Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-71

71. országos ülés január 23. 1873. 201 kezében sokkal gyümölcsözőbbek. De mindebből valami tetemes összeget nem fogunk előteremthetni. Marad tehát az adófölemelés. (Halljuk! Halljuk!) A tapasztalás megmutatta eddig, hogy az önkénti szaporulat, mely az adóban az utolsó években előállott, nem tart lépést növekedett szükségeinkkel és ennélfogva magam is azt mondom, hogy szaporítani kell adót, mire nézve a pénzügyi bizottság azt a véleményt adja, amit részemről én is elfogadok, tudniillik utasíttatni kívánja a pénzügyministert arra, hogy addig is, mig az adótörvények reformja által összes adórendszerünk gyökeresen és végleglegesen szabályoztatni fog: terjeszszen mielőbb részletes és kimerítő javaslatokat a ház elé az állam rendes jövedelmeinek oly mérvű fokozása iránt, hogy addig is, mig az adóreform által az adórendszer végleges megállapítása megtörténhetik, az 1873. évi költségvetési előirányzatban a rendes hiány elenyészszék és az összes rendes kiadások a folyó jövedelmekből födeztethessenek. Elfogadom a pénzügyi bizottság e határozati javaslatát egyetlenegy kis szónak közbenszurásával, tudniillik ezzel „lehetőleg". Alig hiszem lehetségesnek, hogy az 1873-iki deficitnek egészben való födözése már ez adóemelés, vagy mint a pénzügyi bizottság euphonistice nevezi, adóreformok által eléressék. Adóreformnak nevezi a pénzügyi bizottság. De nevezzük a dolgot valódi nevén, bizony ez adóemelés. (Helyeslés.) Megmagyarázta Pulszky Ferencz képviselő ur, hogy mi értelemben adóemelés. Nem olyan adóemelés, hogy minden adóforint után még néhány krajczár fizettessék; hanem igenis adóemelés oly értelemben, hogy az eddig jogtalanul meg nem adóztatott tárgyak megadóztassanak, (Helyeslés jobb felől) és bizonyos adónemek fölemeltessenek. Hogy ez adóreform, vagy ha ugy tetszik, adóemelés igazolt és jogosult: azt ugy hiszem az előttem szólott képviselők, a pénzügyi bizottság és az általam mondott igénytelen szavak eléggé bizonyítják. Nem lévén más mód az egyensúly helyreállítására, ehhez kell nyúlnunk. Csak az a kérdés, hogy vajon az indítványozandó adóreformok, vagy adóemelések által az ország polgárai nem támadtatnak-e meg tőkevagyonukban ; (Halljuk! Halljuk) mert ha ez bizonyulna be : akkor, uraim, összedőlne egész okoskodásunk, akkor, uraim, mondjunk le egy szebb jövőnek reményéről. Hiszem azonban, hogy e föltevés nem alapos. (Halljuk! Halljuk!) Azon képviselő uraknak, a kik velem együtt azon kétes szerencsében részesülnek, hogy az 1848 előtti időkről saját élményeik, saját tapasztalaik után tudnak beszélni, bátor vagyok emiékökbe visszahívni az akkori állapotokat. Ha akkor az országban körülnéztünk : főuraink birtokait elhanyagolva roszul instruálva láttuk, kastélyaik üresen, imitt-amott rozzant fedéllel, ők maguk külföldön élve, birtokaik KÉJPV. H. NAPLÓ 182. Hl. KÖTET. pedig egymásután kerültek i^^^i".^^^r. Ha néztük az úgynevezett középrendü nesksáeget, láttuk házaiknak rozzant tetőit, korhadozó kerítéseiket^ melyeknek helyreigazítására nem volt pénzök. De igenis volt a földes urnák pénze négy lovának sarlangjára, és volt vásár alkalmával a czigánynak számára 100 forint. (Halljuk! Halljuk!) A polgárság, amely akkor alig létezett, a czéhek bástyái közt igen kényelmesen érezte magát; az ipar, szorgalom stagnált. A jobbágyságról nem is beszélek, mert hiszen az szegény volt. Ezen állapotok, hála istennek, elmultak; pedig akkor, mikor az ország ily szegénységben volt, akkor, uraim, nem volt adó. akkor a nemes ember nemcsak hogy adót nem fizetett, hanem dézsmát, robotot is kapott; a mit pedig a parasztok, vagy mint akkor mondták, a jobbágyok fizettek : az alig érdemel szót, és ha az akkori időben azt mondták volna, hogy milyen teher fogja nyomni az országot 20 év múlva, ezt hihetetlennek, képtelenségnek tartották volna. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Még gróf Széchenyi úgynevezett garasos terve sem tudott népszerűségre találni. — Milyen ezzel szemben a mai állapot? Ma már ritkaság, hogy főnemeseink birtokai idegen kézre kerüljenek. (Ellenmondás a baloldalon. Helyeslés a jobboldalon. Igaz ! Ugy van!) Látjuk a falusi lakokat csinosodni, a jószágokat instruálni; intensivebb gazdálkodás űzetik, és a polgáriság kibontakozva a czéhek bilincseiből, átalánosan vagyonosodik. Ezeket nem lehet eltagadni, ha csak szemet nem akarunk hunyni. És mindez ma történik, midőn az akkori időkhöz képest oly nevezetes teher nyomja az országot! Nem kételkedem, hogy azon néhány milliói teher, amelyet még róni fognak az országra, még korántsem fogja az országot tőke vagyonában megtámadni. A pénzügyminister a legközelebbi napokban be fogja terjeszteni azon törvényjavaslatokat, melyeket tisztelt barátom Horn Ede is az imént sürgetett, és a melyek a tisztelt ház tanácskozásainak tárgyát fogják képezni. Hogy és mi módon kívánjuk ezen adónemeket fölemelni, arról a pénzügyminister fog annak idejében bővebben szólni. Egyébiránt elfogadom, a mit tisztelt barátom Móricz Pál és utánna Pulszky Ferencz állított, hogy a financzállapot az országban követett politikával igen szoros összefüggésben van. Azon nézetben nem osztozom egészen, amelyet tisztelt barátom Móricz Pál előadott, amely szerint az ország financiájával a polgári házasság is szoros összeköttetésben van, (Móricz Pál közbe szól: De igenis!) részemről azt hiszem, hogy a polgári házasságnak a fináncz állapotokkal legföljebb oly rokonsága lehet, mint tisztelt barátomnak Horn Ede képviselő úrral, a mennyiben a biblia szerint mindketten Ádámtól származnak. Szoros rokonságot nem látok a kettő között, hanem igenis elösmerem a pénzügyi állapot-