Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-62
62. országos ülés január 13. 1873. 13 könnyebben gondoskodhatik jövőjéről, könnyebben kereshet állást vagy szolgálatot. A másikra nézve mindezen előny nem áll, és természetes, hogy aki elhatározza magát, hogy tovább marad szolgálatban áldozatot hoz. Ezt azonban csak ugy fogja tenni, ha compensatióra számithat, és pedig olyanra, melyet a törvény biztosit. És ez egészen helyes. Meg vagyok győződve arról, hogy őrizkedni fog bárki azon megtiszteltetéstől, hogy altisztté neveztessék és tovább tartassék szolgálatban, ha a hozott áldozatért legalább nemi jutalomra nem számithat. Ezen jutáimat nyugdíj alakjában megengedni nem lehet, mert az ország pénügyi viszonyai nem engedik, és igy más utón kell ezt tenni. Erre két. mód van. Az egyik az, mely a törvényjavaslatban ajánltatik; a másik az, amelyet t. képviselő ur javaslatában felhozott. Ha az életből merített tapasztalatok után indulunk, és némi figyelemmel vagyunk hazai viszonyainkra, könnyen meggyőződhetünk arról, hogy a javaslat, melyet a tisztelt képviselő ur tett, először nem garantia az illető altisztekre nézve, tehát nem is fog ösztönt képezni arra, hogy megmaradjanak, és másodszor erős meggyőződésem az, hogy azokra nézve •— legyenek azok hivatalok, egyesek vagy vállalatok. — melyek hasonló adományozásokat tesznek, nem fog azon előny biztozsittatni, melyet a t. képviselő ur ,az általa beadott indítványban biztosíttatni óhajt." Ami különösen az első kérdést illeti, a kizárólagosság és az elsőség között igen nagy a különbség, és azért állítottam azt, hogy azon módozat, melyet Pé.hy Tamás képviselő ur ajánlott, egyátalában semmi garantiát nem nyújt; mert ha csak az mondatik, hogy az altisztnek mások felett elsőbbsége van: ez nem zárja ki, hogy azon altiszt, aki rövidebb ideig szolgált ugyan, de nagyobb ismeretsége van. előbb jut állomáshoz, holott egy másik altiszt, kinek nincs ismeretsége, vagy protectiója kimarad. Ezen előny tehát az altisztet visszatartani nem fogja. Ami a másikat illeti, mindazon ellenvetések között, melyeket a képviselő ur felhozott, legtöbb súlyt helyeznék arra, melynél fogva az államnak nem szabad semmiféle osztály számára előnyt nyújtani a többi osztályok felett. Ha a dolog igy állana: akkor hajlandó lennék elfogadni a t. képviselő ur érvelését. De ez teljességgel nem áll; mert itt nem osztályról van szó, melyet előnyben kellene részesíteni, nem arról van szó, mintha mód volna választani ezek, vagy azok között; mert miután törvénybe igtattuk az átalános védelmi kötelezettséget: ezen törvény értelmében most már 5 korosztály van a hadseregben és a honvédségben és néhány év lefolyása után a 20—30 évesek közt e hazában nem lesz oly polgár, aki védelmi kötelezettségének eleget ne tenne, azáltal, hogy vagy a hadsereghez tartozik, vagy pedig a honvédséghez. Azokra, kik ebbeli kötelezettségöknek eleget nem tettek, a törvényhozás nem fogja kiterjeszteni figyelmét. Tehát más emberek közt nem lehet választani, mint akik vagy kiszolgáltak, vagy pedig még a hadseregben vannak. A választás tehát korlátozva van, mert mások közöl, mint akik a hadsereg kötelékéhez tartoznak, nem is lehet választani, és igy helyes, igazságos, sőt a közszolgálat érdekében álló dolog az, hogy a törvény biztositsa az előnyt arra nézve, aki becsületesen több szorgalommal, és talán az ellenség előtt tanúsított vitézséggel szolgált, és igy az altisztnek előnye legyen a fölött, aki e qualificatiót meg nem szerezte. Azt is hallottam felemlíteni, hogy ezen elv alkalmazása némi zavart idézhetne elő a közszolgálatban és hogy talán átmeneti intézkedésről kellene gondoskodni. Azt hiszem, hogy erre nincs szükség; mert alig lehet feltenni, hogy ez idő szerint nagy számban lennének azon altisztek, akik 5 — 7 évig szolgálnak, mert 6 — 7 évig kell szolgálniok, hogy a törvényjavaslatban levő qualificatiót megszerezhessék. Okvetlenül több év fog lefolyni, igy tehát az átmenet nehézségei nem fognak bajt okozni, s az időközben megürült helyek betöltethetnek azok által, kik az ily helyekre előjegyezve vannak; mindezeknél fogva, miután ugy vagyok meggyőződve, hogy rendkívüli nagy fontossággal bir a hadseregre, hogy abban minél nagyobb számmal legyenek a hosszabb ideig szolgált altisztek és meg levén győződve arról is, hogy az altisztek nem fognak visszatartathatni hosszabb ideig szolgálatban, ha a törvény kellő garantiát nem nyújt jövőjökre nézve; miután arról is megvagyok győződve, hogy a közszolgálat az által nem fog semmiképen szenvedni, hanem ellenkezőleg előnyben fog részesülni: mindezeknél fogva elfogadom és elfogadás végett ajánlom a háznak a k özponti bizottság szövegezését. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök:Szólásra nem lévén többé senki följegyezve. . . . Tisza Kálmán: Tisztelt képviselőház! Ha senki nincs szólásra följegyezve, bátor leszek egy pár szóval válaszolni azokra, amiket előttem szólott tisztelt képviselő ur mondott. Részemről, mint Péchy barátom mondta, szintén kész vagyok bizonyos előnyben részesíteni a hoszszas szolgálat által magukat érdemesített altiszteket; de épen ugy, mint ő, nem járulhatok ahhoz, hogy számukra nagy számú állások kizárólagos tulajdonul biztosíttassanak. Nem tehetem pedig ezt azért, mert nem áll az, amit előttem szóló mondott, hogy ez által egy nagy más osztálynak előjog nem biztosíttatik. Ugyanis ő azt monda, hogy az átalános védkötelezettségnél fogva mindenki tartozik katonai kötelezettségeket teljesíteni, és igy alkalmazni mást 3* i