Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

71. országos ülés január 23. 1873. 205 téről", a mely kérem alásan, hogy meddig lesz valósággal hosszú életű, azt az idő fogja megmutatni. Ezzel a rectificatióval a mondottakat elfogadom, de én a ministeriumot ideiglenesnek nem mondottam. Schvarcz Gyula: Tisztelt ház! (Halljuk !) Bocsánatot kérek, hogy a tisztelt ház figyelmét pár perezre igényre akarcm venni. Én épen az ellenkezőjét állitottam annak, amit ministerelnök ur mond; (Nagy derültség. Halljuk ! zaj!) és nagyon csodálkozom. (Zaj.) hogy a mig ma egy bizonyos lapban megrovatom mint a haza ellensége akkor, midőn a kormánynak azt kivánom, hogy consolidálódjék: a t. ministerelnök ur csekély személyemet nem tartotta annyira méltónak, mint bármely más képviselőt, hogy t. i. szavaimra figyelt volna, vagy ha már megjegyzést akart tenni azokra, előbb az authografiát méltóztatott volna megolvasni. (Élénk derültség.) Hivatkozom a jegyzőkönyvre is, hogy én ellenkezőleg csodálkozásomat fejeztem ki a fölött, hogy ámbár mindenki tudja, hogy közgazdászat! életünk egybefügg a kormánynak consolidált állásával, mégis némely t. tagjai a képviselőháznak, mint különösen Zsedényi Ede tisztelt képviselő ur. —ephemernek mondták a jelen kormánynak lételét. (Nagy zaj. Zsedényi Ede tagadólag rázza a fejét. Zajos derültség.) Most emiitett képviselőtársam — határozottan emlékszem szavaira — azt találta mondani, hogy ez a kormány ugy sem fog sokáig fönállani s később e szavait ugy igazította ki, hogy nem hosszú idő óta áll fönn, mire a tisztelt ház egy nagyot nevetett. E szó ephemer kimondatott igen is a házban, de én erre vonatkozólag azt fejeztem ki, hogy sajnálom, hogy még a jobb oldalról is — ámbár csak most éltünk keresztül egy szomorú ministerválságot, (Nagy derültség.) •— mégis azt mondják a ministerelnöknek, hogy az ő élete és kormányának élete nem hosszú. Erre én azt mondtam, hogy nem elég az adóreform, hanem kell hogy a reform-munkálatok egy kéz által vitessenek keresztül, s e tekintetben rámutattam Görögország, Oláhország és Spanyolország példáira, Én természetesen , miután parlamentáhs kormányformánk van, s nincs szerencsém a többség tagjának lennem, nem kívánhatok mást, mint, hogy minél előbb azon elvek jussanak győzelemre, a melyekhez legközelebb állok ; de hogy azt, hogy minden hónapban ministerválság legyen, nem kívánhatom annál kevesbbé, minthogy ezek — s ezt még hangsúlyoztam, — sokszor csak személyes intriguak folytán következnek be és nem az eszméknek.nem a kor irányának győzelme folytán. Miután én annyi jóakarattal viseltetem a jelenlegi kormány iránt s tudom, hogy a ministerelnök ur mennyire loyalis minden kép viselő iránt: annál inkább sajnálom, hogy engem ennyire félreérthetett. (Helyeslés. Derültség.) Szlávy József ministerelnök: Tisztelt ház! (Halljuk!) Megbocsát a tisztelt ház, hogy még egy pár perezre igénybe vegyem becses figyelmét, de nem hagyhatom magam ellen azon vádat, melyet tisztelt barátom Schvarcz Gyula ellenem emelt, hogy t. i. illoyal is voltam irányában. Bocsánatot kérek, meglehet, hogy figyelmemet beszédének erre vonatkozó része kikerülte. De beszéde elején, mint imént maga is monda, emiitett olyanokat, miket más mondott, és ez figyelmemben megmaradt, mig beszédének közepe talán figyelmemet kikerülte, és ismét megmaradt beszédének vége, hol — bocsánatot kérek, ha talán ismét félreértettem — olyasmit mondott, hogy ha a kormány nem bír megküzdeni ezen és ezen nehézségekkel, akkor mondjon le és eszközölje azt, hogy az országnak legyen állandó kormánya. (Helyeslés.) Körülbelül ezt az értelmet vettem ki beszédéből. Egyébiránt rectificatioja után, kijelentem, hogy ezt különben sem vádként emlitém fel a tisztelt képviselő ur irányában, hanem csak álláspontunkat jeleztem, midőn azt mondám: hogy a mint nem önérdekből foglaltuk el helyünket, ugy megmaradásunk fölött sem önérdekünk, hanem a haza érdeke fog határozni. Ezt akartam csak a tisztelt képviselő ur megnyugtatására megjegyezni, s kész vagyok, ha a tisztelt képviselő ur kívánja : ezennel ki is nyilatkoztatni, hogy félreértés is volt a dologban. (IIelyeslés. Derültség.) Elnök: T. ház! (HalljuW.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, és csendben lenni, hogy a tárgyalást folytathassuk. (Felkiáltások: HalljuM Helyréi) Máriássy Béla; Tisztelt ház! A költségvetési vita rendezett viszonyok közt, többnyin) hatalmi párbaj; ami jelenlegi viszonyaink közt nem ily természetű. Mi nekünk van egy közös ellenségünk, ez a pénzügyi chaos, mely ellen a ministerium, a jobb és baloldal egyaránt küzd. Föladata a költségvetési vitának azon módozatok jelzése, melyek által financiális zavarainkon segíteni akarunk. Midőn az ország saját magának ura lett, sok tekintetben romokban hevert, A kormánynak nagyon sok teendői voltak, emelni kellett a termelés értékesithetését s a személy és vagyonbiztonságot megállapítani. Mindezek igen nagy befektetéseket követeltek; de az ország örömmel lépett a befektetések terére. A kormány már akkor hibázott először, midőn nem jelezte azon terheket, melyek ezen befektetések következményei. Hibázott másodszor akkor, midőn nem figyelmeztette az országot a hiány természetére, midőn nem mutatta meg, hogy ezen befektetések következtében beállott hiány nem valódi hanem pénztári hiány ; hibázott végre akkor, midőn a támadások megezáfolására nem követelte a zárszámadások megvizsgálását, melyek tisz20*