Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-69
január 21. 1873. 160 69. országos ülé l) Az igazságszolgáltatás: nálunk 7°/ flJ — Ausztriában 5%-át. £) A honvédelemügy: nálunk 3 x / 2 — Ausztriában d) A közoktatásügy: nálunk 1 1 j 2 — Ausztriában i7 10 %áte) Vasúti kamatbiztositás : nálunk 4 — Ausztriában 47, 7 0-át. f) A pénzügyi administratio : nálunk 28—30 — Ausztriában 20°/ ft-át. g) Rendkívüli inventiók : nálunk 18°/ 0 — Ausztriában 6°/ 0 . h) A nyugdijak: nálunk l°/ 0 —Ausztriában 3°/ 0 . i) Államadóssági kamat: nálunk 23 — Ausztriában 26%-át. . Ezekkel, tisztelt ház! ugy vélem eléggé hű és eléggé széles alapja van nyújtva annak, hogy a fen fölállított kérdések elsejére teljesen tárgyilagos és kimerítő felelet adathassák! Ugyanis egészben és részleteiben szemlélve financiális helyzetünket tartózkodás nélkül mondom ki, miszerint igenis! van több irányban baj és hiány; van ok arra, hogy pénzügyi helyzetünket kielégítőnek ne tartsuk, s az eddiginél tervszerűbb, számítóbb budget-politikát kövessünk; de ugyanannyi joggal vélem kimondhatni azt is, hogy a jelzett bajok és hiányok korántsem oly nagyok, mint sokan hiszik, nem organicusak és nem mélyen rejlők, nem orvosolhatlanok, vagy azon súlyos vádakat és támadásokat indokolok, a melyek e házon belül és kivül legújabban a közvetlenül előttem szólott tisztelt képviselő barátom Csávolszky áltál is, kinek egyébiránt sokkal inkább bámultam hangját és nyelvezetének gyorsaságát, mint érveinek nyomatékosságát. (Élénk derültség a jobb oldalon; Halljuk! Halljuk!) a 1867 óta fönállott ministeriumok, és implicite az ezeket támogató jobboldal ellen intéztetnek. Legyen szabad nézetemet mindkét irányban közelebbről indokolnom. Nem lehet kétségbe vonni azt, hogy 1868-tól mostanig pénzügyi tekintetben egynémely s részben nagyobb hiba is követtetett el; hogy költekezéseink több irányban szertelen mérvben történtek, egy két vasút, építkezés, investitió, államipari vállalat kelletin túl menő áldozatokkal, részben helytelen módon és irányban létesíttetett ; pénzügyi s azzal legszorosabb kapcsolatban álló közlekedési, forgalmi és gazdasági politikánk néha egy szorosan következetes rendszer hiányát éreztette, anyagi erőinket és képességeinket meghaladó aspirátiók és ambitiók tekintetéből többet költöttünk mint kellett és szabad lett volna; administratiónk némely ágai nem kellő szakképzettséggel s ép azért a költséget szaporító módon vitettek, a kormányi ellenőrizet egyes építkezések stb. fölött nem eléggé erélyes volt; bizonyos pénzhatalmak irányában igenis nagy türelem és kiméletesség követtetett ; beruházásainkban néha rögtönözve s rohamosan jártunk el; szóval tettünk egyetmást, a mi az ország anyagi erejének túlbecsüléséből és a financiális tekinteteknek nem eléggé szoros szem előtt tartásából eredt. De midőn mindezeket elismerem, azon meggyőződésemet sem hallgathatom el, hogy mindezen bajokat és hiányokat komoly aggodalomra okot adókúl nem tekintem, s azok nagyobb részét nemcsak megmagyarázhatónak, hanem menthetőnek is tartom. Kétségtelen ugyanis mindenekelőtt az, hogy az egész eljárás és politika, mely a mai pénzügyi helyzetet előhozta: igen nagy részben egy természetes, azaz összes közviszonyainkban s ujabb államés társadalmi életünk fejlődésében gyökeredző processusnak folyamánya ; processusnak, melynek közepette első és visszautasithatlan követelménykép ismertük fel és hangoztattuk mindnyájan (jobb és bal felől egyaránt és kivétel nélkül) azt, hogy a visszavívott szabadság és szabad önrendelkezhetés alapján százados mulasztások pótoltassanak, a majd nem minden irányban mutatkozó hézagok kitöltessenek ; a kormányhoz és képviselő-házhoz eljutott megszámithatlan sokaságú s jó részben nem jogosulatlan panaszok, igények lehetőleg kielégíttessenek ; szóval egy uj , belterjesb és különösen a közgazdaság és anyagi megújhodás föltételeit biztosító fejlődés alapjai megvettessenek. Láttuk, és éreztük mindnyájan, a cselekvés, a gyorsan cselekvés és nagyobb szabású cselekvés visszautasithatlan szükségességét; láttuk és éreztük, hogy államés köz-háztartásunkban arra, hogy a nemzet várakozásainak megfelelhessünk, — az eddigi szűk- és korlátolt határokon tágítanunk kell, hogy a hosszú időkön át elnémítva volt, de most egyszerre kiáltó hangon nyilatkozó kielégítetlen érdekek csak nagy erőfeszítéssel nyugtathatók meg; s hogy egy egész sora a politikai műveltség és anyagi reformoknak és javításoknak képes egyedül hazánkat azon fejlődési polczra emelni, a melyen alul maradva, vagy elpusztulunk, vagy szánandó tespedésbe sülyedünk ! Vagy lehet-e kétségbe vonni, hogy mily nagy pressiója alatt az uj visszonyok és igényeknek állottunk 1867. óta mindnyájan, állottunk párt- és személy-különbség nélkül, egyes ugy, mint a kormány, az egyszerű képviselő ugy, mint a minister, s magok a pártok vezérei. Vagy emlékeztessem talán a tisztelt házat arra, a midőn (s erről mint többizbeni pénzügyi bizottsági előadó ép magam is közvetlenül tanuskodhatom) a midőn mondám, nem egy alkalommal a tisztelt ház , majd bizonyos nemes fellendülésben, majd az imént jelzett erkölcsi nyomás befolyása alatt saját initiativájából egyik-másik czélra ezreket, százezreket, a financzministernek nem ritkán távol-
