Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-62
62. országos ülés január 13. 1873. 17 Szlávy József ininlsterelnök: Tisztelt ház! Szende Béla honvédelmi nrmister ur rögtön megbetegedvén, van szerencsém az ő nevében kijelenteni a t. ház előtt, hogy ő a tárgyalás alá kerülő törvényjavaslatot a maga részéről elfogadta, s amennyiben felvilágosítások kívántatnának, azokat helyette én leszek szerencsés a tisztelt háznak megadni. Szeniczey Ödön jegyző (olvassa a kiszolgált altisztek- alkalmazásáról szóló törvényjavaslatot) Pulszky Ágost a központi bizottság előállója! T. ház! A központi bizottság részéről van szerencsém jelenteni, miszerint a központi bizottság ezen törvényjavaslatot átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta és a t. háznak elfogadás végett ajánlja. Ezen törvényjavaslat tárgya sürgős intézkedést szükségei nem hazai viszonyainknál fogiva különösen, hanem az Európaszerte kifejlődött hadszervezeti viszonyok folytán, melyek mögött nekünk sem szabad hátramaradnunk azon szükségletek tekintetében, amelyeket az átalános polgárosodási viszonyok úgyszólván ránk rónak. Ezen törvényjavaslat a szoros értelemben vett átalános hadi kötelezettség elvének alapján létesített úgynevezett cadre rendszer folytán vált szükségessé, melynél fogva szükséges, hogy az altisztek, kik az egész hadsereget összetartják, a kiképzés minél nagyobb fokára emeltessenek; a jelen kor gazdászati viszonyai közt azon nagy kiadások mellett, melyeket hadi czélokra kénytelenitve vagyunk tenni, nem lévén képesek az altisztek oly állandó fizetéséről gondoskodni, mely a más téren foglalkozók fizetéseinek, kereseteinek megfeleljen, más előnyről kell gondoskodni avégett, hogy kellő számú egyéneket találjunk ezen fontos állomás betöltésére. Ezen szempontok vezérelték a honvédelmi törvények megvizsgálására kiküldött bizottságot, ezen szempontok indították a központi bizottságot is ezen törvényjavaslatnak átalánosságban való elfogadására és ezen indokoknál fogva kérem a t. házat, hogy azt szintén elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Péchy Tamás : Tisztelt ház ! Midőn ezen törvényjavaslat ellen felszólalok és midőn azt átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadom: nem azt akarom ezzel kifejezni, hogy én a hadsereg s honvédségnél hosszasan szolgált altiszteknek semminemű előnyt ezen állomások és hivatalokra nyújtani nem akarok. Én elismerem azt, hogy azon altiszteket, kik huzamosb ideig az állam szolgálatában magoknak érdemeket kerestek, bizonyos tekintetben kell részesítenünk; elismerem azt, hogy, amint a véderőről szóló törvényjavaslatok tárgyalására kiküldött bizottság jelentése is mondja: ahadsereg harczképességének emelésére, a legénység tacticai ügyességének kifejxflpv. H. HAJ^Ó 182- in. KÖTBT. tésére, a szigorú fegyelem föntartására, s a jó katonai közszellem kifejtésére a jó altisztek igen sokat tehetnek; de már azt, hogy csupán a hosszas szolgálati időt eltöltött altisztek a jó altisztek, részemről el nem ismerhetem. Én tudom, hogy azon altisztek, kik huzamosb ideig szolgáltak: az Exercierplatzon és a kaszárnyákban nagyon hasznavehetők. De midőn veszedelem készül, nagyon okosak szoktak lenni. Tapasztalásból tudom, hogy félre vonulnak akkor, midőn rajok a legnagyobb szükség volna. Azonban mind amellett, hogy ilyeneknek ismerem őket, gondoskodni akarok felölök, de csak odáig, meddig az a törvényhozásnak hatalmában áll anélkül, hogy mások jogai megsértessenek; tudniillik előnyt akarok nekik biztosítani ezen állomások betöltésénél más concurrensek fellett, de nem kizárólagosságot. Nézetem szerint a ház figyelmen kivül nem hagyhatja azt, hogy ha egy osztálynak kizárólagosság adatik valamely állomásra, azon osztály legnagyobb része alkalmaztatása után kötelességét nem teljesiti oly szigorú szorgalommal, milyennel kellene. Azon tudat, hogy egy, vagy más állomás kizárólagosan azon osztály számára van föntartva, az azon osztályhoz tartozók részéről bizonyos hanyagságot fog szülni; (Igazi ugy van! bal felől.) sőt még azt is merem állittani, hogy a felügyelet sem gyakaroltatik oly szigorúan azon állomások ellenében azok részéről, kik az állomások fölött állanak, épen azért mert tudják jól, hogyha ezen hanyag tisztviselőket elmozdítják, megürült állomásaikat újból olyanokból kell betölteni, kiket nem ösmernek, kik a szükséges képességgel és ismeretekkel nem birnak, s kik valószínűleg szintén nem lesznek jobbak. Ha még ehhez hozzáadjuk azon nehézségeket, melyekkel a pályázat hirdetése jár, s az időveszteséget: át fogjuk látni, hogy ai illető felügyelők az ily kizárólagosan jogosult osztályhoz tartozóknak sokat eltűrnek, mig elmozdításukat kimondani kényszerülnek a közszolgálat rovására is. Ezek oly tekintetek, melyeket figyelmen kivül hagyni nem lehet. De van még egy sokkal nagyobb tekintet, és ez az, hogy a törvényhozásnak semmi esetre sem szabad egyes osztályokat különösen kitüntetni mások fölött és nem szabad egyes osztályok számára bizonyos hivatalt kizárólagosan föntartani, mert azon hivatalok az állam összes polgárainak tulajdonai: az az, azon hivatalra, ha képességük is van, az állam valamenyi polgára jogosult. Mindazáltal megengedhetőnek sőt czélszerünek tartom az állam a részbeni intézkedését, hogy bizonyos előnyt tartson fönn azoknak, kik mintegy az állam körül magoknak érdemeket szereztek, vagyis az altiszteknek, kik szolgálatuk után mégis némi 3
