Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-68
68. országos ülés január 20. 1873. 121 jzettség, vagyis a pártszellem. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Az egyik azt sugalta a bizottságnak, hogy kutassa alaposan az adatokat és derítse ki az igazságot minden részrehajlás nélkül; a másik arra kényszeritette, hogy habár az igazságot ki is mondja, azt mégis egy kis bonbonba burkolja, és tegyen hozzá valamit, ami a szomorú igazságot — ha nem is menthetővé, de — legalább magyarázhatóvá tegye. Innét származik az, hogy a jelentésnek csaknem mindegyik hasábjában találkozunk gáncscsal és dicsérettel egyaránt. El van ismerve a sok hiba, a rettentő sok mulasztás és a rósz gazdálkodás; de mindjárt hozzá van téve, hogy ez természetes dolog ennél és ennél fogva. Ha kutatjuk, mi volt tulaldonképeni czélja e habozásnak: én azt látom, hogy a bizottság előtt kettős czél lebegett, midőn e munkálatot készítette, valamint a tisztelt képviselő ur előtt is, midőn tegnapelőtti beszédét elmondta; e kettős czél világosan az, hogy először, igazolja az 54 milliós kölcsönt és másodszor, hogy igazolja és előkészítse a kedélyeket és megbarátkoztassa a házat az adófölemelés eszméjével. Hogy a pénzügyi bizottság e kettős czélt elérje, egy uj elmélethez folyamodott. Ezen theoria annálinkább magára vonta figyelmemet, amenynyiben eszembe jutott, hogy a tisztelt ministerelnök ur is, midőn programmbeszédét elmondá, ezen uj elméletre czélozott. Nem tudom, vajon a ministerelnök ur tanulta-e ezt a pénzügyi bizottságtól, vagy pedig a pénzügyi bizottság a ministerelnök úrtól, de annyi ténj 7 , hogy ez elmélet igen érdekes. A pénzügyi bizottság ugyanis azt találta föl, hogy egyedül a jelen nemzedék vállaira hárítani mindazon terheket, melyek gyümölcseit a jövő fogja élvezni, és melyek a jövő érdekében tétetnek: nem lehet; ez igazságtalanság. Tehát természetesen jogos és méltányos, — mondja a pénzügyi bizottság, — hogy a jövő nemzedék viselje annak terheit, amit ö élvez ; tehát csak rakjunk a jövő nemzedék nyakára adósságot, ez jogos és méltányos. Mondom, a tisztelt ministerelnök ur már első beszédében szintén hangoztatta, midőn azt monda, hogy a ministerium azon irányt kívánja követni, hogy a jelen nemzedék tulterheítetése nélkül történjenek meg, az ország érdekében, de különösen a jövő kor érdekében megkívántató beruházások ; szóval kifejezte az eszmét, hogy a terhek egy részét a jövő nemzedékre kell róni. Ezen elméletet már olvastam ugyan némely nemzetgazdászati müvekben, de nem fogadhatom el, nem fogadhatom el önmagában sem; mert én azt hiszem, hogy egy nemzedéknek ugyanazon kötelessége van a jövő nemzedék iránt, mely kötelesség hárul az apára a gyermek iránt. Nem jó fogalmaim lennének azon apáról, ki azt mondaná, hogy fogok ugyan jószágot hagyni fiamnak, hanem fogok neki hagyni jó csomó adósságot is. KÍPV. H. NAPLÓ 18?. III. KXTET. Elhiszem, hogy jobb egy adósságokkal megrakott jószág is, mint semmi; de ezt szükségből lehet csak tenni, nem pedig elméletté emelni, jogosnak és méltányosnak mondani. Ez nagyon veszedelmes elmélet, különösen nálunk, hol ha ezen tant sanctionáljuk: ennek az lenne a következése, hogy a beruházásokra fölvett kölcsönöket elköltenők és hagynánk azután a jövő nemzedékre olyan örökséget, mint hagyott a megboldogult Bernáth Gazsi a lipótvárosi bazilikára, tudniillik adósságot jószág nélkül. (Derültség bal felől.) Ezen theoriát el nem fogadhatom. Ámde ezen uj elmélet által csak egy dolog volna igazolva, tudniillik a kölcsön; hátra maradna még a másik, tudniillik az adóemelésre találni plausibilis indokot. Ezt megtalálta a pénzügyminister ur, midőn azt monda, hogy más teher az, melyet egy 7 éves gyermekre és más, melyet egy 10 éves gyermekre lehet rakni. Ez ugyan nem igen emelkedett és nem igaz államférfiúi tan; hanem mutatja az irányt, melyet a pénzügyminister ur követni szándékozik; és miután bizonyos, hogy a gyermek egy év múlva ismét idősebb lesz, föl lehet tenni, hogy a jövő évben emeltetni fog az adó. Tény azonban az, hogy ámbár a pénzügyi bizottság jelentése ezen hibában szenved: megvan azon érdeme, hogy a jelenlegi állapotot híven tükrözi vissza. Összeállította az adatokat és azokból mindenki láthatja és szomorúan tapasztalhatja, hogy a financiális romlás, hogy nemcsak előttünk áll, hanem már benne vagyunk. Tisztelt ház! Nem szándékozom e részben sem a tisztelt előadót, sem a pénzügyministert számbeli tömkelegökben követni; én csak azt a tényt constatálom, hogy daczára annak, miszerint ki van mutatva, hogy jövedelmeink tetemesen szaporodnak, kiadásaink mégis túlhaladják azokat; tény az, hogy szaporodnak nemcsak azon kiadások, melyeket gyümölcsözőknek szoktak mondani, de tetemesen szaporodnak a meddő kiadások is, mint szaporodtak eddig négy fél millióval a közösügyi költségek. Miután ez igy áll, mit kell tenni? Kutatnunk kell, mint mondám, a bajnak, a jelen helyzetnek kútfejét, Én a magam részéről a mai szomorú helyzetnek kútfejét főképen három dologban látom; látom először: főképen a közösügyi alkuban, direct és indirect utón, látom másodszor: a rósz gazdálkodásban, harmadszor: az adórendszer rendszertelenségében, ezzel kapcsolatban a közös kezelésben, mely az adó nagy részét aránytalanul nagy mérvben hasztalan emészti fel. Tisztelt ház! Ámbár már többször volt szó e fontos tárgyról e házban, de engedjék meg, hogy ez alkalommal eszmémet teljesen kifejezhessem és 1G
