Képviselőházi napló, 1872. III. kötet • 1873. január 11–február 1.
Ülésnapok - 1872-67
fi7. országos ülés január 18. 1873. 107 1868-ban és 1869-ben ugyanis a bányászatnál fölvéve voltak mindazon átfutó tételek, a melyek a pénzkezelésnél fölmerülök, és ezek azok, melyek az emiitett 8 millió két százezer frtot teszik. De az anyag kezelésre vonatkozó tételek akkor sem voltak fölvéve. De igén is kimutatva voltak azon évek zárszámadásaiban, ugy hogy azon összeg, mely a nevezett évben az előirányzatban ejtetett el: nem talál a zárszámadásban elejtéssel: elsőbbi szintén két akkora tevén 1870-ben vagy 16 milliót, azokban nemcsak a pénzkezelés átfutó tételei, de az anyag kezelései is elejtetvén. Ha tehát itt — pro rectificatione — az összehasonlítás érdekében az 159 millióval kimutatott bevételekhez a 16 millió frtot hozzáadjuk: ugy az eredmény az esetben 175 millió frt lenne; tehát visszaesés helyett az elő évinél 8 millió írttal több. A következő évnek 165 millió írttal fölvett eredményével ugyanezen operatiót kell keresztülvinni, a mikor az 181 milliót fog kitenni: tehát a többlet 6 millió frt lesz. Ez mi feltűnt magának a pénzügyi bizottságnak is, hogy t. i. a bevételek emelkedése, 1868—73-ra igen csekély, csak 7 millió frt. Ez emelkedés, ha a nettó emelkedéssel összemérjük, nem is harmonisál. Természetesen, mert azon körülmény, hogy az anyag-kezelésre vonatkozó tételek az előirányzatokban korábban sem voltuk felvéve s ott nem is ejtethettek el, az anyag-kezelésnek az eredményekben igen, de az előirányzatban elhagyatása, a nettóra nem gyakorol semmi befolyást, mig a bruttóra igen. Ezen teljes 8 milliónyi különbözettel tehát nagyobb az emelkedés 1868-tól 1873-ig, mint az a pénzügyi bizottság kimutatásában előtűnik. Ismétlem, az egész ok az, hogy az előirányzatokban a pénzbeli kezelés átfutó tételei bagyattak csak ki, mivel abban előbb is csak azok valának fölvéve, az eredményekből pedig az anyag-kezelésre vonatkozók is, mivel a korábbi zárszámadások azokat és tartalmazták. A végeredmény egyébiránt és itt már újra találkozom a pénzügyi bizottság előadójával, illetőleg azon bizottság jelentésével is — az elősoroltam eredmények a kimutatott kiadásokat meghaladják 20,748.000 frttal. A végeredmény, az igaz tanulság tehát az, hogy egy 26,197.000 frttal előirányzott hiány helyett 4 év alatt beállott 20 millió 748.000 frtnyi többlet. Én nem helyezek semmi súlyt arra, hogy előirányzatainkkal szemben oly tetemes, közel 47 milliónyi javulást niutatnalí az eredmények, mert annak igen könnyen lehet oka az előirányzat helytelensége s tökéletlen volta is, a mint erre a pénzügyi bizottság előadója is reá mutatott. Ha a lehetőnél és az indokoltnál alacsonyabbra előirányozzuk a bevételeket, ha kiadásokat is felveszünk, a melyek előre láthatólag nem fognak teljesíttetni, mert a megfelelő föladatok nem hajtatnak végre: ugy az előirányzattal szemben meglehet csinálni bármily mérvű javulást. Erre tehát nem helyezek semmi súlyt; de nagy súlyt helyezek arra, hogy a rendes kiadások fedezésére tényleg szükséges összegeknél négy éven át közel 21 millióval többet tettek rendes bevételeink. Annál nagyobb súlyt helyezek erre, mert nem szabad elfelednünk azon 7 millió és néhány százezer frtot, melyről megemlítette már a tisztelt előadó ur is, hogy 1870-ben tulajdonképen incompeteníer foglaltatott a rendes kiadások közzé, miután az 1870-iki franczia-porosz háború alkalmával szükségesnek mutatkozott s rendkívüli fölszerelésekre megkívántatott összegek bizonyára nem rendes kiadást képeztek. A négy éven át ennek daczára is elért többletből tisztelt ház az évi átlag tesz 5,187.000 frtot. Azért emelem ezt ki, mert tudom, hogy az általam épen előadottakra nem minden alap nélkül tétethetik azon megjegyzés, hogy könnyű a rendes kezelésnél egy többletet csinálni, ha az oda tartozó tételeket nem helyezzük abba, hanem áttesszük a rendkívülibe, a mikor azután nagyon természetes, hogy a rendesnél fölösleg áll be, a hiány a rendkívülinél mutatkozván. Ez észrevétel jogosultságot átalán véve tagadni nem lehet, s én azt sem akarom kétségbe vonni, hogy a kérdéses évek előirányzataiban csakugyan foglaltathattak olyan kiadások a rendkívüliek közzé. a melyeknek talán inkább a rendesben lett volna helyök épen; mert ezt kétségbe vonni nem akarom. Ez évben is járultam azon áttételekhez, melyeket a pénzügyi bizottság jóknak látott. De mivel terhelik ezek a nettó előirányzatot, miután a bevételek közt ugyanazon okok alapján szintén áthelyezni kellett némely czimeket 2,729.000 frttal. S mi volt a 4 éven át "az átlagos fölösleg ? Volt 5,187.000 frt Ebből következik, hogy 2 millió 400.000 frttal többet lehetett volna azon években a rendes kiadások közzé fölvenni, a nélkül, hogy ott a deficit valóság-, gal mutatkozott volna. E tény által azon támasztható ellenvetés éle is el levén véve, mi az átalán kiemelt körülményből formálható lenne: egyre vélek következtethetni, t. i. arra, hogy ha ma, mint nem tagadhatni, a pénzügyi helyzet súlyos és nehéz, ennek okát nem kell keresnünk a rendes kezelésnél, mert ott meg nem található. Ha meg akarjuk találni, hogy orvosolhassuk : keressük másutt, mert másutt van, keressük a rendkívülinél. Az én meggyőződésem szerint a bajnak oka ott van, s azért, ha segíteni akarunk rajta, ott segítsünk. E tekintetben annál inkább kell e körülményre súlyt helyezni, mert igaz, hogy nagy mérvűek azon emelkedések, amelyek 6 éven át a rendes kiadásoknál mutatkoznak, s az én számitásom szerint még nagyobbak, mint a pénzügyi bizottságé szerint, miután annak száma a többször emiitett 8 millió 200.000 frtnyi átfutó tételeknek figyelmén 14*
