Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
132 68. országos ülésganuár 20. 1S73. teendőit, fogékonyabb az iparra, a kereskedésre. (Helyeslés.) A felsőbb tanintézetek befolynak az egyéni tulajdonok értékesítésére és az államok előhaladottsága, jóléte az egyének műveltségétől sokfélekép föltétel eztetik. (Élénk helyeslés.) Szakképzett egyének mind megannyi tőkék az államban — kik, ha nem lelnek tért munkásságukra a föld fölött, behatnak a föld gyomrába, s uj világot teremtenek az ipar és kereskedés számára. A kormány nagy szolgálatot tett bár a népnevelési törvény behozása által a hazának; de annak életbeléptetésére nem birt elég erélylyel, nem birt elég bátorsággal. A felsőbb tanintézetek iránt pedig eddigi munkássága nem volt egyéb készülődésnél. A népnevelési ügyeknél közvetlenebbül érintik az állam pénzügyeit a gazdászat, ipar és kereskedelem követelményeinek megfelelő politika, s a jó keresdelmi törvények. Azon kereskedelmi politika, melyet a kormány a kereskedelmi törvény létesítése alkalmával életbe léptetett, sokkal inkább kedvezett Ausztriának, mint Magyarországnak. A kereskedelmi törvények csak most 6 év után igértetnek előterjesztetni, így e tekintetben is csak készülődéseket tapasztalunk. (Igaz!) Oly országban, hol a hűbériség maradványai sok részben mai napig is fönállanak: nem fejlődhetik az ipar, gazdászat, kereskedés szabadon. Valójában alig lehet nagyobb tehetetlenséget képzelni, mint melyet a kormány a hűbériség maradványainak megszüntetése tekintetében elkövetett. Eltörölték a szőllő dézsmát, de hogy ? Máig is járnak utána sokan kárpótlásért. S a regálék mikénti megszüntetése iránt a kormány 7 év multával, daczára a kiküldött enqueteknek, még nincs tisztába önmagával, pedig a regálékról sokat hallottunk a választások alatt. (Derültség.) Adattak be interpellatiók, határozati javaslatok e tárgyban, s az eredmény az, hogy a kormány hat év után sem tudja, mit tegyen e kérdésben. (Igaz! bal felől.) Ily habozó, bizonytalan nézetek mellett, melyek a status gazdászati követelményeket semmibe se veszik, nem lehet jó pénzügyeket teremtem. Vessünk egy pillantást tényleges helyzetünkre. Egy felől gazdászatunk, kereskedelmünk teng, gyáraink bukó félben, iparunk nemcsak fejletlen, hanem visszamenő állapotban, (ügy van, bal felől.) Magyarország ipara csak 3 irányban fejlődhetett volna jelentékenyen. És az a dohány, a malom és szeszipar. A dohány ipart, bár arra volnánk hivatva, hogy olcsó dohánynyal és szivarral áraszszuk el Európát: megöli az állami egyedáruság. A malom ipart, ha egyébbel nem, egy olcsó kölcsönnel segíthette volna az állam ; a szeszipart leginkább a czélszerütlen adótörvény, mely mellett becsületes gazdák kisebb mennyiségben gazdagáguk javítására nem főzhettek, tette semmivé. A malom és szeszipar hanyatlását ma csak azok tulajdonosai érzik, később fogja azt a mezőgazdaság és az ország pénzügye még jobban megérzem, és akkor fog bekövetkezni a helytelen politikának azon rósz következése, mely az ország pénzügyeit igen sérelmesen fogja illetni. Tudom én tisztelt ház, bogy ipart magában a kormány nem teremthet; de alig létezik valahol előhaladott ipar. mely nem a kormányok gondos ápolásának köszönheti előhaladását. S bárminő szorgalommal végezze az ifjú kereskedelmi minister ur teendőit, s bárminő szerencsével kösse meg ezután is a nagy állammal, Montenegróval a posta-szérződéseket; ha a dohány, a malom és szesz ipar naponként sülyedő állapotában marad: ezután sem foghat megfelelni azon nagy feladatnak, melyet mi az ország mezőgazdái, kereskedői és iparosai, a magyar földmivelés, ipar és kereskedelmi ministertől méltán megvárhatunk. Átalában tehát e tekintetben sem tett a kormány oly intézkedéseket, melyektől pénzügyi helyzetünk javulását várhatnók. A jó pénzügynek egyik élet föltétele a jó polgári és büntetőtörvények, s azoknak pontos végrehajtása. Hogy a kiegyezés után magán törvényeink chaos-szerü állapotban voltak, az tagadhatlan. Ez állapotból csak gyökeres reform utján lehetett volna kibontakozni. Azonban a kormány foltozni akarta azt, mi folthatlan volt, pedig a polgári és bünteti) codexek elkészítése és életbeléptetése egy pár év alatt nem lett volna nehéz. S ma hogyan állunk ezen kérdéssel szemben? A törvényeket ministeri rendeletek által igyekeznek sokszor pótolni, és a zűr zavar valóban növekedik, bár sokat áldoztunk az igazságszolgáltatás nagy érdekeiért; de inert a szervezés ministeri rendeletek által teljesíttetett, kellő javulás nem következett be, sőt ha a törvényszékek, járásbíróságok beosztása igy marad, be sem következhetik. (Élénk helyeslés.) Csak egy pár példát leszek bátor felhozni. Biharmegyének Debreczen és Várad szabad királyi városokkal együtt 216 • mértföld területtel és mintegy 540 ezer lakossal van 3 törvényszéke, Zemplénmegyének 108 [~] mértföld s csaknem félennyi népessége mellett szinte van 3 törvényszéke; Szabolcsmegyének 125 F] mértföldre van egy törvényszéke. Biharmegyében van járásbíróság, mely 130 ezer léleknek lenne köteles ügyeit végezni. Meglehet, mert ezek baloldali megyék voltak történetesen ; de ha az igazságszolgáltatás nagy érdekei pártérdekeknek feláldoztatnak: akkor rendezett pénzügyet teremteni vajmi nehéz, és e tekintetben a kormány tul bőkezű volt, és a deficitnek egyik főforrása bizonyosan itt keresendő. Mi következése ennek? Hogy ott is restantiák vannak, ahtd soha sem voltak, s hogy most a pótlólag rendszeresített
