Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
2'48 73. országos ülés január 25. 1873. ben. Most mondott beszédében szelidité nézetét, mert a tisztelt ministerelnök urnák tartott beszédét idézve, igenis elismerte a tisztelt képviselő ur azt, hogy a hibák tekintetében, melyek elkövettettek, többé kevésbbé része van mindnyájunknak. Igaz, tisztelt ház, és én első vagyok, a ki beismerem azt, hogy ami a pénzügyek kezelését illeti, egy vagy más körülmény közt én is hibáztam. Á szerencsésen és sikerrel keresztül vitt kiegyezés után kezdtünk gyarapodni, az anyagi jobblét jelenségei minden irányban mutatkoztak, az első pár kedvező év, a növekedett államjövedelmek elbizakodottakká tettek bennünket, s mint a pénzügyi bizottság találóan jelzi: lázas rohamossággal fogtunk mindenhez, mit jónak, hasznosnak véltünk, egyszerre akartuk pótolni hosszú évtizedek mulasztásait. Hibáztam én abban, hogy az első esetnél, midőn ellenkező nézet jutott a ministertanácsban érvényre, midőn a ház javaslataim ellenére hozott egymásután határozatokat, a költségvetést emelte, a jövedelmeket leszállította: tárczámtól azonban meg nem váltam. Jeleztem ezt akkor, midőn már az 1870-diki költségvetés meg vala állapítva, azon költségvetés, melyet a házban tett nyilatkozatom szerint, mindenekben a magaménak nem ismertem el. Azonban nem tehetem magamnak azon szemrehányást, mintha a megválás alkalmával nem figyelmeztettem volna a tisztelt házat arra, hogy nézetem szerint minő eljárást kellene követni, s megnyugtatásomul szolgálhat azon körülmény, hogy a pénzügyi bizottság fölolvasott jelentésében ugyanazon elveket ajánlja érvényre emelni, melyeket az első költségvetés benyújtása alkalmával itt a házban különösen kiemelni szerencsém volt. Mint emlitém, nagy különbséget látok azon álláspont közt, melyet Komárom városának tisztelt képviselője tegnap mondott beszédében elfoglalt, ahhoz képest, melyet az oly éles támadásokkal telt december 17-diki beszédében jelzett. Decemberi beszédében egyenesen minden hiba kutforrásának állított engem s hivatalbeli utódomat; tegnapi beszédében elég méltányos volt elismerni, hogy a ház is emelte egy-két millióval a kiadásokat, s egyenesen tiltakozik az ellen, mintha ő pártszempontból szólna a költségvetéshez, sőt elismeri, hogy igaza volt a ministerelnök urnák, midőn monda : a hibák elkövetésében több-kevesebb része volt mindnyájunknak. Ezen nyilatkozata folytán nem is akarok a decemberi beszédében mondottakra válaszolva, éles lenni; csakis azt engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy a tényekre hivatkozhassam, várva és kérve a képviselő úrtól, hogy azokra visszaemlékezve, teljes objectivitással ítéljen a multakról. Decemberi beszédét azzal kezdé a képviselő ur : igazságos akar lenni és a jelen pénzügyi állapotok miatt nem vádolja egyedül a jelenlegi pénzügyministert, mondván: , Lónyay volt pénzügyminis-ter teremtette meg a situatiót. * Igenis, tisztelt képviselőház, egyik részese voltam, kivált alkotmányos életünk kezdetén, sok nevezetes és fontos ügy kivitelének. De hol van azon mindenek fölött álló egyéniség, ki magáról azt mondhatná, hogy egyedüli tényezője bármely nevezetes és fontos situatiónak? (Élénk helyeslés jobb felől.) A történet tanúsága szerint annyi különböző tényezők járulnak a nevezetesebb korszakok előidézéséhez, hogy senki sem tulaj donithatja egyedül magának a sikert. Azon situatiónak, mely a közösügyek megállapítása, különösen anyagi kérdések megoldása folytán bekövetkezett: egyik munkás részese is voltam, és buzgón fáradoztam hazánk nevezetes átalakulási korszakában magam részéről megtenni mindent, amit hazám érdeke követelt, és elmondhatom magamról, hogy igyekeztem hűségesen megfelelni kötelességemnek. (Élénk helyeslés a jobb oldalról.) De megoldatván a fontos közjogi kérdések, kiegyenlittetvén a birodalom másik felével századokon át függőben volt kérdések, mindazon időig, mig én voltam szerencsés a magyar pénzügyi tárczát viselhetni, tehát majdnem 3 és fél éven keresztül, részese voltam azon helyzet megalkotásának, melyben hazánk akkor volt, midőn e tárczát letettem. De nem voltam egyedüli részese, mert mindazért, ami azon időben történt, mindazért, ami a kormány részéről kezdeményeztetett: viselem ugyan a felelősség terhét tárczámra nézve, de osztoztak velem e tekintetben mindazok, akik a ministerium tagjai voltak, és osztozott a képviselőház, melynek egyik tagja volt a tisztelt képviselő ur is. (TeP::éz u ]GI<O ddaíről.) Egyébiránt nincs okom azon helyzet előtt pirulni, melyben 1870. elején hazánk pénzügyi állapotát hagytam. Korántsem azért emlitém ezt, mintha az akkori kedvező állapotnak érdemét magamnak kívánnám tulajdoni. A jó termés és a nagy kivitel folytán, esmért még az állam által vállalt kötelezettségek oly nagy mérvben nem sulyosodtak a pénzügyekre, akkor valóban kedvező volt hazánk pénzügyi állapota. Hogy pedig 1870. kezdetén kedvező volt a pénzügyi helyzet, nem szükséges ennek bebizonyítására mást idéznem, mint a pénzügyi bizottságnak jelentését, azon pénzügyi bizottságét, melynek tagja volt épen a tisztelt képviselő ur, és mitán a tisztelt képviselő ur nem adott különvéleményt: föltételeznem kell, hogy osztja az ezen jelentésben mondott nézeteket is. Ezen jelentésnek 29-ik lapján olvasható, hogy 1867-ben pénztári fölösleg volt 8,1)67.000 forint, 1868-ban és 1869-ben belefoglalva az elsőfölösleget, 20,936.000 forint, azaz ennyivel kevesebb adatott ki ? mint a különféle czimek alatt be-
