Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-39

62 35). országos ülés november 25. 1872. közigazgatásnak rendezése ötletéből az önkormányzat sorából kifolyóan tétettek szükséges intézkedések, de ha semmi körülmény nem indokolná az egyöntetű átalános szabályozást: indokolja az, mert e nélkül sem a mezei rendőri igazgatásnak eseteiben, sem az aránytalan terhek súlyát a lakosság a közteher hordozásában elviselni nem birja. Minden további indokolás nélkül reménylem, hogy a belügyminister ur felszólalásom következtében pár szóval a fölvilágosítást megadandja. (Olvassa.) Interpellatio a belügyminister úrhoz! Nemzeti közgazdászatunk főtényezői a földmivelés és állattenyésztés főleg az erdélyi részekben csaknem kezdetleges állapotban lévén, hol a közoktatás e téren még annyira rendezve nincs, mint azt anyagi érdekeink fejlesztése és az aránytalan terheknek könnyebb elhordozhatása igényelné, azonfelül pedig a tagosítás és telekkönyvezés ügye oly lassan halad előre, mely miatt biztos hitel és gyors forgalom nem lehetnek; addig is azonban a gazdászatban előforduló kártételek megtorlása annyi akadálylyal küzd, hogy azt lehetőleg szabályozni a kormánynak egyik sürgősb feladatai közé tartozik : ugyanazért hivatkozom e tárgyban még 1870. november 17-én tett és többször sürgetett fölszólalásomra, kérdezem a belügyminister urat: szándékozik-e az erdélyi részekben a mezeirendőrség czél- és korszerű egyöntetű szabályozása iránt intézkedni, és ezáltal a közgazdászat fontos érdekeit előmozdítani ? Elnök: A beadott interpellatio közöltetni fog a belügyminister úrral. Matolay Etele : A tisztelt képviselőház engedelmével bátor vagyok a tisztelt közmunka- és közlekedésügyi minister úrhoz egy kérdést intézni. Nem azon kezdem, — habár ez szokás — van-e azon tényről tudomása, melyen alapszik fölszólalásom; fölteszem sőt tudom, hogy van, s fölteszem, ha nem volna, szerezne tudomást, és meggyőződést. A magyar észak-keleti vasút vonalain átalában, de különösen a hegyaljai vonalrészen a forgalom, kivált pedig a személyforgalom, oly élénk lendületet vett, mely nemcsak a vasút ellenzőinek de legbuzgóbb szószólóinak is minden várakozását fölülmulta, örvendetes esemény ez közvetlen magára a vasúti társulatra nézve, és az az által átszelt vidékre nézve, de közvetve örvendetes az, az egész hazára nézve. Van azonban ennek egy rósz oldala, nem a forgalom élénkségének, de azon körülménynek, hogy az illetők és különösen a tisztelt kormány ily forgalmat fel sem tevén a vasútnál, kellően megfelelő eszközökről nem gondoskodott. Az egész vonalon kevés a szállító eszközök vagyis a vasúti kocsik száma, a pályaudvar-épületek szűkek, innen van aztán, hogy a szűk pályaudvari épületben sokan tolakodnak a pénztárhoz s még jegyet váltanak és málnájukat feladják, vagy késik a vonat indulása félórával vagy néha háromnegyed órával, vagy pedig fütyül és elrobog a vonat s az utasok a faképnél, illetőleg a pénztárnál maradnak. A tollongásban ide-tova kapkodásban mindennemű kellemetlenséget, alkalmatlanságot tapasztal a közönség a megszokott és méltán kivánt kényelem helyett. A pályahivatalnokok türelmüket vesztve, az udvariasság kerékvágásából kizökkennek, midőn végre az utas nagy bajjal bevergődik a czélba vett állomásba, vagy pedig egy kényelmes vasúti kocsi helyett egy marha-szállitó ketreczben indul útjára: akkor azon meglepetés várja, hogy a tolongásban zsebeit kitisztították. Ezen átalában viszás helyzet mellett, mely nemcsak a helybeli, de a fővárosi lapokban is leíratott, ki kell emelnem Sátoraljaújhelyét, hol a pályaudvari épületek — mellesleg mondva az ünnepélyesen tett nyilvános ígéretek daczára, sokkal kisebbszerüen építettek; — és hol az utas egy ajtó fölött ezen sokat mondó feliratot találja : első- és második osztályú váróterem, s midőn abba belép egy szűk szobácskát talál, mely beterített pamlagokkal van egészen elfoglalva, ugy, hogy hálóteremnek kellene inkább szolgálnia s ugy, hogy az utasok a folyosón kénytelenek várakozni, s mintegy zugoly, hol az ember magát lökdöződés nélkül meghúzhatná; sőt az utasok legnagyobb része a szabad ég alá szorul ki. Nem kívánom tovább indokolni, csak felolvasom kérdésemet : (olvassa.) Kérdés a t. közmunka- és közlekedésügyi minister úrhoz. Miután a magyar észak-keleti vasúton — főleg pedig annak hegyaljai (szerencs-s.-a.-ujhelyi) vonalán a várakozáson felüli élénkségre fejlődött forgalom igényeinek sem a pályaudvari épületek — (váróés éttermek) különösen a s.-a.-ujhelyiek, — sem a forgalmi eszközök, vagyis a vasúti kocsik száma meg nem felelnek, és emiatt az utazók, s a közönség átalában kényelem élvezete helyett mindennemű alkalmatlanságot és kellemetlenséget kénytelen szenvedni ; — és miután az illető vasut-társulat már folyamodott is a t. közmunka- és közlekedésügyi ministeriumhoz avégett, hogy annak e bajokon segíthetnie mód nyujtassék, de ezen lépésének kellő sikere nem volt ; kérdem : „ Van-e szándéka az igen tisztelt minister urnák e bajokon segíteni, s a magyar észak-keleti vasut-társulatnak megengedni, illetőleg annak az e czélra szükséges segélyt nyújtani, hogy pályaudvari épületeit — kivált pedig a s.-a.-újhelyit — meg*-