a sors ugy hozta, hogy épen ezen vonal mentében két birtokom fekszik. (Mozgás.) Ha nem volt czélzás: akkor bocsánatot kérek; de miután ép ezen vonal engedélyezése, — ha nem is a házban, de a házon kivül nem egyszer, czélzatosan említtetett, az -ezen vonal engedélyezése körül előfordult körülményeket említés nélkül nem hagyhatom, annyival kevésbbé, mivel az oly felemlitések, mint azt a képviselő ur teve, ezen föltevéseket csak támogathatják. Olvassa el a tisztelt képviselő ur a „Napló" 11. kötetének 330. lapját. 1868. december 15-én tárgyaltatott a gömöri iparpálya kiépítésének kérdése nem kamatbiztositás alapján, hanem a vidéki érdekeltek hozzájárulásának utján, és akkor az ellenzék •egy igen tisztelt veteránjának kívánatára nem a ministerium valamely tagja, hanem a ház egyik nagytekintélyű tagja tette az erre vonatkozó indítványt és" a ház azt egyhangúlag elfogadta. Tehát ezen vonal sem tartozik azok közé, melyekről méltóztatik mondani, hogy kétségkívül a ministerium indítványozta. Egyébiránt miképen inditványoztatott annak kiépítése? Korántsem kamatbiztositás, hanem a vidéki érdekeltség igénybevétele mellett. Mikép lett ebből a kamatbiztositás nélküli vasúiból kamatbiztositással engedélyezett vonal, erre nézve bővebb fölvilágosítást az észak-keleti vaspálya engedélyeseitől nyerhetni. Én csak annyit mondhatok, hogy a mennyire én emlékzem, ezen pálya engedélyezése akkor következett be, midőn én a ministeriumnak és a háznak tagja már nem voltam. Szólhatnék még a többi tárgyakról, melyeket a tisztelt képviselő ur fölemiitett; de az előhaladott idő azt alig engedi meg, csakis annyit mondhatok, hogy vizsgálja át az összes naplókat, sehol sem fog oly nyilatkozatot találni tőlem, mely ellentétben állana az imént mondottakkal. Szólott még tisztelt képviselő ur a vasutakon kivül más tárgyakról is, melyeket irányomban mint nekem tulaj donithatókat fölhozott, azok közt a vámház építéséről. Bocsánat, de azt nem én építtettem, az annak építése iránti tényleges intézkedés később történt. Ezeken kivül Ghyczy képviselő ur még emlité a vasúti szerződést. Erről most részletesen, nem szólok, azt más alkalomra tartván fel, csak azt jegyzem meg: hogy ha valakinek lehetett, ugy Ghyczy képviselő urnák teljes tudomása volt a kölcsön föltételeiről, mert még mielőtt a kölcsön megszavazása a ház által tárgyalás alá vétetett volna, az 1867. évi september 30-ki ülésben egy képviselőházi s később főrendi bizottság kiküldetését kértem ki. A képviselőház bizottságának egyik tagja Ghyczy képviselő ur s társai voltak Tisza Kálmán, Bónis, gr. Keglevics, tudomással bírt tehát a kölcsönszerződés minden pontjáról, nemcsak, de sőt az ő beleegyezésével keletkezett a kölcsönkötést ajánló bizottsági megállapodás is. Jó vagy rósz volt-e az, s lehetett-e jobbat az akkori viszonyok közt kötni ? arról máskor szólhatunk; de ha rósz volt: Ghyczy képviselő urat is éri a felelősség, mint ki a szerződést, melyben a törlesztési mód, az évjáradékok megállapittattak, s ugy a provisio, mint a kamat jouissance is, tehát az összes költség ki volt kötve: előlegesen megvizsgálta s azt a házban meg is szavazta. Arra kérem a képviselő urat, jövőre legyen legalább annyiban méltányos, hogy csak azon tényekért rója reám a felelősséget, melyek az én pénzügyministeri működésem korszakából származnak. De emliti még azt is, hogy én híreszteltem el az ország pénzügyeinek kedvező állását, s ezzel