Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

70. országom ülés január 22. 1873. 183 tem szerint pedig ez igen szigorú birálat a múltra, mert én roszabb pénzügyi politikát nem ismerek, mint a rendszer- ós tervnélkülit. Igaza lehetett ugyan, tisztelt ház, Móricz Pál tisztelt barátomnak, midőn tegnapelőtt azzal vádolta a pénzügyi bizottság tisztelt előadóját, hogy a pénzügyi bizottság maga éveken át felajánlásai, jóváhagyásai és mentegetései által nagyon elősegítette volna azon gazdálkodást, melynek káros következményét most maga is sajnálja és a ház elé terjeszti; de megengedi tisztelt barátom, ha ezen állításával szemben azt teszem, a mit ő Gorove István tisztelt képviselő ur szépítő beszédével szemben szükségesnek látott, azaz, hogy az éremnek másik oldalát szintén felmutatom. , A példabeszéd azt mondja, hogy a bajnak elismerése, a hibának bevallása az első és legfontosabb lépés a jobbulásra; a példabeszéd azt is mondja: egy megtért bűnös felett nagyobb az öröm a mennyországban, mint 10 igazságos felett, a ki soha sem vétkezett. {Derültség.) Azt hiszem, tisztelt ház! igazságtalanság volna, áhdában a baloldal részérő) és azonkívül hálátlanság az én részemről, el nem ismerni a nagy haladást, melyet egy év óta a pénzügyi bizottság és ennek tisztelt előadója tettek, s el nem ismerni a nagy lépéseket, melyekkel mi hozzánk közeledtek. Mondtam, hálátlanság volna részemről, mert lesz alkalmam beszédem folytában idézni több tételt és eszmét, melyet oly szerencsés valék az előbbi években a ház elé terjeszteni, melyeknek akkor a pénzügyi bizottság ellentmondott, de melyeket ez idén magáévá tesz, s igy igénytelen nézeteimre rásüti magas tekintélyének megbecsülbctlen bélyegét. (Helyeslés hal felöl.) A mi a jelentés szellemét és irányát átalában illeti, ez, nézetem szerint, sokkal közelebb áll, az általunk évek óta védelmezett nézetekhez, mint a pénzügyi bizottság eddigi politikájához. Hisz a jelentésnek egész érvelése abban öszpontosul, a mint azt ma szintén hallottam azon padokról, hogy ez igy nem maradhat, igy nem folytathatik. Élénkebb, élesebb és behatóbb lehetett a mi bírálatunk, de eltekintve a barátságos modortól, eltekintve a kíméletes hangtól — mely nagyon megmagyarázható, ha onnét jő — én a pénzügyi bizottság jelentésében, mind az átalános eszmét, mind a részleteket tekintve, a legborzasztóbb ítéletet látom, mely az eddig követett gazdálkodás fölött kimondható. (Igazi bal felöl.) Vajon azon kormány, melynek oly durva igazságokat mond saját pártja, mint minőket hallott a tisztelt kormány a pénzügyi bizottság részéről, mint hallotta ezeket néhány nap óta itt a jobboldali padokról, —• vajon azon kormány fel van-e jogosítva magáról hinni, hogy a többség bizalmát még birja, hogy a többség őt képesnek hiszi a nagy államgazdasági kérdések megoldására : ez családi ügy a tisztelt többség és megbízottja közt, ez nem a mi dolgunk. Mi, valamint a megelőző években ugy az idén sem akarunk a költségvetés tárgyalásából, pártkérdést csinálni, mind annak daczára, hogy most bevallja a jobb oldal, midőn a költségvetés tárgyalásához fogunk ; nem nézzük a kormány politikai, vagy pártszinezetét, sem az e bársony székeken ülő egyéniségeket, hanem megvizsgáljuk, tekintetbe veszszük az ország valódi szükségeit egy részről, más részről pedig az ország adózó s áldozó képességét. Megszavazzuk mindazt, amit szükségesnek hiszünk, s pedig azon mérvben, amint birja az ország ereje. Egészen más kérdés az, vajon annak idejében a költségvetés letárgyalása után a megszavazott adók és más jövedelmek behajtását, a megszavazott költségek foganatosítását, szóval a megállapított államháztartás kezelését s keresztülvitelét kire bizzuk. De erre felelni elég időnk lesz, mikor a budget tárgyalás után a budget-törvény jön a ház elé. A költségvetést az országnak szavazzuk meg, a költségvetés keresztülvitele a kormány iránti bizalmi kérdés. Mondottam, hogy egészen más a helyzet az idén, mint a megelőző években, minthogy a jobb oldal, mely bizonyosan a pénzügyi bizottság által legjobban van képviselve: nagy lépésekkel közeledett hozzánk. Ez uj állása a pártoknak, nézetem szerint, nagyon könnyítheti s egyszerűsítheti a budgettárgyalást, s ami fődolog, sokkal termékenyebbé teheti azt, mint volt a megelőző években, midőn igen gyakran hangsulyoztatott budgettárgyalásaink meddősége. Ennek fő-oka — ugy hiszem — az volt, hogy a megelőző években ugy a kiindulási pont, mint az irány egészen különböző volt a ház két oldalán. Mi ezen oldalon mindig azon véleményben voltunk, hogy bizonyos kiadások, melyeket kormányunk előirányzott, fölöslegesek, haszontalanok, sőt károsak. Hozzátettük azt, hogy még azon esetben is, ha ilyenek nem volnának, mellőzni vagy elhalasztani kellene azokat, mert a kiadások összege túlhaladja a nép adózó és áldozó képességét. A másik oldalon ellenkezőleg azt mondták, mindezen kiadások hasznosak, s szükségesek, de hozzátettek, hogy még azon esetre, ha ilyenek nem volnának is, nem kellene azokat azért mellőzni, vagy elhalasztani, mert hála a magyar nemzet gazdálkodása fölvirágzásának, hála a folyton növekvő jólétnek és vagyonosodásnak, mit önök természetesen a kormány bölcs politikájának következményéül állítottak oda, hála mindezeknek: Magyarország még fényűzési kiadásokat is engedhet, magának. Ily na-