Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-38
50 38. országos ülés november 23. 1872. í'ölemlittetett itt az államvagyonnak, az áliamjószágoknak példátlan hossza időre bérbe adása és pedig nem nyilvános pályázat, vagy árlejtés utján; hanem az illető felügyelőknek tetszése szerint és a ininisterium jóváhagyása mellett. Soha sem volt Magyarországon azon systema elfogadva, hogy az államjavak 20 évre adassanak bérbe. Hat, legfelébb 9 esztendő volt a normálé s azon tul az előbbi kormányoknak nem volt szabad bérbe adni az államjavakat. Ha a kormány hasznosnak, szükségesnek tartotta, hogy oly hosszú haszonbérek hozassanak be: akkor azt hiszem, hogy az iránt, — miután az egészen uj eljárás, — nemcsak administrativ utón kellett volna intézkedaiie; mert ha az államjavakat 20 évre adjuk bérbe, egy egész generatióra nézve idegenittetük el ; a ministeriumnak pedig ahhoz joga nincsen, hogy egy •egész nemzedéket az államvagyon fölötti rendelkezéstől megfosszon. Mondotta volna a ministerium a törvényhozásnak, hogy miért tartja az államra nézve •előnyösebbnek, hasznosabbnak a hossza idejű haszonbérleti rendszert; és ha a törvényhozás a ministerium indokainak helyességét belátta volna: kétségkívül elfogadta volna; miután azonban a törvényhozás elé ily javaslattal nem jöttek, engedjék meg, hogy szabad legyen nekünk azt gondolnunk, sőt kénytelenek vagyunk azt gondolni, hogy oly okaik voltak, hogy tartottak attól, hogy a törvényhozás ezen rendszert elfogadni nem fogja. (Helyeslés a szélsőhal oldalon).. Uraim! Számtalan más körülményt hozhatnék fel; de ugy hiszem, emryi is elég volt annak megmutatására, hogy vannak legalább látszólagos okai annak, hogy gyanú támadt a kezelés tisztaságára nézve ; hogy vádak emeltetnek, hogy panaszok hallatszanak a kormány eljárása ellen. Nem akarom azt állítani, hogy — mert a körülmények gyanúsaknak néznek Id, — csakugyan bün is van valahol ; meglehet, hogy nincs, de éppen ezt kimutatni czélja indítványomnak. Vagy van bün, és akkor derittessék ki, és bűnhődjék aki bűnös; vagy ha nincs bün: ezt a vizsgálat ki fogja deríteni; lehetett hibás eljárás, ferde magaviselet, de bün nem, és akkor meg fognak szűnni a gyanúsítások. De tisztelt ház ! mi okozza ezen gyanúsításokat ? Mi volt a kormánynak, a ministeriumnak létrejötte óta pénzügyi és vasúti politikája ? Emlékezünk mindnyájan azon fényes évi jelentésekre, melyeket a mostani ministerelnök ur, mint pénzügyminister az ország pénzügyeinek virágzó állapotáról tett; emlékezünk mindnyájan azon talán 6 millió többletre, melyet egy évben felmutatott, melyet mindnyájan majd ide, majd oda akartunk alkalmazni; de midőn hozzá akartunk nyúlni, sehol sem volt. (Derültség bal felöl). Persze akkor virágzó korában volt a magyar pénzügy, s a többletek miatt voltunk bajban : aiem tudtuk mire fordítsuk azokat; s titkolnunk kellett valódi pénzügyi állapotunkat, nehogy bécsi szomszédaink tőlünk megirigyeljék és azon gondolatra jöjjenek, hogy a quotát igen alacsonyra szabtuk. (Derültség bal felöl.) Ez volt a pénzügyre nézve a kormány politikája. Igen jól emlékszem arra, hogy az első beszéd, melyben némi aggodalommal mutatott a mostani ministerelnök mint pénzügyminister Magyarország pénzügyi helyzetére: az volt, midőn mint pénzügyminister bucsut vett a háztól. Akkor, de csakis akkor kimondotta, hogy bizony, daczára minden superplusnak nem vagyunk oly gazdagok és már most nehézségek fognak bekövetkezni. Igazsága volt: a nehézségek bekövetkeztek, és bekövetkeztek sokkal nagyobb mérvben, mint legtöbben hitték, vagy gondolták volna. Itt állunk egy óriási deficit előtt s nem látjuk, hogyan fogunk belőle nemcsak ez évben, hanem több egymásután következő években kigázolni. (Igaz! •ugy van ! bal felöl.) Ilyen volt a vasúti politika is. Eleintén nagy beszédeket hallottunk ezen meg ezen vállalat hasznosságáról, szükségességéről, rentabilitásáról. Be volt bizonyítva számokkal világosan, hogy Magyarország 12 millió forintnál több államgarantiát soha, még a legroszabb esetben sem fog fizetni. Én már akkor kötelességemnek tartottam: figyelmeztetni a házat; megmondottam, hogy ha azon vasutak, melyek megszavaztattak, ki fognak építtetni : a vasúti kölcsönt beszámítva, több mint 20 millióra menő garantiát fog az állam fizetni. Igen jól emlékszem, hogy az akkori államtitkár Hollán Ernő képviselő ur engem megczáfolni igyekezett, s azt mondotta, hogy az lehetetlen, hogy az képzelődés, az soha sem fog megtörténni. Emlékszem, hogy a ház jobboldala nevetésben tört ki, midőn azt mondottam, hogy bennünket a vasutak el fognak szegényiteni, mint elszegényítettek Spanyolországot, mint elszegényítettek Olaszországot, íme, ott vagyunk, hogy csupán vasúti garantia fejében — pedig a megállapított hálózat távolról sincs kiépítve — a jövő évben 13 s fél millió kívántatik. Már most méltóztassék ehhez hozzászámítani a fölvett kölcsönök után fizetendő kamatokat és az általam megjövendölt 20 millió megvan; pedig — mint emlitém — a vasúti hálózat, mely megszavaztatott, távolról sincs kiépítve. • Ha tehát az ország ezen különbséget látja, mikor azt mondták neki: semmi! csak szavazzuk meg, az ki fogja magát fizetni; most pedig azt mondják, hogy behoztunk 500 forint jövedelmet, hanem kérünk biztosításra fél milliót; ismét egy másik esetben behoztak 600 frt jövedelmet, ellenben kérnek 2 milliót biztosításra : az országnak fölnyílik szeme és belátja, hogy nem volt szentírás, a mit a ministerek mondtak. Mikor látják, olvassák a pénzügyminister azon jelentését, hogy miképen gazdagodik az ország 3 mily virágzás van az országban: igen
