Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-70

70. országos ülés január 22. 1873. 169 sem vállalta el az egész államadósságot, hanem azt határozta, hogy az nem változó évi járadékokban fog fizettetni. Minek következése az lett, hogy azon arány sem áll fön köztünk, mely akkor meghatároztatok ; mert amíg na az egész járadékot vagyunk kénytelenek fizetni: addig Ausztria az egész adósságot kezelve azt már az unificatio és a szelvény-adó által leszállította és magára nézve kedvezőbbé tette. Tehát a mi pártunk a quotát és az államadósságot, úgy amint az megszavaztatott és elfogadtatott, el nem fogadta. És mi következett ezután? Látjuk azt, hogy Ausztria gazdagodik, gyarapodik és évről-évre csekélyebbek deficitjei, mig végre egészen elenyésznek. Ellenben látjuk, hogy hazánk jobban és jobban sülyed adósságokba. Ebből csak az következik, hogy vagy nekünk volt igazunk, hogy az elvállalt államadósság és quota túlságosan nagy; vagy az, hogy az ausztriai kormány sokkal jobban kezeli az ausztriai államvagyont, mint a magyar kormány a magyarét. Azonban a quotán és az elfogadott államadósságon most már nem változtathatunk. Azt tartom, hogy fordítsuk figyelmünket arra, aminek megváltoztatása hatalmunkban van. Bajaink egyik forrása kormányzatunk czéltalanságában és drágaságában van. Erre nézve Zsedényi képviselő ur nézeteit hasonló irányban már kifejtette, ennélfogva erre nem is terjeszkedem ki. Szükségesnek tartom itt a gyökeres reformokat; és ha a ministerium azt hiszi, hogy nem fog e tekintetben tárgyilagosan eljárni: kérje föl a tisztelt házat, hogy válaszszon erre nézve egy bizottságot. Bajaink forrása továbbá azon rendszertelenségben fekszik, melyet követtünk a vasút építésénél és concessionálásánál, minek következménye az, hogy kamatgarantiára már 12 milliót fogunk fizetni ez évben, jövőre pedig még többet. Vasutaink engedélyezésénél nem mindig országos szempontok voltak irányadók, némely vasutaink kelet-felé, dél-felé s részben észak-felé zsák-utezákba vezetnek, azon vonal pedig, mely egykor az ország fő vágyát képezé, t. i. az eszek-fiumei, nem hogy kiépítve, de engedélyezve sincs még. (Halljuk!) A pénzügyi bizottság bajaink orvoslására az adórendszer reformját ajánlja. Én is az adórendszer reformjában hiszem felelni azon emeltyűt, melylyel az állam gépezete azon hínárból, melybe jutott, kiemelhető és helyreállíthatjuk az egyensúlyt, föltéve, hogy jövőre nem fogunk oly beruházásokat tenni. melyek nem gyümölcsözők. A pénzügyminister ur, ugy látszik, fő figyelmét a földadóra és annak nagyobb jövedelmezésére fordította. Én is igazságosnak tartom, hogy minden föld qualitása szerint egyaránt adóztassák meg, és meg vagyok győződve, hogy ez által az állampénztár néhány millióval nyerni fog. A földadó átaláuos KÉPV. H. NAPLÓ 18". III. KÖTET. fölemelését azonban nagyon merész dolognak tartom akkor, midőn a földadó hátralék 25 milliót tesz, mi majdnem annyi, mint az ország egész évi földadója. Különben is mi van a legbiztosabban és a legsúlyosabban megadóztatva? {Halljuk!) A föld, a házak, a magán és köztisztviselők fizetései; de mig a házak tulajdonosai az adót a lakókra háríthatják és azok által fizettethetik, s mig a tisztviselők, habár néha csekély, de mégis biztos fizetéseikből fizethetik adójokat: addig a földtulajdonos a hosszú időre kivetett adót akkor is kénytelen fizetni, ha az évi jövedelem az adónak meg nem felel. Ezt különben csak mellékesen akartam felhozni. Van azonban a jövedelmi adónak egy neme, mely, nézetem szerint, még nincsen eléggé kiaknázva. s ez a bank, ipar s kereskedelmi üzletek jövedelme, szóval mindazon adó, amely a haszonhajtó üzletnek vagy a pénzkereset jövedelmének felel meg. Ezen adót sem óhajtanám én fölemelni, de kívánom, hogy ennek megállapításánál és kivetésénél nagyobb szigor alkalmaztassák; mert naponta tapasztaljuk, mennyire hiányosak az adó-bevallások és kivetések s mennyire meg nem felelnek az igazságnak. Számosan vannak, kikről ország-világ tudja, hogy jövedelmeik sok ezerre mennek, s azok mégis csak néhány száz forintot vallanak be, s csak ettől fizetik adójokat. Kövessük e tekintetben Amerika és Anglia példáját, ahol a jövedelmeiket eltagadok s így az államot károsítok háromszoros adófizetéssel, sőt még börtönnel is megbüntettetnek, s meg vagyok győződve, hogy akkor, midőn igy az egyenlőség és igazságnak eleget tettünk : az állam jövedelmét növekedő mértékben évről-évre több millióval fogjuk szaporítani. Van továbbá másik mód jövedelmeink szaporítására, és ez az, hogy a jövedelmek beszedését és az adó behajtását olcsóbbá tegyük. Nem akarok részletekbe bocsátkozni; de kívánom a tisztelt ház figyelmét némelyekre fordítani. Az adó behajtás az adóhivatalokkal együtt kerül 2,200.000 frba. Nem lehetne-e talán a földadót olcsóbban beszedetni. Én. azt hiszem, lehetne. Bízzuk az adó beszedést a megyékre, és meg vagyok győződve, hogy azok budgetjök csekély fölemelésével az adót ép ugy be fogják szedni. Ott vannak továbbá az államjószágok; bruttó jövedelmük 4,600.000 frt, a kezelés 2,200.000 frtba kerül, tehát csaknem felébe a jövedelemnek; ami akkor, midőn ezen jószágoknál mindenütt a bérrendszer divatozik, nagyon túlságosnak látszik. Ott vannak az erdők; brutto-jövedelmök 14,400.000 frt, a kezelési költség 9,600.000 frt, tehát a tiszta jövedelem csak 4,800.000 frt. A dohányjövedék 24,200.000 frt s a szeszadó 6,700.000 frt, jövedelme ellenében a kezelés 12,400.000 frt, és a pénzügyőrség fön22