Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.

Ülésnapok - 1872-67

118 67. országos ülés január 18. 1873. az időt bevárni, mig a tett befektetések gyümöl­csözni fognak. De ismét legbensőbb meggyőződésem, hogy a megkezdettek eomplettirozása, kiegészitése, ami még ma töredék, annak befejezésre vitele: annak idejében ennek az országnak nem megromlására, de felvirágzására fog vezetni. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy mennyire igaz ez, méltóztassék venni azon számokat, melyeket a pénzügyi bizottság tisz­telt előadója felhozott. 94,000.000 volt a netto­bevétel 1867-ben, 126—127 millió az 1873-iki előirányzat szerint ma. A különbség a két szám közt 32-—33 millió; tehát több mint egyharmada az akkori összes tiszta jövedelemnek; mit tesz ez? Azt teszi, hogy ezen államnak netto-bevételei hat év alatt egyharmad részszel szaporodtak. Ha ez 18 évig ugy menne: akkor a bevételek megkétsze­reződnének. (Derültség bal felől.) Én nem akarom állítani, hogy ez igy lesz; de azt merem állítani, hogy abban van előny, ha ma ezen országnak nettó-bevétele egyharmaddal több, mint volt 1867-ben, notabene, több anélkül, hogy az adók fölemeltettek volna, tehát több csupán a vagyonosodás következ­tében. Ha ez nem volna, nem volna meg az egye­sek kezén az a több jövedelem, aminek a több adó felel meg; mert a több adó utóvégre is, — ha nem következett be adófölemelés, — a több jövedelemnek felel meg az egyeseknél. Méltóztassék az adókulcs szerint kiszámítani, hogy a 30 milliónyi jövedelem­többletnek mennyi jövedelem-többlet felel meg az egyeseknél. Ez ama hat évnek eredménye. Méltóztassék továbbá fontolóra venni, hogy ha ezen 33 millió nem volna: akkor a kiadásoknál kénytelenek lettünk volna megmaradni annál, amit költöttünk 1867-ben, 1868-ban. Tehát iskoláinkra nem költhetnénk 3 millióval többet, utainkra nem költhetnénk 4 millióval többet, nem állíthattunk volna fel 800 postaállomással többet, a távirdai huzalokat 60°/ 0-kal nem szaporíthattuk volna; igaz­ságszolgáltatásunkért nem áldozhattunk volna 4 mil­lióval többet, Horvátországért és a Határőrvidékért nem hozhattunk volna harmadfél milliónyi áldozatot, stb., stb. Ezt mind nem lehetett volna tenni. Jók-e ezek? Hajók: ne kárhoztassuk magunkat azon cse­lekvésekért, amikkel ezeket lehetőkké tettük. Ha nem jók: az más. Én részemről valamint az egyeseknél, ha bevéte­leiknek kiadásaikhoz való arányát nem rontva, na­gyobb kiadás tehetősére képesitik magukat, soha­sem tartottam szerencsétlenségnek: ugy az államnál sem tartom annak; de hozzáteszem : ha ez a bevétel és kiadás közti arány megrontása nélkül történik. Nem akar ez lenni, tisztelt ház, a takarékos­ság elleni érvelés, és kérem előre is, ne méltóz­tassék azokat, miket most mondottam, ismét arra használni fel, hogy ez azért történt, hogy bátorít­sak az eddigi utón haladásra. Férfiakkal beszélek, és mint férfin;, tehát azt gondolom, hogy nem értenek félre, amikor komoly meggyőződésemnek adok itt ünnepélyes kifejezést az iránt, hogy ha elvégeztük egyszer a megkezdett, munkát: elérkezett az ideje egyelőre, hogy a gyü­mölcsnek megérését ezen a téren némileg megvár­juk; ha továbbá készen bevallom, hogy az esze­rint emelkedett erővel biró országtál többet meg­kívánni az idő ma már elérkezett, amit én nem tartok, hogy elérkezett volna oly sokkal ezelől; mert viszont azon igazságot sem hagyom szem előtt, amely ellenünkben sokszor hozatott föl, hogy t. i. 1868. előtt az ez oldalon ülök is nem egyszer je­lentették ki, hogy ez ország a reá mért terheket nem birja el : és íme most oda juttatjuk, hogy ma­gunk emeljük e terheket. Különbség van a dolog­ban. Amit meg nem bír a 7 éves gyermek: azt elbírja a 18 éves ifjú, a mit meg nem bír az az ország, mely 94 millió nettót birt jövedelmezni: azt megbirja az az ország, a mely most adóemelés nél­kül 126 millió jövedelmet ad. Továbbá még egy másik positiv tényt akarok fel­említeni, azon körülményt, hogy a direct adó hátraléká­ból a rendes évi kirováson tul kerékszámban 5—3 millió közt folyt be évenkint, továbbá, hogy az ín­séges kölcsönből hét év alatt 17 millió folyt be, te­hát az az ország, mely akkor a kölcsönre szorult: most képes azt az adó terhe mellett is visszafizetni. Befolyt egy nagy csomó Tiszakölcsön, bankkölcsön, s nem tudom még miféle néven nevezendő más köl­csön, mely által megkönnyült az ország népességé­geinek terhe, amelyért mindegy, akár adónak, akár ínséges vagy bárminő kölcsönnek nevezzük, ami­ért exequaltatik. Ebben az országban még sokkal inkább elérkezett az ideje, hogy tulterheltetés nél­kül minél előbb a közjövedelmek direct emelésére is gondoljunk, mintha azt korábban tettük volna. Kiemeltem, hogy azon politika, amely egyfelől 175 millió adósságot csinált, másfelül 15 milliót a vas­utaknak biztosított, s ezzel és amannak kamataival magára egy nagy terhet vállalt, t. i. vagy 25 mil­liót : nem lehet oly rendkivülileg elhibázott, egy oly kedvezőtlen színben feltüntethető, mert ennek ellené­ben már is megvan a bevételi szaporodásban az ellensúly. Ha a tisztelt ház tőlem azt kérdi, hogy ezen egészben helyes eljárás folyamában hibák, inconve­nientiák, helytelenségek nem csusztak-e be: nem mondhatnám, hogy ez nem történt, bizony csúsztak, minden ember, minden ország életében, cselekvésé­ben, sajnos, sokszor csúsznak be hibák. Azt hiszem, ki azt akarja, hogy cselekedetei közben ne hibázzék soha: de soha: az aligha fog sokat cselekedni; (Helyeslés a jobb oldalon.) mert ez lehetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents