Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-67
118 67. országos ülés január 18. 1873. az időt bevárni, mig a tett befektetések gyümölcsözni fognak. De ismét legbensőbb meggyőződésem, hogy a megkezdettek eomplettirozása, kiegészitése, ami még ma töredék, annak befejezésre vitele: annak idejében ennek az országnak nem megromlására, de felvirágzására fog vezetni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy mennyire igaz ez, méltóztassék venni azon számokat, melyeket a pénzügyi bizottság tisztelt előadója felhozott. 94,000.000 volt a nettobevétel 1867-ben, 126—127 millió az 1873-iki előirányzat szerint ma. A különbség a két szám közt 32-—33 millió; tehát több mint egyharmada az akkori összes tiszta jövedelemnek; mit tesz ez? Azt teszi, hogy ezen államnak netto-bevételei hat év alatt egyharmad részszel szaporodtak. Ha ez 18 évig ugy menne: akkor a bevételek megkétszereződnének. (Derültség bal felől.) Én nem akarom állítani, hogy ez igy lesz; de azt merem állítani, hogy abban van előny, ha ma ezen országnak nettó-bevétele egyharmaddal több, mint volt 1867-ben, notabene, több anélkül, hogy az adók fölemeltettek volna, tehát több csupán a vagyonosodás következtében. Ha ez nem volna, nem volna meg az egyesek kezén az a több jövedelem, aminek a több adó felel meg; mert a több adó utóvégre is, — ha nem következett be adófölemelés, — a több jövedelemnek felel meg az egyeseknél. Méltóztassék az adókulcs szerint kiszámítani, hogy a 30 milliónyi jövedelemtöbbletnek mennyi jövedelem-többlet felel meg az egyeseknél. Ez ama hat évnek eredménye. Méltóztassék továbbá fontolóra venni, hogy ha ezen 33 millió nem volna: akkor a kiadásoknál kénytelenek lettünk volna megmaradni annál, amit költöttünk 1867-ben, 1868-ban. Tehát iskoláinkra nem költhetnénk 3 millióval többet, utainkra nem költhetnénk 4 millióval többet, nem állíthattunk volna fel 800 postaállomással többet, a távirdai huzalokat 60°/ 0-kal nem szaporíthattuk volna; igazságszolgáltatásunkért nem áldozhattunk volna 4 millióval többet, Horvátországért és a Határőrvidékért nem hozhattunk volna harmadfél milliónyi áldozatot, stb., stb. Ezt mind nem lehetett volna tenni. Jók-e ezek? Hajók: ne kárhoztassuk magunkat azon cselekvésekért, amikkel ezeket lehetőkké tettük. Ha nem jók: az más. Én részemről valamint az egyeseknél, ha bevételeiknek kiadásaikhoz való arányát nem rontva, nagyobb kiadás tehetősére képesitik magukat, sohasem tartottam szerencsétlenségnek: ugy az államnál sem tartom annak; de hozzáteszem : ha ez a bevétel és kiadás közti arány megrontása nélkül történik. Nem akar ez lenni, tisztelt ház, a takarékosság elleni érvelés, és kérem előre is, ne méltóztassék azokat, miket most mondottam, ismét arra használni fel, hogy ez azért történt, hogy bátorítsak az eddigi utón haladásra. Férfiakkal beszélek, és mint férfin;, tehát azt gondolom, hogy nem értenek félre, amikor komoly meggyőződésemnek adok itt ünnepélyes kifejezést az iránt, hogy ha elvégeztük egyszer a megkezdett, munkát: elérkezett az ideje egyelőre, hogy a gyümölcsnek megérését ezen a téren némileg megvárjuk; ha továbbá készen bevallom, hogy az eszerint emelkedett erővel biró országtál többet megkívánni az idő ma már elérkezett, amit én nem tartok, hogy elérkezett volna oly sokkal ezelől; mert viszont azon igazságot sem hagyom szem előtt, amely ellenünkben sokszor hozatott föl, hogy t. i. 1868. előtt az ez oldalon ülök is nem egyszer jelentették ki, hogy ez ország a reá mért terheket nem birja el : és íme most oda juttatjuk, hogy magunk emeljük e terheket. Különbség van a dologban. Amit meg nem bír a 7 éves gyermek: azt elbírja a 18 éves ifjú, a mit meg nem bír az az ország, mely 94 millió nettót birt jövedelmezni: azt megbirja az az ország, a mely most adóemelés nélkül 126 millió jövedelmet ad. Továbbá még egy másik positiv tényt akarok felemlíteni, azon körülményt, hogy a direct adó hátralékából a rendes évi kirováson tul kerékszámban 5—3 millió közt folyt be évenkint, továbbá, hogy az ínséges kölcsönből hét év alatt 17 millió folyt be, tehát az az ország, mely akkor a kölcsönre szorult: most képes azt az adó terhe mellett is visszafizetni. Befolyt egy nagy csomó Tiszakölcsön, bankkölcsön, s nem tudom még miféle néven nevezendő más kölcsön, mely által megkönnyült az ország népességégeinek terhe, amelyért mindegy, akár adónak, akár ínséges vagy bárminő kölcsönnek nevezzük, amiért exequaltatik. Ebben az országban még sokkal inkább elérkezett az ideje, hogy tulterheltetés nélkül minél előbb a közjövedelmek direct emelésére is gondoljunk, mintha azt korábban tettük volna. Kiemeltem, hogy azon politika, amely egyfelől 175 millió adósságot csinált, másfelül 15 milliót a vasutaknak biztosított, s ezzel és amannak kamataival magára egy nagy terhet vállalt, t. i. vagy 25 milliót : nem lehet oly rendkivülileg elhibázott, egy oly kedvezőtlen színben feltüntethető, mert ennek ellenében már is megvan a bevételi szaporodásban az ellensúly. Ha a tisztelt ház tőlem azt kérdi, hogy ezen egészben helyes eljárás folyamában hibák, inconvenientiák, helytelenségek nem csusztak-e be: nem mondhatnám, hogy ez nem történt, bizony csúsztak, minden ember, minden ország életében, cselekvésében, sajnos, sokszor csúsznak be hibák. Azt hiszem, ki azt akarja, hogy cselekedetei közben ne hibázzék soha: de soha: az aligha fog sokat cselekedni; (Helyeslés a jobb oldalon.) mert ez lehetetlen.
