Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-72

72. országos ülés január 24. 1873. 211 Julius havában szentesittetett, és az mondatott, hogy ezt különösen stratégiai fontos érdekek parancsolják. Azt hittük, hogy ,Hannibál ante portás,' és 4-ik éve már annak, tisztelt ház, és e vasút mostanig sincs kiépítve; sőt ha a szakértő építészek véleménye áll még: mai nap is problematicus, vajon az ott mnnkában levő alagút átalában kiépithető-e. Az eperjes-tarnovi vasútnak magyarországi résztnagyrészben készen van, austriai részéhez azonban mindeddig még hozzá sem fogtak. A munkács-strii vasútvonalra vonatkozó törvényjavaslat még a múlt országgyűlésen terjesztetett a ház elé, ismét nagy fontosságú stratégiai érdekek emeltetvén ki; de zátonyra jutott, az okokat, melyek azt előidézték, nem sorolom elő. Tisztán áll előttünk, tisztelt ház, hogy a három vasút közül, melyek mindegyikére az mondatott, hogy Magyarországnak azokra stratégia szempontból nagy szüksége van: egy sem építtetett ki, hasonlóan azon kerítéshez, melyet az imént említettem. (Helyeslés bal felől.) És ha valaki azt mondaná, hogy ebben mégis van valami rendszer, az nézetem szerint csak a rendszertelenség rendszere lehetne, hacsak valaki tréfás jókedvében nem akarná a kormányt az eddigieknél nagyobb, fontosabb stratégiai combinatiókkal gyanúsítani, azt mondván, hogy a megváltozott viszonyoknál fogva Magyarországot öszszekötni Galicziával most már nem szabad. De ha nem ezen tréfa áll, hanem komolyan áll az, tisztelt ház, amit nekünk mondottak, és amit én hiszek is, miszerint t. i. stratégiai érdekek parancsolják, hogy Magyarország Gácsországgal össze legyen kötve: akkor, ha egy támadás éjszakról jönne, vád alá lehetne — engedelmet kérek, most tán nem lehetne, — de kellene helyezni a kormányt ezen mulasztásáért, és pedig ugy a mi kormányunkat, mint az osztrák szomszédok kormányát. A mi, tisztelt ház, a pénzügyi politika terén követett rendszertelenséget illeti, ismét csak egy példát fogok felhozni. (Halljuh!) Az 1869-iki költségvetés tárgyalása alkalmával azt mondottam: „Nem alkottatott oly törvény, mely a kormány rendelkezésére bocsátott közpénzek miként felhasználását szabályozná, pedig folyvást csorbát üt nemzeti hitelünkön az, midőn oly eljárás követtetik, mely a kormány rendelkezésére bocsátott közpénzek czélszerü felhasználására nézve némi kételyeket enged fölmerülni." Akkor a minister urak följajdultak e miatt és nagy izgalom volt a házban. A jóakaratú figyelmeztetést gyanúsításnak mondották és néhány év múlva bekövetkezett, tisztelt ház, hogy a gyanúsításoknak és vádaknak egész rendszere fejlett ki. (Igaz! bal felől.) Midőn láttam, hogy a figyelmeztetésekre az igen tisztelt kormány semmit sem hajt, midőn az államszámvevőszék iránti törvényjavaslatot a ház elé terjeszteni és indokolni szerencsém volt, ismételten elmondottam, hogy törvényt kell alkotni. mely szerint az utalványozó és számoló egy személyben nem lehet, törvényt kell alkotni, hogy minden alkunak, melyet az állam köt a költségvetés keretén belől kell mozognia, meg kell szabni az alku megkötésének és ellenőrzésének módját. És mindezen törvények mostanáig sem alkottattak meg. Pedig én meg vagyok győződve, hogy ha ily jól megalkotott és kellően ellenőrzött törvények vannak, azon gyanúsítások és vádak — megengedem, alaptalan gyanúsítások és vádak — nem intéztettek volna a kormány ellen, vagy legalább nagyon könnyen elenyésztethetők lettek volna. Én tisztelt ház, mert igy vagyok meggyőződve és mert ezen törvények nem létében keresem egyik fő okát jelenlegi pénzügyi zilált állapotunknak: ismételten kérem a kormányt, teljesítse ez iránti kötelességét, és ne várja az ellenzéktől, hogy az ellenzék terjeszszen elő ez iránt törvényjavaslatot, mint tette ezt az államszámvevőszéknél, teljesítse azon kötelességet, amelyre több éven keresztül figyelmeztetve lőn. Engedje meg a tisztelt ház, hogy itt csak mellékesen megjegyzést tehessek a bankügyre nézve. (Halljuk!) Azon szemrehányást teszik nekünk a tisztelt túloldalról, hogy ha mi hazánk pénzügyi helyzetét oly sötét színben rajzoljuk, ez a mi hitelünk rovására történik. Én ezt, tisztelt ház. nem hiszem. A kereskedő világ jól számit, a kereskedő világ előtt a beszédek nem sok értékkel bírnak, legalább nem annyival, hogy egy államnak meglevő hitelét ócsárló beszédekkel rontani, és nem levő hitelét szép beszédekkel helyreállítani lehessen. A kereskedő világ tényeket kivan. Ezen tényeket, — nem mondom öntudatosan, nem mondom, hogy akarattal, de minden esetre — a kormány szolgáltatja a külföldnek akkor, a mikor látja a külföld, hogy Magyarországnak nincs meg azon függetlensége, hogy egy önálló nemzeti bankot fölállíthasson. (Élénk helyeslés bal felől.) Ha a külföld látja, hogy Magyarország most is finánczialis gyarmat, ha a külföld látja, hogy Magyarország most is a bécsi gj'ámság alatt áll: az hazánk hitelét nullára szállítja alá ; (Ugy van bal felől) pedig ezen bankügy tény és nem beszéd. Azt mondhatná az igen tisztelt iíju kormány, mint mondotta ezt tegnap az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy mindezek miatt, nem terhelheti a jelen kormányt vád és felelősség. Azonban megengedi nekem az igen tiszteit ministerelnök ur, hogy a jelenlegi kormány férfiai, feltétlenül minden jogfentartás nélkül, tehát az eddigi pénzügyi és administrationalis politika követésének ígérete mellett vállalták el a kormányt, tehát „absque bencficio inventarii* fogadták el az örökséget, s igy, nézetem szerint, s a törvény logikája szerint el, kellene vállalni a jelen kormánynak, még ha a tisztelt ministerelnök nem. is tett az iránt tegnap ünnepélyes nyilatkozatot, el 27*