Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
73. országos ülés január 2". 1873. 239 végkép elzáratik: akkor a folyamban létező malmok kénytelenittetnek más folyamra átmenni. E szakaszban erről egy szó sincs. Ez arról szól, hogy ha a folyam medrét önkényíesen változtatja meg, ha a malomnak vagy ott létele, a molnár érdeke, vagy ha a közlekedés érdekében lehetetlen a vizsodrának önmaga általi változása folytán. De arról, hogy midőn a folyam erőszakkal, tehát mesterséges utón végleg elzáratik: e §. legkevesebbet sem szól, hogy akkor a molnár kénytelen helyét ott hagyni. Föltéve, de meg nem engedve, hogy ezen §. ezt tartalmazná is: kérdem a kérvényi bizottságtól és a közlekedésügyi minister úrtól, hogy lehet-e azért azt mondani, hogy köteles elhagyni; «és pedig minden kárpótlás nélkül? Én azt hiszem, hogy nem. Továbbá azt mondja a tisztelt kérvényi bizottság véleménye, „hogy miután végül a kis Dunaág bekövetkező elzárása a megye utján községenként •előre volt hirdetve, és a folyam-mérnök által a ..czéhmesterek erről külön lettek értesítve, a jelen kérvénynek hely nem adatik." Tisztelt ház! Abból, hogy őket előre értesítették, miszerint helyeiket ott kell hagyniok, abból -hogy a czéhmesterek előre lettek értesítve: semmi .esetre sem következik az, hogy a kérvénynek érdeme nem helyes, nem jogos és nem igazságos a kárpótlást illetőleg. Tisztelt ház! Mindezeket, amiket eddig bátor voltam említeni, nem azért hoztam föl, hogy a tisztelt háznak beadandó elleninditványomat elfogadás végett ajánljam; hanem azért, hogy a kérvényi bizottságnak véleményét bemutathassam, mint olyat, mely nem helyes, hanem helytelen. Az ezután fölhozandó indokok által bebizonyítani akarom, hogy ha a molnároknak ezen kérvénye nem is jogos, de minden esetre méltányos. Midőn 1870-ben elhatároztatott egy 24 millió írtnyi úgynevezett kisorsolási kölcsönnek fölvétele, amidőn e végett az 1870. X. törvényezikk megalkottatott : ezen törvényezikk rendelete szerint a közmunka és közlekedési minister ur egy részletes jelentést terjesztett a ház elé, amelyben előadatott, hogy a buda-pesti Duna-szabályozásnak egyik fő momentumát képezi az is, hogy a Duna folyamnak egyik ága, a „ Soroksári ág" elzáratik; e tervet és az ehhez csatolt költségvetést is a ház, a pénzügyi bizottság véleménye alapján, mind egészben mind részleteiben elfogadta és magáévá tette. Bátor leszek az akkori közlekedési minister ur vonatkozó jelentésé erre röviden csak ide tartozó részétfölolvasni; azt mondja jelentésében a közmunka és közlekedési minister ur: „Hátra volna még a költségekről szólani, melyekre nézve a mellékelt költségvetés nyújt részlegesebb felvilágosítást. Itt csak annyit emiitünk meg, hogy az összes költség 7,730.535 frt 50 krra van számítva. Az építési föltételekben gondoskodva van módokról, hogy ezen összeg tulhágása lehetőleg elkerültessék, e tekintetben azonban nagyon sok függ az időjárási viszonyoktól, s fordulhatnak elő oly elemi viszontagságok is, melyek a kivitelt váratlanul megdrágíthatják, mi egyébiránt a vízi építkezéseknél nem szokatlan. Ily esélyeket a költségvetésnél számba venni nem lehetett, s csakis a kőhányásoknál s földföltöltéseknél bekövetkezhető sülyedésekre vétetett fel az ebbeli összes költség 5%-ka, Yagyis körülbelül 200.000 forint. A föntebbi fő összegben „malomkisajátitás" czime alatt 125.000 frt fordul elő, míg ellenben a kormány részéről fölügyeleti közegek körülbelül . 3%-ra rugó díjazása az évi adományba fog felvétetni." És mit mutat a közlekedési minister ur költségvetésének erre vonatkozó tétele. A költségvetés 13-ik tételében D pont alatt ez foglaltatik: 125 malom kisajátítására per 1000 frt = 125.000 frt. E tételeket a tisztelt pénzügyi bizottság azon évi 534-ik szám alatt kelt jelentésében a háznak elfogadás végett ajánlja és pedig ily formán: „A bizottság mindezek után a minister által jelentésének végén előterjesztettek alapján indítványozza: mondja ki a ház, hogy a bemutatott terveket és költségvetést helyeslő tudomásul veszi. S a tisztelt ház helyeslő tudomásul vette és mind egészben mind részleteiben az összeget megszavazta. A ministerium rendelkezésére adván tehát azon öszszeget is, amelyet malomkisajátitás czim alatt ez 125.000 írtban állapított meg: kérdem most már én, tisztelt ház, nem méltányos-e azon embereknek kérelme akkor, amidőn ők azt kérelmezik, hogy azon alapból, melyet a tisztelt ház a minister urnák rendelkezésére adott e czimen: őket a lehetőségig kártalanítsa. És most áttérek, tisztelt ház, azon módosításra, melyet Csáky Tivadar képviselőtársam beadott. Én azt nem fogadhatom el, mert akkor az illető kérvényezők perre utasíttatnak és pedig akkor: midőn már a háznak e részben méltányossági szempontból határozata vau, már akkor, midőn e czimen már rendelkezésére adott a minister urnák egy bizonyos összeget, akkor perre utasítani az illetőket amikor a minister ur egyeseknek a kártalanítást megtette, azt mondom : sem nem méltányos, sem nem jogos ; igenis megmondom mikor lett volna helye a perre utasításnak; helye lett volna a perre utasításnak akkor, midőn a kérelmezők a minister ur elébe járultak s kérelmüket ez el nem fogadhatta volna talán sokaságuk vagy magasságuk végett. De egészben elutasítani nem volt jogába a minister urnák. Igenis a minister urnák kellett volna őket perre utasítani ez esetben; de a háznak őket anélkül, hogy előbbi
