Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-73
73. országos ülés január 25. 1873. 237 legyen a pénzügyi bizottság a fizetés fölemelést megadni; hanem méltóztassanak minden néven nevezendő utasitás nélkül előterjesztés tétele végett kiadni. (Helyeslés.) Hoffman Pál: T. ház! Nekem volt szerencsém ezen kérvényt benyújtani, ennélfogva szabad talán megjegyzést tennem, mely ugy hiszem, az egész külömbséget a t. előttem szóló és a kérvényi bizottság véleménye közt, el fogja enyésztetni. Csakis tévedésből történhetett, hogy ezen kérvény a kérvényi bizottsághoz lett utasítva, mert midőn én ezen kérvényt benyújtottam: kértem a t. házat, hogy az egyenesen a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák, és a t. ház ezt el is határozta. Ennélfogva azt hiszem, hogy most csak a ház előbbeni határozatát kell megújítani. {Helyeslés.) Elnök: Tehát minden utasitás nélkül egyszerűen a pénzügyi bizottsághoz fog utasíttatni. (Helyeslés.) Steiger Gyula előadó: (Olvassa a Jcérvényi bizottság véleményét a 40-ik sorszám alatt Schwab Gáspár, Marschal Antal, ScJmster Ferencz és érdektársaiknak a Kis-Duna-ág elzárása folytán eltávolított hajó-malmok kárpótlásáért beadott kérvényére.) Bátor leszek, ha a t. ház megengedi, röviden magát a tényállást előadni, hogy a fölött azután a t. ház ítéletet hozhasson. A Kis-Duna-ág elzárása szükségesnek mutatkozván és elrendeltetvén, az illető malomtulajdonosok községi utón felszólittattak, miszerint hajómalmaikat „az eddig volt helyről később kijelölendő helyre tegyék át. Ennek ellenében az illető malomtulajdonosok folyamodtak a közmunka- és közlekedési mininisteriumhoz, és előadták, miszerint ők malmaikat részben földesúri jogon birják, és azért bizonyos váltsági összeget fizettek, részben pedig oly helyeken vannak, hogy onnan semmi szin alatt el nem távozhatnak, mert azon községekben, ametynek közelében vannak, ők letelepültek, ott ingatlanokat szereztek, és ha innen eltávolíttatnak, egész értéköket és existentiájokat elvesztik, és végre községi utón megállapították, hogy mily értéket képviselnek az eltávolítandó malmok, így például: a soroksári malmok 150.000 frtot, a másik két helységé szintén megfelelő összeget, és fölkérték a közlekedési ministert, miszerint ezt tekintetbe véve, vagy malmaikat sajátítsa ki; vagy pedig aránylagos kárpótlást adjon. Á közlekedési minister tárgyalás alá vévén a dolgot, Pest-, Pilis- és Solt-megye közönségeihez egy körrendeletet menesztett, melyben a minister részéről kijelentetik, miszerint a kérvény tárgyalás alá vétetvén, az elutasitandónak találtatott, és pedig azért, mert az illető tulajdonosok malomjogukat egyedül a jelenleg életben levő hajózási rendszabályok szerint kötelesek kezelni. Már pedig a hajózási rendszabályok 14-ik §-a világosan kimondja, hogy ha folyamszabályozás czéljából vagy egyéb közérdekek tekintetéből a hajósmalom helyének megváltoztatása igényeltetik, azokat az illető malomtulajdonosok minden további fölszólamlási jog nélkül kötelesek eltávolítani és a kijelölt hebyre áttenni. A minister tehát már ezen szempontból sem látta a kérvényt indokolva; de különben is kijelenti, hogy nem áll a maiomtulajdonosok azon félelme, hogy ha hajómalmaik az illető helyről eltávolíttatnák: ők ez által existentiájokat vesztik el, azért, mert egyúttal intézkedett, hogy az eltávolított hajómalmoknak a nagy Dunán megfelelő hely azonnal kijelöltessék; fölhívta tehát a malomtulajdonosokat, hogy azon helyet azonnal foglalják el és üzletöket tovább gyakorolják. Végre kijelentette azon elvi felfogást, hogy a kisajátítási kérvény egyátalában a törvénynél fogva elvileg alaptalan : alaptalan azért, mert az 1868. évi LV. t. czikk 4-ik szakasza szerint kisajátítás tárgyát mindig csak ingatlan dolog képezheti, kisajátítást tehát, vagyis olyan jogot, mely szerint az illető malmok megvétetnének, és az állam tulajdonává válnának, elvileg helytelennek, és a fönálló törvényekkel összeegyeztethetlennek tartja; készségét jelentette ki azonban, hogy azon kárt, melyet az illető malomtulajdonosok az által szenvedtek, hogy a földesúri jogot 7.000 írtért megváltották: arányos kárpótlás nyújtása által helyrehozni kész. Ez volt a közlekedési minister elintézése az illető malomtulajdonosok kérvényére. Most a közlekedési minister ezen határozata ellen folyamodnak tehát a malomtulajdonosok és beadványukban kiemelik, hogy a minister indokai nem állanak; s nem áll maga az elv sem azért: mert mai napig sincs eldöntve azon fontos jogi elv, vajon a hajómalmok ingó vagy ingatlan vagyont képeznek-e. De ha eldöntve lenne is: ugy vannak meggyőződve, hogy nincs az állam jogosítva az ő existentiájokat megtámadni a Dunaszabályozása szempontjából. Igaz, hogy nekik jelöltek ki helyeket a nagy Dunán; de erre ők azt jegyzik meg, hogy a nagy Dunán távol községeiktől meg nem élhetnek, s ez annyi mintha nem is jelöltek volna ki számukra helyet, miután ők ott mesterségüket sikerrel nem gyakorolhatják. Kérik tehát a t, házat, miszerint az ügy állása ezen stádiumában méltóztassék elvileg az ő kisajátításukat, illetőleg kártalanításukat kimondani, s e tekintetben a közlekedési ministert utasítani. A kérvényi bizottság még Molnár Antal előadó által, kit betegsége folytán helyettesítek, következő véleményt bátor a t. ház elé terjeszteni: miután a hajómalmi jog nem képezi kisajátítás tárgyát, miután a jelenleg is érvényben álló ideiglenes hajózási rendszabály 14-ik szakasza szerint a hajómalmi engedélyesek, azon esetben, ha a malom eltávolítása folyamszabályozási czélokból szükségesnek
