Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-73

73. országos ülés január 25. 1873. 241 nisterium megerősített. Ennélfogva én nagyon természetesen mást nem tehettem, mint hogy az illetőket elutasítottam. Azt mondotta a t. előttem szóló képviselő nr, hogy nem eldöntött kérdés az, hogy a hajó malom-jog képezheti-e kisajátítás tárgyát, vagy nem. Én nem akarok ennek vitatásába bocsátkozni, ami fölött, ha jól tudom, a jogtudósok 50 év óta még mindig vitatkoznak. A kisajátításról szóló 1868-iki V-ik törvényczikk azt mondja, hogy kisajátítás alapját csak ingatlan képezheti; miután az constatálva még ma sincs, hogy ingatlan-e a hajómalom : ennélfogva nekem, ki az állampénztár e részbeni őre vagyok, kötelességem nem dönteni az államkincstár érdeke ellen, és épen oly kérdésben, melyben 50 év óta vitatkoznak a jogtudósok. (FelMáltás jobb felől: Ugy van!) Bátor vagyok továbbá megjegyezni a képviselő urnák kiinduláspontom alapjára vonatkozó megjegyzésére, hogy akkor, midőn a t. előttem szóló képviselő ur érvei támogatására felolvasni méltóztatott 14. szakaszát a hivatolt hajőmalom rendszabálynak, mely szerény meggyőződésem szerint egyébiránt szintén nem mellette bizonyít, elfelejtette felolvasni a 18. szakaszt, mely így szól: „A malom-helynek hatóságilag történt kijelölése által az illető malomtulajdonosra nem valamely kizárólagos jog, hanem egyedül csak kötelesség ruháztatik, a mennyiben tudniillik egyrészről a hatóságilag kijelelt malomhely önkéntesen meg nem változtatható, másrészről pedig ezen hely azonnal elhagyandó: ha a malomnak ott maradása a folyam sodrának változása következtében veszélyessé válnék, és a malom tulajdonos a folyamrendőri felügyelettel megbízott illetékes közeg által onnét elrendeltetnék: minél fogva az eddig különösen a Duna mentében gyakorlatban volt és sok visszaélésre alkalmat szolgáltatott azon szokás, hogy a malomtulajdonosok a hatóságilag engedélyezett malomkaróra bizonyos elsőbbségi jogot tartottak, ezennel végképen megszüntettetik. * Azt hiszem, hogy ezen 1867-ből előttünk fekvő malom-rendszabály nekem itt egyenesen kijelölte az utat, hogy ezen malom-karók elmozdításáért kárpótlást az államkincstár rovására nem szolgáltathatok. A t. képviselő urnák másik vádja ellenem az volt, — és ennek több alapja van, csakhogy nem alkalmazta helyesen •— hogy magam is elismertem azon jogot akkor, amikor néhány egyénnek kárpótlást adtam. Igenis, itt bár nem azon irányban, mint ő allitá — hibáztam; gyenge voltam egyfelé, mert tudtam, hogy nem hiányoztak olyanok, akik őket fellovalják és az ott maradásra ráhirják; és később egyszerűen elzáratván a Duna-ág, ez által több szegény ember megfosztatott üzletétől, ki ha annak idejében elvonul, a legjobban folytathatta KÉPV. H. NAPLÓ. 18jí- Hl. KÖTET. volna üzletét; de nem ment el, és igy oda jutott a dolog, hogy a maga erején nem birt kimenekülni a félig kiszáradt Duna-ágból. Én ekkor a felelősséget magamra vállaltam arra nézve, hogy azoknak, akik megbánva ellenszegülésüket, elmennek és tovább nem fogják terhelni kérvényeikkel sem a törvényhozást, sem a ministeriumot: elköltöztetéséhez segédkezet nyújtok, miután hajóik elköltöztetése nagyobb nehézséggel jár. És azon 125,000 forintból, mely a ministerium rendelkezésére állott, módot nyújtottam arra, hogy az átköltözés megtörténhessék, és éhen ne haljanak; ennélfogva azon 51 hajótulajdonosnak, ki késznek nyilatkozott elmenni oly feltétel alatt hogy minden további jogi követelésről lemondanak: egyenként 125 — 250 forintig terjedő átk öltözési költséget, adtam és igy ezen néven igenis okoztam 11.000 forintnyi megterheltetést az államnak. Ezt tettem és ezt szigorú jog értelmében tennem nem lett volna szabad: ezért joga van a képviselő háznak engem — ha tetszik •— kérdőre vonni; ezt tettem humanitásból, de nem azért,, mintha a jogot elösmertem volna; ezt hangsúlyoztam azon válaszban, melyet a folyamodóknak adtam, hogy ugy tekintsék ezt, mint az állam részéről kegyelmi tényt és ugyanakkor biztosítottam az államot arra nézve, hogy ezen 51 malomtuiajdonos

7 átalában lemond további jogigényéről. Ez a dolog állása, tisztelt ház. És most nem marad egyéb hátra, mint egy felől kérni a tisztelt ház elnézését azért, hogy emberségi szempontból az 51 malomtulajdonosnak, — a felfogásom szerint azokat tulaj donkép nem illető, — 11000 forintot, kifizettem; sőt meghatalmazást is kérek arra, hogy azon esetben, ha a renitens 61 malomtulajdonos szintén módját találja annak, hogy kiköltözködjék : azoknak alkalmat adjak, hogy más őrlési helyeket foglalhassanak el; az illetők egyébiránt netáni igényeik érvényesítését illetőleg a törvény rendes útjára lesznek utasitandók. {Élénk helyeslés jobb felől.) Tavaszy EnDR re : Tisztelt ház! Nem lehetek egy véleményben a kérvényi bizottság azon nézetével, hogy a malmok nem képezhetik a kisajátítás tárgyát ; és azon értelemben sem foghatom föl az előttem szólott tisztelt minister ur magyarázatát, hogy midőn a Duna-szabályozási költségeket beterjesztette : akkor csak tévedésből terjesztette be a minister a kisajátítási szót, és ugyanezen tévedést a pénzügyi bizottság, sőt az országgyűlés is meghagyta. De nem helyeslem a kérvényi bizottság nézetét a tekintetben sem, hogy az 1868-iki kisajátítási törvényre hivatkozva azt állítja, hogy ott egyedül az ingatlanokra nézve 31