Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-72
•210 72. országon ülés január 24. 1873. szükségem. Én elfogadom azon eredményt, amelyet felmutatott igen tisztelt képviselőtársam Gorove, és elfogadom azon eredményt is, melyet az igen tisztelt ministerehiök ur tegnapi beszédében előttünk föltárt, midőn például párhuzamot vont Magyarországnak 1848. előtti múltja és jelene között, midőn beszélt az 1848. előtti rozzant fedelű kunyhókról és azon időbeli vásári czigány-maecenasokról, bálén e képnek is felmutathatnám árnyoldalát; de mondom elfogadom az eredményt, ámbár egészen más következtetésekre jutok, mint amelyekre jutottak igen tisztelt képviselőtársam Gorove és az igen tisztelt ministerelnök ur; őket a képek fölemelték, rajok kedvezőleg: én rám sok tekintetben leverőleg hatottak ezek. Mert, tisztelt ház, ha azon kapkodás, azon egyöntetűség és harmónia, rendszer és összefüggés nélküli működés, melyet a kormány, a pénzügy és administratio terén tanúsított, azon eredményt tudta felmutatni, melyet én megrázkódott pénzügyi állapotunk daczára eredményül elismerek, kérdem mennyire lehetett volna ezen eredményt felfokozni akkor, hogy ha a kormány eljárásában rendszer, egész nemzeti életünket, érdekeinket felkaroló öszhangzó működés lett volna. (Felkiáltások a bal oldalon: Igazi Igaz!) Ily rendszert, ilyen harmonicus összefüggést én a kormány működésében hasztalan keresek. Tisztelt képviselőtársain Gorove ur védeni igyekezett a kormányt különösen arra nézve, hogy a reformok teréni működésben talán rohamos eljárást is tanusitott. Én részemről nem mondtam és nem hiszem, hogy ezen padokról is a kormány eljárása a reform teréni előhaladásában bármikor rohamosnak mondatott volna; egészen más tér az. melyen igen tisztelt képviselőtársam Gorove egy dus alkalmat talált volna arra, hogy a kormányt védelmezze: és ez tisztelt ház a rendszertelenség. Nem bocsátkozom részletekbe, kimélem a tisztelt ház idejét, gazdálkodni akarok az idővel; de engedje meg a tisztelt ház, hogy állításaim igazolására csak néhány példát hozzak fel. (Halljuk!) Az igazságszolgáltatás mereven elválasztatott a közigazgatástól, elválasztatott a legutolsó vonalig, és ezen, nem mondom, hogy egészen helyes, de minden esetre meglevő rendszer kiegészítésére szükséges intézmények nem léptettek életbe. A közjegyzőség az ország egyetlen részében sem, még csak a fővárosban sem léptettetett életbe, pedig ez már a rendszernek kétségkívül kiegészítő része lett volna. Tömérdek kiadás lett volna ez által meggazdálkodva, sőt az államnak ez jövedelmet hozott volna. .A békebirói intézménynek nyoma nincs, és mi lett ;a következmény? az, hogy a járásbíróságok 10 frtos hagyatéki tárgyalásokkal is bíbelődnek, tyúk és ludj) erekben is kénytelenek Ítéletet hozni, és mert az -apró perek száma a dolog természeténél fogva sokkal nagyobb, mint a nagyobbaké, ezektől elvonatik az idő, az igazságszolgáltatásnak és igy a kereskedelemnek a hitelnek rovására. (Igaz!) A codifieatioról nem szólok, tisztelt ház, hisz az ellen még védheti magát a kormány, hogy a büntető és a polgári törvénykönyvet nem terjesztette elő; hanem hogy a sok rósz és részben már a lomtárba került több törvényjavaslat készítése közepette nem talált annyi időt, hogy egy amortisationalis törvényt készítsen a közforgalomban levő hitelpapírok megsemmisítésére ; ez egyik kirivó bizonyítéka annak, hogy kormányunk nem bir tudatával annak, hogy Magyarországnak főleg kereskedelmi és hitel tekintetében mire van szüksége. Ha külföldi kereskedőkkel találkozunk, nem hiszik, hogy Magyarországnak ilyen amortisationalis törvénye nincs, és hogy még mindig pátensekkel kormányoznak e tekintetben, s csodálkoznak rajta, hogy e mellett hitel- és pénzügyeink még csak ugy is döczögnek, mint ahogy döczögnek. Én látom annak szükségét, hogy a birák s a kezelő személyzet számát szaporítani kell, érzem annak súlyát, hogy a hátralékok száma minden bíróságnál szerfelett szaporodik; mindamellett ugy vagyok meggyőződve, hogy ha mi az igazságügyminister költségvetését háromannyira emelnők is, mint az jelenleg áll: az igazságszolgáltatás hazánkban mindig sántikálni fog, mert a rendszer alapjában hibás. (Fölkiáltások bal felől: Igaz! Igaz!) Tudjuk, tisztelt ház, hogy a rósz gőzgépnek sokkal több fa, kőszén, és sokkal több víz kell, mint a jónak, mégis lassabban és roszabbul halad mint a jó. Tisztelt Gorove képviselőtársam a vasutakat hangsúlyozta; pedig ő sokkal jobban tudja, mint én, hogy nálunk a vasutak építésénél nincs rendszer. A tisztelt ministerelnök ur is mondta tegnap, hogy ezen vasutak darabosak. Én nemcsak darabosaknak, hanem rendszernélkülieknek tartom azokat. És valahányszor Magyarország vasúthálózatára tekintek, mindig eszembe jut némely vidéken levő azon szokás, hogy a pap kertje vagy a cinterem kerítésének elkészítését magok a községi gazdák vállalják magokra és kiosztják magok között a munkát. Az egyik mogyoró, a másik tölgy, a harmadik fűzfavesszőből készíti, és a szerint, amint azt az egyház és pap iránti kegyelet nekik tanácsolja, az egyik két láb, a másik 3 láb, a 3-ik 5 láb, magasra készíti a kerítést, és mások talán egyátalában nem készítik el a reájok eső részt. Ilyen tarka, ilyen mozaikszerű a mi vasúthálózatunk is. (Fölkiáltások bal felől: Igaz!) Engedje meg a tisztelt ház, hogy csak egynehány példát idézzek. (Halljuk!) Ezelőtt néhány évvel a gácsországi összeköttetés szempontjából 3 vasútvonal terveztetett. Az első= gácsországi vasútvonalnak törvényjavaslata 1869.
