Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-38

46 38. országos ülés november 23.1872. nyájan, hogy a losonczi vasút részvényei a lehető legrosszabban állottak, 12—14—16 fríon voltak megvehetők. Indítványba tétetett a képviselőházban, hogy a losonczi vasút az állam számára megvétessék : minek következménye az volt, hogy a részvények 160 s több forintra szöktek föl. Uraim, nem lehet csodálni, hogy az emberek, a kiknek egyik természetes ösztöne, — nem mondom, hogy legnemesebb ösztöne, de megvan ez ösztön,— az irigység is, irigyelték azoktól, kiknek módjában volt e részvényeket ily magasra felszöktetni és az árfolyam különbözetén oly nagy nyereményt csinálni. Előjött azután a mindenféle vasutaknak építése. Építtettek, mint méltóztatnak tudni, vasutak az állam költségén, építtettek vasutak kamatbiztositás mellett. Minden európai országban, hol az állam költségén nagyobbmérvü közmunkák hozatnak létre, minden európai országban, mondom: szokás az, hogy nyilt pályázat, szabad verseny nyittatik. Itt mindjárt az első esetnél, a hatvan-miskolczi vasútnál mellőztetett az ily verseny, s kéz alatt adatott ki a vállalkozóknak a vasút kiépítése ; és az akkori közlekedési minister államtitkára azzal védelmezte ezen eljárást, hogy ez által megmutattatott, hogy a magyar állam a lehető legolcsóbban képes vasutat éjdteni; holott ha a hatvan-miskolczi vasút költségeit fölveszszük, ugy találjuk, hogy az a legdrágább vasutak egyike. De bármi lett volna is az eredménye a költségeknek, annyi bizonyos, hogy ha nyilvánosan, szabad verseny utján adatik vala ki: nem adott volna okot a gyanúsításra; így pedig adott. Jött azután a fiumei vasút ügye. A károlyváros-fiumei vasút kiépítése a képviselőház által tulajdonképen soha el nem határoztatott; a törvényhozás kijelölte azt, mint egyikét azon vasutaknak, melyek az állam által felveendő kölcsönből létesítendők, de építését az soha el nem határozta és a szerződést a ház soha sem látta. A közlekedésügyi minister ur azt mondotta a múltkor, hogy az a háznak be volt terjesztve; én tudakozódtam a dolog után és annyit tudtam meg belőle, hogy két hétre ki volt téve a ház irodájában. A ház soha sem gj^akorolta ezen eljárást a vasutakra vonatkozólag; nem ez azon eljárás, melyet vasutak építése ügyében követett és követni tartozik a kormány. A vasúti szerződések be voltak és be vannak czikkelyezve törvénykönyvünkbe és ennek is be kellett vala czikkelyeztetni; de mindenesetre a szerződésnek, ki kellett volna nyomatni és kioszíatni: mielőtt érvénybe léptettetett. Ez az eljárás; ha ilyen eljárás nem követtetik: méltóztassék megengedni, az ember nem mentheti magát azon gondolattól, hogy a kormánynak valami oly czélja lehetett, mit a képviselőházzal tudatni nem akart. íme, itt a gyanú eredete ; lehetetlen nem gyanakodni: mikor valaki titkolódzik, gyanút kelt. Vagy tiszta volt azon szerződés és akkor nem volt ok arra, hogy a ház előtt titkolják- vagy pedig olyan volt a szerződés, melyre nézve tartani lehetett attól, hogy a ház nem fogja beleegyezését adni: és akkor azután nem lehetett volna életbeléptéim. Annyi mindenesetre áll, hogy ily módon létesített közmunka a gyanúra legalaposabb okot szolgáltatja. Ott van továbbá egyike a legbotrányosabb eseteknek, melyek e szédelgő korban is példátlanul állanak. (Sálijuk!) Ez a keleti vasút; ez a legnagyobb botrány, még ezen szédelgő korban is ritkitja párját a történelemben. Ez oly dolog, melyben egy társulat előáll és fényes nappal a kormány tudtával, úgyszólván beleegyezésével, 20 millió frtot a részvényesektől kizsebel. (Zajos ellenmondás jobbfelől.) Nincs ország Európában, hol ezen tárgy most már ne a büntető törvényszék előtt állana. csak nálunk nem áll ott. Itt nem visszaélésről, nem hivatalos mulasztásról, hanem a büntető törvények actiójáról van szó; itt oly eljárás követtetett el, melyet még elhinni is nehéz, majdnem lehetetlen. Megalakult egy consortium, — tulaj donképen nem is consortium, —• hanem a kormány ajánlatára, igaz a törvényhozásnak hozzájárulásával, de a kormány felelősségére engedély adatott, egy bizonyos angol embernek, Warring Károly és érdektársainak, a keleti vasút kiépítésére kamatbiztositás mellett. Hogy mit tudott a kormány ezen Warring Károly és érdektársairól, én nem tudom; hanem annyit tudok, hogy akkor, mikor ő itten 75 millió frtnyi engedélyt kapott, akkor neki Angolországban, saját honában, igen kevés, alig pár ezer frtnyi hitele volt. Hogy a kormány tudta-e mindezen körülményeket, hogy a kormány igyekezett-e megtudni ezen ember ki — és mi létét: arról mitseni tudok; hanem annyi bizonyos, hogy a választás igen szerencsétlen volt; mert azon ember nemcsak Európa, hanem világszerte ismeretes volt arról, hogy mindenütt, hol vasutakat építeni kezdett: azok építését abbanhagyta s a részvényesek károsításával odább állott; nem egy helyen, hanem Európaszerte, sőt legközelebb még Hondurasból az Óceánon túlról is, hasonló módon megszökött. Ezen ember megkapván az engedélyt, alig 10 nappal későbben eladta azt egy bankár-consortiumnak Bécsben; és e consortiummal oly szerződést kötött, mely szerződést a ki elolvassa: belátja az első pillanatra, hogy világos csalás, hogy a részvényesek kizsebelésére van számítva. Ezen szerződés azonban törvény szerint az alakulandó társulat által volt elfogadandó. Ki is kötötték ők a szerződés egyik pontjában, hogy a részvényesek által és az igazgató tanács által változatlanul fogadtassák el ezen szerződés. Igen, de a részvényeseket, mint azt a törvény világosan rendeli: soha össze nem hozták, ha-